Vizelettartás és Inkontinencia 1. – A húgyutak anatómiája 2012-10-16 Kórkép Megosztás: Tweet Az inkontinencia szó az akarattól független vizeletveszést jelenti, aminek számos oka lehet. Jelen cikksorozatunk első része a vizelettartásról magáról szól. Az interneten az inkontinencia szóra kattintva számtalan oldal nyílik, melyekről a tájékozódni kívánó érdeklődő szinte minden információt megtudhat a húgyutak anatómiájáról, működéséről, az inkontinencia formáiról, a diagnosztikai eljárásokról és a gyógyítás lehetőségeiről. Az alábbiakban nem a megszokott közelítéssel, a teljesség igénye nélkül szeretnék hozzászólni a vizelés, vizelettartás és a stressz-inkontinencia kérdéséhez. Kezdjük tehát a vizelettel Mi is ez a folyékony anyag, ami bennünk termelődik, pár óráig hordozzuk, majd megszabadulunk tőle. A vizelet a folyadék anyagcsere végterméke, amit a vesék választanak ki és kiürítése az alsó húgyutakon keresztül történik. Az alsó húgyutak, a húgyhólyagból és a húgycsőből álló szervrendszer, melynek ciklikus jellegű működése van. Az úgynevezett normális, „harmonikus” hólyagműködés úgy jellemezhető, hogy a telődési fázisban a hólyag alacsony belső nyomás mellett összegyűjti a vesékben kiválasztott vizeletet, miközben a húgycső záró izomzat működése biztosítja, hogy a vizelet akaratlan távozása még hasi nyomásemelkedés mellett is meggátolható legyen. Tudj meg többet az inkontinenciáról! Vizelés közben a hólyag-izomzat összehúzódva maradék nélkül „kipréseli” a benne összegyűlt vizeletet, melynek szabad kifolyását a húgycsőizomzat tudatos ellazításával biztosítjuk. Ezt az egész funkciót egyszerű nyomásviszonyok szabályozzák, hiszen míg a húgycsőben uralkodó nyomás magasabb mint a hólyagnyomás, a vizelet a hólyagban marad, ha a nyomásviszonyok megváltoznak a vizelet a hólyagból távozik. Ha ez akaratlagos tevékenység eredménye akkor vizelésről beszélünk, ha ez akaratunktól függetlenül következik be akkor az inkontinencia jelenségével állunk szembe. A húgycső záróizomzata A normális vizelési ciklus működése azonban bonyolult idegi szabályozás alatt áll és mint minden egyéb tevékenységünket, végső soron a központi idegrendszer, reflexek útján irányítja. Az alsó húgyutak beidegzése részben vegetatív (akaratunktól független), részben szomatikus (akaratlagos kontroll alatt álló) idegpályákon keresztül valósul meg. A húgycső záróizomzata kettős beidegzésű, az un. belső, simaizmokból felépülő rész vegetatív, míg a külső rész harántcsikolt izmokból áll és akaratlagos beidegzésű. Ez utóbbi teszi lehetővé a vizelés akaratlagos elindítását, és a vizeletsugár megszakítását, valamint a tudatos visszatartás képességét (kontinencia). A húgycső simaizomzata biztosítja azt az állandó zárási nyomást, mely megakadályozza a vizelet akaratlan kifolyását a hólyag telődése közben. Egy Machony nevű úr 1977-ben írta le azt a 12 reflexet amik az alsó húgyutak harmonikus működését biztosítják és lehetővé teszik a vizelet kiürítésének szocializált formáját. Érzékeljük az ingert, képesek vagyunk a vizeletet visszatartani, míg toillettere nem találunk, ruházatunk megoldásával hozzákészülünk a vizeléshez, majd azt a kellő időpontban tudatosan elindítjuk. Velünk született reflex A vizelet ürítés egyszerű gerincvelői reflex eredménye, ami velünk született funkció. Ezzel szemben a vizelet visszatartás szerzett és tanult képesség. A kontinenciát tehát csecsemő és kisgyermek korunkban ugyanúgy tanulnunk kell mint a járást vagy mint a beszédet, és ahogy nem mindenki ugyanabban az életkorban tanul meg járni vagy beszélni mint mások, ugyanígy a szobatisztaság elérésének időpontja is eltérő lehet, ez kiterjedhet a 4-5-6 éves korig is anélkül, hogy ez kóros lenne. Sajnos nemegyszer tapasztalni, hogy 3-4 éves gyermekeket cipelnek orvostól, orvosig teszik ki őket kellemetlen procedúrák-nak csak azért mert a vizelettartási reflexeik kissé később érnek. A törzsfejlődés során a hólyagunk és gátizomzatunk szempontjából a legmegrázóbb esemény az ember két lábra állása volt. Ettől kezdve ugyanis a hasi szerveink tömege és az ebből eredő hasűri nyomás a hólyagra és medencefenéki izomzatra nehezedett. A gátizomzat a hasüreget alulról lezáró izomlemez, melynek rostjai a kismedence merev vázát képező csontokon erednek. Férfiak és nők Férfiaknál a medencefenéki izomzatot a húgycső és a végbél, nőknél a húgycső a hüvely és a végbél „fúrják” át, ahol ezen szervek saját és záróizmai szoros kapcsolatban állnak a gátizomzat legbelső rostjaival. Ez az anatómiai szituáció magyarázza, hogy a gátizomzatnak kulcsszerepe van a kismedencei szervek (hólyag, méh, végbél) megfelelő helyzetének fenn-tartásában, valamint a húgycső és végbél záró izomzat kielégítő működésében, amit ezen szerveknek a medence csontjaihoz történő kötőszövetes felfüggesztése is segít . Férfiaknál a hólyag kismedencei helyzetének megtartásában a prosztata rögzítő szerepe jelentős teher-mentesítést jelent. Mivel az un. stressz inkontinencia kialakulásában a hólyag megfelelő anatómiai helyzete döntő tényező érthető, hogy ez elsősorban a nőket érintő probléma. Cikkünk második részében a stressz-inkontinenciáról, harmadik részében pedig a szexualitással kapcsolatos kérdésekről olvashattok! Forrás:
