Tumoros betegek diétája

A kemoterápia alatt is figyelnünk kell a táplálkozásunkra, hiszen ezzel is elősegíthetjük a kezelés pozitív kimenetelét.

Kemoterápia és táplálkozás

Hippokratésznek tulajdonítják azt a mondást, hogy ?extrém betegség kezelésére extrém kezelési módok szükségesek”. A huszonegyedik századi megítélése ennek az onkológiában a dózisintenzifikálás és a kombinált citosztatikus (sejtosztódást megállító anyag) és irradiációs (besugárzás) terápiák bevezetése. Minthogy a kezelések következménye, a myelodepressio egyre inkább kezelhető eltérés (perifériás stem sejt infúzió, coloniastimuláló faktorok, csontvelőtranszplantáció, vérkészítmények transzfúziója), a régmúltban leírt progresszív nutritionalis rosszabbodás, a cachexia (betegség okozta súlyos izomtömegvesztés) még ma is a rákos megbetegedések és terápiájuk legfontosabb kezelendő következménye.
A cachexia (alultápláltság) klinikai látható tünetei: étvágytalanság, súlyvesztés, izomgyengeség, sorvadás.

A daganatos megbetegedések gyakori jellemzője a befolyásolhatatlan súlyvesztés. A hiányos táplálkozás e fő jellemző tünete szoros korrelációban van a túléléssel.

A teljesítőképesség, amely szorosan összefügg a súlyvesztés mértékével, a daganatos betegségek kimenetelének fontos prognosztikai faktora. Ezért mindkettő szoros követése és befolyásolása lényeges a terápia során.

A rákos megbetegedésekhez társuló cachexia (alultápláltság) okai:

1. Az alapbetegség következménye:

– anorexiás faktor, mint pl. citokinek (hírvivő molekula), amelyet a tumor termelhet. (TNF),

– fájdalom,

– gastrointestinalis obstrukció (gyomor-bélrendszeri elzáródás),

– depressio.

2. A terápia következménye:

– kemoterápia,

– radioterápia,

– sebészi terápia.

3. Abnormális metabolizmus.

A kemoterápia súlyosan befolyásolhatja a betegek nem megfelelő táplálását, akár direkt módon, súlyos nyálkahártya-károsodást eredményezve (károsítja a nyálkahártyasejtek metabolizmusát és a DNS-szintézist), a sejtmegújulás mértékét, akár indirekt módon, hányingert, hányást, ételundort okozva vagy az ínérzés megváltoztatásával. A kemoterápia makacs következménye az ínérzés zavara, stomatitis (szájnyálkahártya gyulladás), fájdalom, nyelési zavarok, hasmenés, székrekedés.

Saját vizsgálataink is azt igazolták, hogy a gastrointestinalis (gyomor-bélrendszeri) nyálkahártya kifejezetten érzékeny a kemoterápiára, gyors sejtmegújulása miatt gyakori károsodásként szájnyálkahártya gyulladást, fekélyesedést és csökkent felszívódást igazoltak.

Mindezek csökkent tápanyagbevitelhez vezetnek, amelyből a felszívódás károsodása miatt a tápanyagok hasznosítása tovább csökken, és ez vezet súlyos táplálkozás hiányhoz, alultápláltsághoz.

Citosztatikummal (sejtosztódást megállító anyag) kiváltott malabsorptiók (Az ételben található tápanyagok felszívódásának hibája a belekben). A modern gyógyszerek és kombinációs kezelési sémák bevezetésével a tumoros betegségek prognózisa is javult. A citosztatikumok a sejtek generációs ciklusának különböző fázisaiban hatva, lényegében a sejtoszlás gátlása révén fejtik ki hatásukat. Az egyes szövetek érzékenysége a citosztatikumok iránt arányos a sejtmegújulás frekvenciájával, így a gyors proliferációs (hasonló sejtek növekedése és szaporodása) képességű normális szövetek is károsodhatnak, s ez mint a terápia nem kívánt hatása jelentkezik. A vérképző rendszer után a leggyorsabb reprodukcióval a vékonybél nyálkahártyája rendelkezik. Ezért a citosztatikus terápia alatt a vékonybélfunkciók károsodásával is számolni kell.

Az onkológiai gyakorlatban a következőkre kell figyelmet fordítani:

– az étvágy javítása

– tápanyagok fokozott bevitele (nagy energiaértékű tápanyagok, kellő mennyiségű protein, zsír, vitaminok, ásványi sók, nyomelemek bevitele);

– a nutritionalis (alultápláltság) eltérések korrigálása;

– a beteg és családja folyamatos felvilágosítása;

– fokozott pszichés támogatás.Citosztatikummal és irradiációval kezelt betegek táplálása

Jelmagyarázat: (BN) bevitel növelése, (BCS) bevitel csökkentése

Előnyben kell részesíteni az oralis (szájon át) táplálást, ha a gastrointestinalis tractus (gyomorbélcsatorna) abszorptív (elnyelő) funkciója intakt. A beteg számára lényegesen kényelmesebb, mint az enteralis (bél-) vagy a teljes parenteralis (gyomor-bél csatornán kívüli) táplálás, és lényegesen olcsóbb is. Kevesebb a komplikáció, és ritkábban kell kontrollvizsgálatokat (laboratóriumi, általános állapot stb.) végezni.

A citosztatikumokkal (sejtosztódást kiváltó anyag) és irradiációval (besugárzás) kezelt betegek táplálásában a fenti táblázaton feltüntetett szempontokat kell tekintetbe venni.

Ajánlott az ?elemi diéta”, mert a gastrointestinalis nyálkahártya átmeneti időre (5-14 nap) morfológiájában és funkciójában károsodott. Izoozmotikus (izotóniás oldat) tápszerek, MCT tartalmú, energiát biztosító tápanyagok adása javasolt. Nyomelemek bevitele ajánlott (Mn, Mo, Zn, Mg), mert ezek az anyagcsere folyamatokban számos enzim és koenzim aktivátorai.

Súlyos esetben teljes parenteralis táplálás szükséges, centralis vénán keresztül, hogy hyperalimentatio (túltáplálás) biztosítható legyen. Később ajánlott ennek oralis (szájon át) vagy enteralis (mesterséges) táplálással való kiegészítése, mert ezzel megelőzhető a bél-nyálkahártya defunctionálódása (működésképtelenség), atrophiája (sorvadás). Helyi intraluminalis trophicus (táplálkozási) hatás igen fontos az intestinalis (belekkel kapcsolatos) adaptáció kialakulásában, amely lényeges kompenzáló mechanizmus az optimális táplálkozás biztosításában.

Forrás: