Négy láb jó, két láb rossz

Az ember őse azzal, hogy két lábra állt, az élővilág csúcsára tört. Egyúttal számtalan kellemetlen egészségügyi következményt is rászabadított az utódaira és azok lábaira.

A felegyenesedés, előidézője vagy bűnsegédje lehet különböző keringési, neurológiai, mozgásszervi-ortopédiai betegségeknek. Az egyik ilyen tipikusnak mondható ?két lábon járó? betegség az artózis.

Artrózisnak az ízületek degeneratív megbetegedését nevezzük, mely hosszú távú és fájdalmas következményekkel jár. Érdemes tehát számba venni a térdünkre leselkedő kockázatokat.

Mozgásszerveink között a térd az egyik leginkább kihasznált izület. Az izületekben a csontok egymás közötti súrlódásmentes mozgását, az ízületi felszíneket borító porcszövet és az ízületi üreget kitöltő ízületi folyadék biztosítja. Ezek állandó terhelésnek vannak kitéve, és a károsító hatások következményeként könnyűszerrel lépnek fel gyulladások.

Az izületi kopás az öregedés természetes velejárója, a térd ugyanakkor az általánosan elterjedt mozgásszegény életmód is növeli az esélyét a térdizületi bántalmak kialakulásának. A hirtelen megerőltetés, a túlterhelés ugyancsak gyulladáshoz vezethet. Arról nem is beszélve, hogy a korábbi balesetek is jelentősen növelik annak az esélyét, hogy egy nem rendeltetésszerű mozdulat következtében az izületi porcok (meniscusok) megsérüljenek.

Az életkor előrehaladtával ezek a kockázatok fokozatosan nőnek, a lágyrészsérülések gyógyulási ideje jelentősen meghosszabbodik. Sajnos kijelenthetjük, harminc év felett már egyre nő az esélye az izületeket érintő egészségkárosodásoknak.

Testünk komplex rendszerként működik, így a különféle szervek állapotai kölcsönösen hatnak egymásra. A térd rendkívül érzékenyen reagál más testtájak, így a boka vagy a lábfej különféle deformációira, hiszen a járás során a kiegyenlítő, kompenzáló szerep is rá hárul. Egyenetlen terhelés nehezedik a térdre, és ezzel további károsodást idéz elő minden olyan tengelyeltérés, amiket hétköznapi nyelven x- vagy ó- lábként emlegetünk.

A megelőzés kulcsfontosságú kérdés a térdizület esetében is. A kockázati tényezők közé sorolhatjuk – túl az öröklött hajlamon – a túlsúlyt, a mozgásszegény életvitelt, a korábbi izületi sérüléseket. A szakszerűtlenül végzett sporttevékenység is komoly kockázattal jár az izületek épségére.

Rossz hír a szebbik nem képviselőinek, hogy esetükben fokozottabb kockázattal kell számolni, mivel a női nemi hormonok befolyásolják az ízületi szalagok rugalmasságát.

Ráadásul a nők nagy része minden bizonnyal életében legalább egyszer kénytelen egy örömteli, de a térd számára komoly megterhelést jelentő súlytöbbletet cipelni.

A térdizület sérülésére, kopására sok esetben csak tompa fájdalomérzet utal, de később már szinte mindig élesebben is jelentkezik a fájdalom. A pihentetés hatására azonban gyakran tünetmentesnek érzik magukat az érintettek, ami csalóka benyomás csupán és nem jelenti azt, hogy a probléma megszűnt létezni. A kezelések során az elsődleges feladat a térdizület tehermentesítése, többek között a testsúly csökkentésével. Állapotjavító szerepük miatt fontos feladat jut még a különféle fizioterápiás gyakorlatoknak, a gyógymasszázsnak, víz alatti tornának is.

Forrás: