Pfúj fogak, pfúj térdek! 2011-02-17 Kórkép Megosztás: Tweet Fóbiák. Van, hogy a teljesen abszurd félelmektől depressziósak leszünk. Számos fóbia létezik, sokat régóta ismerünk. Vannak azonban olyanok, melyek teljesen abszurdnak tűnnek. Pedig aki szenved tőle, akár depressziós is lehet. Az emberek olykor megmagyarázhatatlan módon képesek rettegni dolgoktól. Bezártság, magasság, víziszony, a repüléstől vagy a rovaroktól való félelem nem újdonság, persze ettől függetlenül aki nem bírja elviselni, igencsak szenved tőle. A már „megszokott” fóbiákon túl azonban akár depressziót is okozhat néhány, egészen hihetetlen félelem. Fóbia a hótól, fóbia bizonyos tárgyaktól, növényektől, színektől, akár emberi testrészektől! Okukat sokszor nagyon nehéz felderíteni. Kemény dolog a fóbia – akadnak emberek, akik mások számára érthetetlen okból, indokolatlanul rettegnek dolgoktól, melyet az átlag ember talán észre sem vesz. Hogy tudunk például örülni a hóhullásnak, különösen, ha már régóta nem láttuk! Nos, vannak viszont, akik irtóznak tőle, és nem azért, mert a hólapátolás jut róla eszükbe. Időjárás-fóbia A hó-fóbia abnormális félelem a hótól. Az ebben szenvedő emberek különösen a hóvihartól készülnek ki. A rettegés fő oka, hogy attól tartanak, betemeti őket. Az illető akár pánikrohamot is produkálhat, irreális félelem gyötri attól, hogy a hó hozza el számára a véget. Az időhöz kapcsolódó félelmek között megtalálható a tornádóktól, hurrikánoktól való fóbia – Lilapsophobia, az Aurorafóbia, azaz a sarki fényektől (!) való félelem, ezekhez képest az anemofóbia, vagyis a levegőtől, huzattól való rettegés és szél-fóbia már „apróságnak” tűnik. Az ilyesmitől irreálisan félő emberek az időjárás-jelentésben elhangzott hírek hatására is képesek pánikba esni és depressziós tüneteket produkálni. Mindennapi fóbiáink… Talán nem meglepő, hogy létezik fóbia a munkától – a neve Ergofóbia, de ennek ellenkezője is, félelem a szabadságtól: az Eleutherofóbia. Az Abluthofóbia a fürdéstől, az Ambulofóbia sétálástól való rettegést jelent, sőt, van, aki a pénztől fél: ezek a Chrometofóbiások. Az Agyrofóbiás nem mer átkelni az utcán, a Sophofóbiás a tanulástól retteg abnormális módon. Vannak emberek, akik bizonyos tárgyaktól tartanak. Például a tőlük jobbra elhelyezkedőktől, ez a dextrofóbia. Másokat irrális aggodalom tölt el attól, ha le kell ülniük – Cathisofóbiások. De olyanok is akadnak, akik a hosszú szavaktól rettegnek – ez a fóbia a Hippopotomonstrosesquippedaliofóbia. Állatoktól is lehet félni, vannak, akik minden tollas jószág látványától kezdik rosszul érezni magukat, a galambokat pedig az utcán nagyívben elkerülik… Úristen! Egy térd! Ezeknél is rosszabb azonban, ha valaki önmagához, esetleg a mások testrészeihez, az emberi szervezet működéséhez kapcsolódó dolgoktól fél! Például, ha meglát egy térdet, elkezd émelyegni és rosszul érzi magát – akár a saját térdéről is lehet szó! A Genufóbiás szeretné elkerülni, hogy a kivillanó térdek állandóan szeme elé kerüljenek, de ahogy ez lenni szokott, ettől még inkább odavonzzák a tekintetét. Előfordul, hogy valaki a végbéltől (Rectofóbia), a vizelettől (Urofóbia) vagy ízektől és szagoktól fél (Geumofóbia). Létezik Odontofóbiás, akit a fogak látványa hoz szorult helyzetbe. Nem tudni, melyik a legkellemetlenebb, mindenesetre igencsak szenvedhet az is, aki Coitofóbiás, tehát a közösüléstől retteg… A Fobofóbiás pedig magától a félelemtől fél. Mindez hiába tűnik nagyon abszurdnak, sajnos van ilyen. Ezek az emberek képtelenek elengedni magukat és lazítani – állandóan éberek, folyamatosan úgy érzik, mindenre fel kell készülniük, folyamatosan aggódnak. A furcsa fóbiákkal küzdők visszatérő pánikrohamoktól szenvedhetnek, sőt, depresszióba taszíthatják őket ritka félelmeik. Ráadásul, míg a magasságtól, a repüléstől vagy a bogaraktól, csúszómászóktól való félelem társadalmunkban már elfogadottnak számít, ezek a fóbiák közül sok távolról sem nevezhető annak. Lelki hátterüket nehéz kideríteni, sok esetben legcélszerűbb pszichiáterhez fordulni – lehetséges, hogy a beszélgetések során kiderül: gyermekkori trauma, olyan élmény áll a fóbia mögött, amelynek talán egykor az illető nem tulajdonított nagy jelentőséget, mégis annyira megmaradt benne, hogy fóbia alakult ki belőle. Az orvosoknak különféle pszichoterápiás módszereik vannak ezeknek az indokolatlan aggodalmaknak a kezelésére, melyekkel – persze nem egyik napról a másikra – rávezetik a pácienst, hogy félelme alaptalan. Megoldás lehet például, ha a fóbiás tapasztalatot szerez a fóbiája tárgyáról. Szembesül azzal: nem is annyira félelmetes az a dolog, mint gondolta. Gyakori, hogy a rosszul sikerült szituációt követően kerüli az ugyanolyan helyzeteket, ez okozza rossz beidegződését. Így nem tud megszűnni vagy csökkenni a kellemetlen tapasztalat élménye. Ezen is segíteni lehet. Forrás:
