Az asztmát is magyar kezdte gyógyítani? 2011-12-02 Kórkép Megosztás: Tweet Gondolták volna, hogy korunk egyik leghatékonyabb készítményének kifejlesztésében oroszlánrészt vállalt egy Kanadában élő magyar gyógyszerkutató?! Egy kis fémhigany, vagy egy kanál mustármag felkelés után, rendszeres alkohol-, kávéfogyasztás és dohányzás– kétszáz évvel ezelőtt úgy hitték, mindezek gyógyírként szolgálnak az asztmában szenvedőknek. Később persze kiderült, hogy a felsoroltak többsége inkább árt, mint használ, s lassan-lassan megjelentek a valódi gyógyszerek. Gondolták volna, hogy korunk egyik leghatékonyabb készítményének kifejlesztésében oroszlánrészt vállalt egy Kanadában élő magyar gyógyszerkutató?! Az allergiások, asztmások életét megnehezítő egyik ismert anyag a gyulladásos reakciókat előidéző hisztamin. Létezik azonban még egy vegyület, amelynek hatása jóval intenzívebb és tartósabb. Samuelsson svéd biokémikus kitartó munkájának következtében 1979-ben fény derült e vegyület struktúrájára, és bebizonyosodott, hogy a hörgőizmok összehúzódása az ún. leukotriének számlájára is írható. E felfedezést 1982-ben Nobel-díj koronázta. A hörgőizmok görcsén kívül a leukotriének előidézik a légutak vizenyőssé válását és a fokozott váladékképződést is, ez azt jelenti, hogy a kezelés egyik kézenfekvő módja a leukotrién-képződés gátlása. Igen ám, csakhogy a megfelelő, tehát kellően hatékony, egyszersmind biztonságos antagonista (vagyis, ellentétes hatású anyag) előállítása nem egyszerű feladat! Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy a ma már hazánkban is kapható, a leukotriének hatását ellensúlyozni képes gyógyszer kifejlesztéséhez tizenkét esztendőre volt szükség! A történet a nyolcvanas években kezdődött, abban az időben látott hozzá egy kanadai kutatócsoport a gyógyszer alapjául szolgáló molekula előállításához. A szakemberek szigorú követelményeket állítottak fel: lényeges volt, hogy a leendő gyógyszer jelentős javulást eredményezzen az asztmás beteg állapotában, hogy szájon át adható, és napi egyszeri adagolású legyen, hogy a lehető legcsekélyebb mértékű és számú mellékhatással bírjon, és hogy felnőttek és gyermekek egyaránt alkalmazhassák. „Számos kudarcot követően, sikerült egy olyan molekulát szintetikus úton előállítanunk, amely a krónikus asztmás beteg szervezetébe juttatva, sok esetben képes meggátolni, hogy gyulladás alakuljon ki a légutakban, és a hörgők simaizomzata görcsösen összehúzódjon. Ezzel elejét veszi az asztmás rohamok kialakulásának. Erre a molekulára építve fejlesztettük ki azután azt a teljesen új hatásmechanizmusú tablettát, amely jelentős mértékben kiválthatja, vagy csökkentheti a – különösen a fejlődésben lévő gyermeki szervezetre, de a felnőttekre is több esetleges mellékhatással bíró – szteroid hormon tartalmú inhaláló szerek alkalmazását”- mondta el budapesti látogatása során a kutatócsoportot irányító szakember, a több mint negyven éve Kanadában élő Dr. Vadas Erzsébet. A kutatónő szavaiból egyértelműen kiderül, hogy a montelukaszt névre „hallgató” molekula, mely a kutatóhely, azaz Montreál, illetve a leukotriének hatását ellensúlyozni képes anyagoknak korábban adott gyűjtőnév betűinek ötvözetéből áll össze, áttörést hozott az enyhe és közepesen súlyos asztma kezelésében. Törzskönyvezésére először Finnországban került sor, 1997 augusztusában, azóta mártöbbek között- itthon is hozzáférhető. Kétéves kortól szedhető, a fiatal korosztály számára a kellemes, cseresznye ízű rágótablettás kiszerelés teszi kényelmesebbé a gyógyszer bevételét, ezzel megkönnyítve a szülők dolgát. A gyógyszer hatékonyságát fokozza, hogy a tüdő perifériás részeibe is eljut, ellentétben a belélegzett készítményekkel, amelyeknél sok esetben csak a hatóanyag egy része érkezik meg oda, ahol szükség van rá. Bár az inhalációs készítmények használata során a gyógyszer közvetlenül a tüdőbe kerül, azonban körülményesebb az alkalmazás, ráadásul, ha rossz az inhalációs technika, nem jut elég mélyre a gyógyszer, ezért vagy gyakoribb, vagy nagyobb mennyiségű használatra lesz szükség, és nehéz beállítani a helyes dózist. Ezek a problémák könnyedén kiküszöbölhetőek a részben „magyarnak tekinthető” tablettával, amelyet csupán egyszer kell bevenni naponta. Ne feledjük: a tünetek kordában tartásának záloga a megfelelő kezelés, melynek alappillére a kezelőorvossal való együttműködés, illetve a beteg számára leghatékonyabb gyógyszer kiválasztása és előírás szerinti alkalmazása! Forrás:
