Érsebészet varrás nélkül 2011-09-01 Szív és érrendszer Megosztás: Tweet A Stanford Egyetem Orvosi Karának munkatársai egy merőben új, varratok nélküli érsebészeti eljárást fejlesztett ki, mely gyorsabb és biztonságosabb. Dr. Geoffrey Gurtner és munkatársai állatkísérleteik során poloxamer gélt, és bioadhezív anyagot használtak az érvégek újraegyesítéséhez – szemben a hagyományos tűvel és varróanyaggal. A varratok segítségével történő rögzítés 1 milliméteres ereknél igen nagy nehézségekbe ütközik. A Nature Medicine augusztus 28-i számában közölt eredmények alapötlete mintegy tíz éve született meg, amikor Dr. Geoffrey Gurtner egy 10-12 hónapos csecsemőt balesetben leszakadt ujjal kezelte – az orvosoknak igen nagy gondot okozott az ujj visszavarrása, ugyanis az abban lévő erek mintegy fél milliméternyiek voltak. A varratmentes operáció segítségével nemcsak az apró ereket lehet összeilleszteni, hanem jóval kevesebb szövődménnyel kell számolni, ugyanis a varrat felhelyezésénél a tű okozta szövetsértésre az érfal sejtjei osztódással válaszolnak – ez az állapot véráramlási zavarokhoz, és fokozott vérrögösödéshez vezet. Ráadásul a varratok immunválaszt váltanak ki, ami szintén megnöveli az érelzáródás kockázatát. Az új módszer alkalmazása esetén ugyanakkor nem nő az amputáció, a szélütés (stroke) és a szívinfarktus kockázata. A tudósok kezdetben jég segítségével próbálták nyitva tartani az ereket, azonban az alacsony hőmérséklet fenntartása nehézségekbe ütközött. Ezt követően a Stanford munkatársai egy új anyaggal kezdtek kísérletezni, mely könnyen kerül folyadékból szilárd fázisba, majd ismét folyékonnyá válik – az anyag alkalmasnak bizonyult az érsebészeti felhasználásra. A Poloxamer 407-nek elnevezett hőre reagáló anyag, melyet az amerikai Élelmiszer- és Gyógyszer-engedélyeztetési Hivatal (FDA) is jóváhagyott, hatását testhőmérsékleten polimerré alakulva éri el. Ugyanakkor hűtésre folyadék lesz belőle, és így feloldódik a keringésben. Az állatkísérletekben a hőhatás elérésére egyszerű halogénlámpát alkalmaztak. A módszer ötször gyorsabbnak bizonyult, mint a hagyományos technika, ugyanakkor alacsonyabb volt a gyulladásos reakció, illetve a hegesedési hajlam. Az eljárás különösen alkalmas az extrém vékony erek egyesítésére. Forrás:
