Zöldhályog - A sikeres kezelés kulcsa

Mivel a zöldhályog (glaukóma) hosszútávú betegség, a kezelés sikerességéhez (azaz a látás megtartásához) elengedhetetlen a jó orvos-beteg kapcsolat. Nagyon fontos, hogy a kezelés részleteit (mit és mikor cseppentsen) a beteg világosan megértse, kétségeit, kérdéseit orvosával részletesen megbeszélje, valamint a cseppentés technikáját korrekten sajátítsa el és alkalmazza is a mindennapok során.

A glaukóma hosszú távú betegség

Mivel a zöldhályog (glaukóma) hosszútávú betegség, a kezelés sikerességéhez (azaz a látás megtartásához) elengedhetetlen a jó orvos-beteg kapcsolat. Emellett nélkülözhetetlen a beteg együttműködése a felírt gyógyszerek (szemcseppek) előírásos alkalmazása és a helyes cseppentési technika elsajátítása tekintetében is. Tudnunk kell, hogy a zöldhályog a látóideget alkotó idegrostok fokozott ütemű és vissza nem fordítható pusztulásával járó betegség, melyben a látás károsodása a látóidegrostok pusztulásának a következménye.

“A teljes látástól a glaukómás eredetű vakságig a legtöbb zöldhályog formában kb. 10-15 év telik el. Azok közül, akik glaukóma miatt vakulnak meg, a legtöbben kezelés mellett veszítik el a látást, tehát nem a betegség felfedezésekor vakok már egyik vagy mindkét szemre. Ez az elégtelen kezelést jelzi az esetek nagy részében, és rámutat arra, hogy a sikeres beteg-együttműködésnek a látás megtartásában kiemelkedő szerepe van. A szemcsepp kezelést a betegnek önmagának kell alkalmaznia. Ezért nagyon fontos, hogy a kezelés részleteit (mit és mikor cseppentsen) a beteg világosan megértse, kétségeit, kérdéseit orvosával részletesen megbeszélje, valamint a cseppentés technikáját korrekten sajátítsa el és alkalmazza is a mindennapok során” – mondja Prof. Dr. Holló Gábor, a Szemészeti Központ szemész szakorvosa, glaukóma specialistája. Ellenkező esetben a nem sikeres kezelés mellett a látás akár a vakságig is romolhat az évek során.

Fotó: 123rf.com

A beteg-együttműködés kérdése

Ahhoz, hogy a glaukóma szemcseppes kezelése hosszú távon sikeres látásmegőrzést eredményezzen, a betegnek tisztában kell lennie a betegsége lényegével, saját betegségének aktuális állapotával, a kezelési (terápiás) célokkal és az azok eléréséhez szükséges ráfordításokkal (szemcseppek használatával, cseppentési időkkel stb.). Mindez nem olyan egyszerű, mint amilyennek első pillantásra látszik. Eltérő kulturális, társadalmi háttér esetén eltérő módon kell a szemorvosnak elmagyaráznia a teendőket, de minden esetben úgy, hogy a megbeszélés végén a beteg világosan értse feladatait, a kezeléstől várható eredményeket (a már elveszett látás vissza már nem adható!) valamint azt, hogy látszólag semmilyen előnyös hatást nem tapasztal majd a kezelés mellett, hiszen a kezelés célja a még meglévő látás megőrzése. Nem mindenki számára világos, hogy a kezelés megkezdéséhez képest változatlan látás a glaukóma kezelésében maga a siker.

A betegek személyisége nem egyforma. Vannak, akik nagyon becsületesen, akár túlzottan is becsületesen alkalmazzák a kezelést (az előírtnál többször cseppentenek a felírt szemcseppből), ami a kezelés sikerességét nem növeli, de a mellékhatások kialakulását elősegítheti. Mások könnyedén veszik a kezeléssel kapcsolatos feladataikat, úgy gondolják, ha nincs közvetlen ellenőrzés (ami zöldhályog esetén természetesen nem lehetséges a mindennapok során), akkor a kezelést sem kell az előírt módon minden nap alkalmazniuk. Ennek a szemléletnek az orvosi szakirodalomban külön neve is van: drug holiday, ami a kezelésből való szökést, szabadságra menetelt jelent. A gyakorlatban ez legtöbbször abban nyilvánul meg, hogy ha a kezelt személynek speciális elfoglaltsága, programja van (nyaralás, utazás, hétvégi programok) akkor a szemcseppjeit nem használja, nem viszi magával stb. Más esetben hosszabb távon sem alkalmazza őket (non-adherencia), csak a következő előjegyzett szemorvosi kontroll előtt. Ez azt eredményezheti, hogy az állapota romlik, látása hosszútávon nem tartható meg, ám a szemorvos az esedékes viziteken rendszeresen megfelelően alacsony, a kezelési célt elérő szemnyomás értéket mér, hiszen a beteg a vizit előtti napokban (de csak akkor) a gyógyszerét helyesen alkalmazta.

A cikket folytatjuk.