Mit tegyek, ha sír a babám?

Minden ébredésnél fel kell venni a babát, ha sír? Vagy hagyjuk, hogy megnyugodjon?

A kisbabák alvásával kapcsolatos egyik legvitatottabb kérdés, hogy vajon minden ébredésnél felvegyük-e a gyereket és nyugtassuk meg, ha sír, vagy hagyjuk magára rövidebb-hosszabb ideig, hogy megtanuljon saját magától visszaaludni. Sokféle, ellentétes véleményt lehet hallani a szakemberektől ezzel a kérdéssel kapcsolatban, éppen ezért az édesanyák sokszor bizonytalanok, hogy melyik is a jobb módszer.

Amerikában egyre inkább a náluk úgynevezett „önmegnyugtatás” módszere a divatos, mely szerint amennyiben nincs más oka a sírásnak (például nem éhes a baba) ne vegyük fel a csecsemőt, hanem hagyjuk, hogy magától megnyugodjon és elaludjon. Ez a módszer arra az elvre épít, hogy ha a kisbaba minden jelzésénél felveszi őt az édesanya, nagyon hamar rögzül a gyerekben, hogy elég hacsak jelez a sírással, egyből jön a mama és ringatni kezdi. Ha azonban hagyjuk a kisbabát sírni és nem vesszük fel, azt tanulja meg, hogy saját magát kell megnyugtatnia és magától kell visszaaludnia.

A jelen cikkben ezen módszer ellen szeretnék felszólalni. Ez a próbálkozás ugyanis sem a gyereknek, sem pedig az édesanyának nem jó. Az anyai ösztönnek teljesen ellent mond ugyanis, hiszen egy síró gyermeket hagyunk magára, ráadásul az édesanyák szívritmusa és feszültségszintje is folyamatosan növekszik egy ilyen helyzetben. Arról nem is beszélve, hogy a szülők állandó bizonytalanságot és inkompetenciát élnek át ha gyermekük már percek óta sír a kiságyban.

A csecsemő oldaláról közelítve pedig egy nagyon fontos, korai személyiségfejlődési folyamatba avatkozunk bele. Nézzük meg közelebbről, mi játszódik le a gyerekben ilyen helyzetekben. Ha a kisbabát sírni hagyjuk, egyre nagyobb szorongást és fiziológiai diszkomfort-érzést él át. Nem érzi, hogy biztonságban lenne, hiszen az egyetlen kommunikációs eszköze – a sírás  –  nem elég ahhoz, hogy a biztonságot nyújtó anyát odahívja vele.

Ez a fajta szorongás még inkább megijeszti a kisbabát, és sírása csak egyre fokozódik. A legnagyobb probléma azonban, hogy ha ez gyakran megtörténik, a gyerek megtanulja, hogy a sírással nem tudja biztosan elérni a gondozót.

Van úgy, hogy reagál rá az édesanya, pl: napközben, de van, hogy hiábavaló a próbálkozás. Ez egy állandó bizonytalanságot szül a gyerekben, és később nem tud majd bízni saját képességeiben.

Az oly gyakran említett biztonságos kötődés egyik alappillére éppen az, hogy a gyerek biztosan számíthat édesanyjára, bármikor szüksége van rá, megnyugtatja őt. Ez a korai időszak, és az utána következő másfél év alakítja ki a gyermekben a biztonságos, megnyugtató belső anyaképet, amivel később már a gondozó jelenléte hiányában is képes lesz megnyugtatni magát egy számára új vagy ijesztő helyzetben.

Természetesen nem arról van szó, hogy ha felsír a csecsemő éjszaka, azonnal vegyük ki a kiságyból és ringassuk, elég az is, ha megsimogatjuk a hátát, halkan beszélünk hozzá és érzi, hogy ott vagyunk mellette.  Nagyon gyakran már ettől megnyugszik és visszaalszik a gyerek. A legfontosabb, hogy a kisbaba minden jelzésére visszacsatolást kapjon az édesanyától, hogy így kialakulhasson benne a biztonságot nyújtó belső anyakép.

Forrás: Jóalvásközpont