Bedobban vagy kihagy a szívverés?

Bár sokáig tünetmentes maradhat a szívritmuszavar, mégis gyanakvásra ad okot az extra szívverés; ha bedobbanásokat vagy esetleg kihagyott ütéseket tapasztalunk, szorítást érzünk a mellkasunkban.

Dr. Sztancsik Ilona, a Kardioközpont kardiológusa, aneszteziológus, intenzív terapeuta a betegség kezelésének döntő jelentőségére hívta fel a figyelmet.

Felgyorsulhat, lelassulhat a szívverés

A szívritmuszavar többféleképpen osztályozható, így az eredője és a szívverés sebessége szerint is. Ha percenként 60-nál kevesebb szívverést detektálnak a műszerek, bradycardiáról, lelassult szívverésről beszélünk. Ha viszont 100-nál több dobbanás zajlik le egy perc alatt, tachycardia, felgyorsult szívverés a jelenség neve. Ez persze még nem maga szívritmuszavar, teljesen természetes oka is lehet a megváltozott szívverésnek. Ha sietünk, izgatottak vagyunk, a természetes folyamatoknak köszönhetően érezhetően gyorsabban ver a szívünk, míg ha pihenünk, alszunk, nyilvánvalóan lelassul.

Tachycardia – mi jellemző még a felgyorsult szívverés mellett?

A teljesség igénye nélkül elmondható, hogy a tachycardiának számos formája lehetséges, mint például pitvarlebegés, pitvarfibrilláció, kamrai tachycardia. A diagnózis felállítása során fontos detektálni, hogy a szív pitvarait vagy a kamráit érinti a betegség. Ennek megállapításához – a speciális eszközös vizsgálatokon túl – nagyon fontos megismerni a részletes tüneteket is.

A tachycardia lehetséges tünetei:

• gyors, szabálytalan, gyakran mégis gyenge szívverés,
• gyengeség érzet,
• szédülés, esetleg eszméletvesztés,
• légszomj,
• mellkasi fájdalom,
• szorongás, félelem.

Bradycardia – mi jellemző még a lelassult szívverés mellett?

A lelassult szívverésnek nincsenek feltétlenül olyan jellegzetes tünetei, mint a felgyorsult változatnak, de mindenképpen résen kell lenni, hiszen ha a lassú szív nem tud megfelelő mennyiségű vért pumpálni, az komolyabb állapotokat eredményezhet. Éppen ezért, ha a felmenők közt jelentkezett már szívritmuszavar, nem árt időnként akár tünetmentesen is a kardiológiai kivizsgálás. Panaszok esetén pedig természetesen mielőbb érdemes kardiológushoz fordulni.  

A bradycardia lehetséges tünetei:

• kimaradó dobbanások,
• gyengeség, romló teljesítmény,
• szédülés, esetleg eszméletvesztés.

Hogyan épül fel a kivizsgálás?

“A szívritmuszavar kivizsgálása során elsődlegesen meg kell ismernünk a panaszokat, megtörténik az anamnézis felvétel és a fizikális kivizsgálás” – ismerteti dr. Sztancsik Ilona, a Kardioközpont kardiológusa, aneszteziológus, intenzív terapeuta. – Az így nyert elsődleges információk birtokában rendelhetünk el további műszeres vizsgálatokat.

Mi jöhet szóba?

• Nyugalmi EKG: Szívritmuszavar kivizsgálásában döntő lépés a 12 elvezetéses nyugalmi EKG. Ez képet ad a szív ingerületvezetéséről, a szív összehúzódását kiváltó elektromos ingerület keletkezéséről és annak vezetéséről.
• Szívultrahang: Az esetleges billentyűhibákat, illetve a szívritmuszavar mögött meghúzódó egyéb okokat lehet ezzel a vizsgálattal kimutatni.
• 24 órás Holter EKG: Előfordulhat, hogy a szívritmuszavar kivizsgálásakor sem a nyugalmi EKG, sem a fizikális vizsgálat, sem a szívultrahang nem mutat ki semmi eltérést. Ilyenkor 24 órás EKG vizsgálattal lehet olyan ritmuszavari formákat felfedezni, melyek például ritkábban fordulnak elő, éjszaka jellemzőek, vagy éppen bizonyos mozdulatoknál jelentkeznek.
• Labor- és egyéb vizsgálatok: A ritmuszavar megjelenését számos olyan szervi probléma is okozhatja, amelyek jelenlétéről a laborvizsgálatok árulkodhatnak, illetve szükség lehet akár nyaki-, vagy hasi ultrahangra, más képalkotó vizsgálatokra, 24 órás vérnyomásmérésre, endokrinológiai-, tüdőgyógyászati-, hematológiai konzíliumra.

Forrás: Kardioközpont