Az írás és ami mögötte van 2013-09-22 Lázadók Megosztás: Tweet A technológia gyors fejlődésével és a mai, rohanó életmódunkkal lassan kimegy a divatból a kézírás. 2011-ben negyvenkét amerikai államban döntöttek úgy, hogy az általános iskolákban a kézírás helyett a tízujjas gépelést oktatják. A szakemberek szerint a számítógép rövid időn belül feleslegessé teszi az írott betűk elsajátítását. Így azon sem kell majd meglepődnünk, ha a kézírás egyszer csak nálunk is lekerül az órarendről. Szép Györgyi grafológus (igazságügyi szakértő) szerint ez olyan, mintha megtiltanánk a gyereknek, hogy használja a kezét, vagy a fantáziáját. „Bármennyire is fejlődik a világ, az ember nem gép. Értelmi és érzelmi fejlődésünk miatt elengedhetetlen, hogy kézírást tanuljunk. Az írás-rajzolás fejleszti az agy munkáját, kihat a lélek működésére, de visszafelé irányban is működik ez a cseppet sem egyszerű folyamat. Az írás az ember csodálatos képessége. A 44 betűből álló jelrendszerünk alkalmazásával mindent ki tudunk fejezni, ami elménkben, szívünkben lejátszódik. Ugyanezt megtehetjük rajzban is, de az írófelületre képzett sorok, ábrák elsődleges szembetűnő jelentése többlettartalmat is hordoz, és az ebben rejlő titkokat képesek lehetünk megfejteni. Mikor az előre kinyomtatott betűket keresgéljük a gépen, csak a vizualitás a fontos. Ahhoz, hogy „megtaláljuk” a szavakat, mondatokat, ami kifejez minket, gondolkodnunk kell, érzelmeinket használjuk, de ha azok nem lennének, akkor „sablon-szövegeket” gyártanánk. Mire valók a fejlesztő játékok, színezők, foglalkoztatók? Hogy minél ügyesebb, okosabb, talpraesettebb, egészségesebb gyerekeink legyenek! A mozgás, torna is arra való, hogy a koordinációkon javítsunk, fejlesszük általa a tanuló szellemét is. Az írás is kifejező mozgás. Az agyunk ír, a kezünk csak „eszköz”. Szükség van mindkét agyféltekénk „megmozgatására”. Ha a szellemünk, agyunk „rendben van” akkor tudunk csak írni, akár kézzel, akár géppel. „– mondja a grafológus, aki elrettentőnek tartja, hogy ez az „új” oktatási szemlélet megvalósulhatott bárhol is a világban. „Belénk van kódolva” Gondoljunk csak bele, milyen korán és mi mindet kezébe vesz egy gyermek. Kaviccsal, krétával, ceruzával, bottal hagy nyomot homokban, falon, asztalon, járdán, könyvön, papíron, miközben az agya szivacsként szívja magába a sok ismeretanyagot, újdonságot: élményt, érzést. Hogy irka-firkákat készítsünk, kézművesedjünk, genetikailag van belénk kódolva. A rajz és az írás egymástól elválaszthatatlanok, az írka firkák a kifejezés vágyának első megnyilvánulásai, mindkettő az ÉN-ban lejátszódó folyamatok leképzését mutatja. Az óvodából kikerülve az általános iskolában ez a manuális képesség egyre intenzívebben fejlődik. Így elkerülhetetlen, hogy a személyiségfejlődés részét képező írástanulás elkezdődjön, és nagy hangsúlyt kapjon már első osztályos kortól. Az írás, és ami mögötte van Szakértőnk, Szép Györgyi szerint a tanulóknak ma már egyre többet és gyorsabban kell írniuk, ezzel arányos romlik az írás szépsége. „A szépírás egyszerűen kiment a divatból. Olyanok az írások, mintha a diákok nem is egy módszerrel tanulták volna a betűvetést. Minél többet és többször írnak, minél idősebbek lesznek, annál inkább eltér a tanult iskolás írástól a betűképzés. Egyre inkább rátalálnak önmagukra. A testi-lelki változások, a felnőtté válás útja nyomot hagy a személyiségben és ennek az írásban is tükröződnie kell. De nem a szépség a lényeg! Grafológusként másként látom az írásokat, s „nem szeretem a szépírást”! Másnak az tűnik fel, hogy mennyire szép, tetszetős egy írás, nekem az, ami mögötte van.”- meséli Györgyi. Ez utóbbi gondolat pedig maga a kulcsszó. A kézírásunk rólunk árulkodik, személyiségünk, rejtett énünk hordozója: „Benne van a múltunk és jelenünk. Amit életünk folyamán megéltünk, ami az elménkben, gondolatainkban, érzelmeinkben van. Az írás hozzátartozik az EMBER-ré válásunkhoz. A folyamatos személyiségbeli fejlődés, kiteljesedés látszik az írásjellemzőkből. Ez évtizedeken át zajló folyamat bennünk, röviden nem lehet leírni. Mint ahogy nincs két egyforma falevél, nincs két egyforma ember és írás sem. Mindannyian mások vagyunk. „- Hangsúlyozza a grafológus. Gyógyír a léleknek Az írás által megrajzolhatjuk, kiírhatjuk Énünket. Gondoljunk csak bele, pszichiátriai betegek gyógyulnak rajzolás, írás során. A grafo-terápia terápia segít, hogy újra magabiztos, erős, egészséges emberek lehessünk, ám a kézírás automatizálttá vált és egyre inkább háttérbeszorult a mindennapokban. Eltűntek a levelek, naplók helyett blogot írunk, nem divat a kézzel feliratozott befőttes üveg, és a kandallóra állított képeslap. Már a bevásárló listánkat is telefonunkba pötyögjük. Ám a gépről időközben eltűnnek, törlődnek a szavak, miközben egy kézzel írt üzenetet szívesebben elteszünk emlékbe, miközben olvassuk, érezzük az illatát és felidézzük az íróját. Ugye Önnek is lapul egy-két fontos cetli pénztárcájában, vagy őriz még leveleket, különböző írásokat otthonában? De a tavalyi, azelőtti számítógéppel írt fecnik hol vannak?! Rég a kukában. Vissza a gyökerekhez! A rohamos technikai fejlődés miatt gyakran megfeledkezünk a kézírásról, miközben vissza kell térnünk olykor a gyökereinkhez, mint a gyógynövényekhez a természetgyógyászathoz, vagy a természetes élelmiszerekhez, úgy a papírhoz és tollhoz is. „A kézírás láthatatlanul, nem kiabálva gyógyít. A kezünk mindig kéznél van! Megfigyelték, ha krízisbe jutunk, sokszor van a kezünkben toll!? Önkéntelenül is írni akarunk! Számolgatunk a papíron, felvázoljuk a lehetőségeket, sorrendet állítunk elintézendőinkről, örömmel pipálunk ki elvégzett feladatokat listánkról!”– ébreszt rá bennünket grafológus szakértőnk. Adjuk meg hát újra az írásnak kijáró tiszteletet. Neveljük magunkat és az utókort is arra, hogy írás nélkül nem létezhet ember, bármilyen ütemben is fejlődik a világ! Forrás: