Jön a gyerek, nem szexelek!

Szakemberek körében is vitatott a kérdés, hogy szabad-e szexuális életet élni a várandósság hónapjaiban. Te hagynád magad táncba vinni?

A legtöbben úgy vélik, hogy a problémamentes babavárás során nyugodtan szerelmeskedhetnek a párok, ha viszont az veszélyezteti a baba vagy a mama egészségét, megálljt kell parancsolni az ösztönöknek. Kérdéseinkre Dr. Rusz Edit szexológus válaszolt, akitől páciensei is gyakorta tudni szeretnék, árthat-e a kicsinek, ha a szülők a kilenc hónap alatt is engednek a csábításnak.

,,Egy nő életében az egyik legcsodálatosabb élmény az áldott állapot megélése, amikor a szíve alatt hordja a szerelem gyümölcsét. Túlzás nélkül állítom, hogy ez semmihez sem fogható, különösen akkor, ha a férfi és a nő harmonikus kapcsolatban élnek egymással” – kezdi a doktornő.

A megfigyelések szerint azoknál a nőknél, akik lelkileg kiegyensúlyozottak és szeretetteljes kapcsolatban élnek a párjukkal, sokkal ritkábban fordulnak elő a babavárással járó kellemetlen kísérőtünetek (egész napos émelygés, hányinger, hányás stb.).

Náluk inkább csak a mellfeszülés, a fáradékonyság és ehhez hasonló enyhébb jelzések hívják fel a figyelmet arra, hogy hamarosan kopogtat a gólya. Mint tudjuk, a babavárás alatt rengeteg változáson megy keresztül a kismama, mind testi, mind lelki értelemben.

Miként befolyásolja a szexuális életet a várandósság?

A nők egy bizonyos hányada a babavárás során nagyobb vehemenciával kívánja a szexet, mert úgy érzi, a testi örömek még tökéletesebbé teszik a várakozás élményét. Ma már tudjuk, hogy ennek a baba is ,,örül”, hiszen szüleivel együtt ő is átéli a szerelem szexben megnyilvánuló szépségét.

A nők egy másik csoportja ezzel szemben a kilenc hónapban nem igazán szorgalmazza az együttléteket, és egyáltalán nem, vagy csak nehezen fogadja el a párja közeledését. Ennek oka legtöbbször az, hogy a kismama minden érzést alárendel az anyaság tökéletes megélésének, amibe nem fér bele az, hogy kedvesével egymást kényeztessék.

Nem ritka azonban az sem, hogy épp a férfi az, aki a korábbiakhoz képest visszavesz az aktivitásából, mert félti a kisbabája és/vagy szerelme egészségét. Ilyenkor az erősebb nem képviselői háttérbe szorítják a vágyaikat, és kivárják, hogy ismét eljöjjön az ő idejük.

Ez a féltő gondoskodás kedves gesztus a férfi részéről, tudni kell azonban, hogy ha a megtermékenyített petesejt szépen beágyazódott a méhbe, akkor ott is marad. Ha a kismama egészséges, a szexuális együttlétek semmilyen káros hatással nem lehetnek a magzatra.

Vannak olyan kritikus szakaszai a várandósságnak, amikor óvatosságra intené a párokat?

A szülész és nőgyógyász szakemberek azt mondják, hogy a kezdeti időszakban fontos, hogy a leendő szülők jobban odafigyeljenek egymásra és a női test reakcióira, különösen addig, amíg a megtermékenyített petesejt beágyazódik.

Ilyenkor érdemes megkeresni azt a pozitúrát, ami a leginkább kényelmes és biztonságos a kismama számára. Hasonló elővigyázatosságra van szükség az áldott állapot végéhez közeledve, vagyis mikor már csak 4-6 hét van hátra a nagy napig.

A testi örömök megélése mellett mire kell odafigyelni a kapcsolat lelki teljességének fenntartásáért?

A babavárás minden nő életében meghatározó időszak, nem csak érzelmileg él át csodás változásokat, hanem minden porcikájával az anyaságra készül. Úgy tartják – és ezt bizonyára mindenki megerősíti – hogy a várandósság még szebbé teszi a nőket, akik ilyenkor megélhetik a női szerep legcsodálatosabb minőségét.

Gondoljunk csak Demi Moore szépséges fotóira, amiket nem sokkal szülése előtt készítettek róla, áldott állapotban! A várakozás a kis jövevény érkezésére teljessé teszi a párkapcsolatot, a családi harmóniát, tehát ennek a férfi ugyanúgy részese, mint a leendő anyuka.

Azt javaslom, hogy a párok nézegessék együtt a magzati élet állomásait megörökítő képeket, beszélgessenek sokat, tervezgessenek, álmodozzanak együtt! A gyöngédség, a rendszeresen kedveskedés érzelmileg biztosítja a nőt arról, hogy kedvese ugyanolyan örömteli várakozással néz az előttük álló időszakra, mint ő maga.

Próbáljuk meg már ilyenkor bevonni a férfit a gondolatainkba, osszuk meg vele érzéseinket, élményeinket, ne hagyjuk, hogy a szülésig csak ,,külső szemlélőként” vegyen részt a várandósságban! Ez nem csak azért jó, mert a nő igazi társként tekinthet párjára a babavárás alatt, és szimbiózisuk még tökéletesebbé válhat, hanem azért is, mert így kiküszöbölhetők azok a negatív érzések (féltékenység, félelem a nő szeretetének elvesztésétől stb.), melyek kialakulhatnak az újdonsült apukákban.

Ez a félelem nem teljesen alaptalan. Sok olyan esetről hallani, hogy a nő, miután anya lett, száz százalékban a kicsire koncentrált, párja pedig ,,félre lett téve”. Ha a várandósság és a baba érkezése mindenki számára pozitív érzéseket indukál, akkor a korábban átélt szerelem – igaz, hogy más elemekből összetéve – a baba születése után is fenntartható, sőt, tovább is építhető!

Ha a nő okos és hosszú távra tervez, maga is tudja, hogy a csodálatos anyaszerepnek nem kell lesöpörnie a porondról a csábító feleség szerepkörét. A kezdeti időszakban természetes, hogy nehezen találják meg a párok az egyensúlyt, de aztán minden mozaik a helyére kerül, és kiteljesedik a harmónia.

Forrás: