Hidasi Judit – Három regény egy baba 2013-07-16 Babaváró Megosztás: Tweet Kevés az olyan nyüzsgő ember, mint Judit. A negyven fokos kánikulában éppen Pécsre készül munka ügyben, szombatonként a Média Akadémián kreatív írást tanít, rendszeresen publikál női magazinokban, a Rozéfröccs következő kiadására készül, és nem mellesleg első gyermekét várja. „Így elmondva tényleg nagyon fárasztónak tűnik. De azért vigyázok magamra! A szabadúszó életformának többek között az-az előnye, hogy amikor elfáradok, azonnal szünetet tudok tartani. És bármikor ehetek egy fagyit!” – mondja Hidasi Judit És mi van a fröccsel? Hogy bírod a nagy meleget nélküle? Most egyszerre két dologra is céloztál? Még az is lehet… Alkoholt természetesen nem fogyasztok, bár nem mondom, hogy néha amikor a barátaimmal kiülök egy kerthelységbe nem cserélném le a kajszi levemet! Ami pedig a könyvemet illeti, aminek a címe Rozéfröccs… Új ruhát, új borítót kapott, és ismét kapható július második hetétől! Mi az oka az új kiadásnak? Nagyon egyszerű: mert elfogyott a régi. És a kiadóm úgy gondolta, van még benne potenciál. Megéri foglalkozni vele! Van ennek bármi köze ahhoz, hogy itt a nyár? Nem félsz attól, hogy uborkaszezon van? Nem igazán. Azt tapasztalom, hogy nyaralás előtt az emberek nagy része a kézitáskájába pakol egy-egy könyvet. Remélem, hogy idén sokan választanak az enyémek közül. Kapható még az Április út és a Kilenc is? Természetesen! És aki mindhármat elolvassa, meglátja majd, hogy felbukkannak benne ismerős szereplők! Mindháromban? Az én világomban minden mindennel összefügg. A szereplőim önálló életet élnek, találkoznak egymással, hatással vannak egymás életére. Annyira a szívemhez nőnek, hogy még akkor is eszembe jutnak, ha éppen nem dolgozom. Bár olyan nincs, hogy én nem dolgozom. Most is írsz valamit? Fejben. Igen. Pont ma reggel mondtam a páromnak, hogy ahogy átköltöztünk az új lakásba, és berendeztem a gyerekszobát, nekilátok az új regény írásának. Megpróbálok egyszer határidő előtt készen lenni… Nem szokott menni? Nem igazán. Rendszerint kések. A cikkekkel, a regénnyel. Érdekes, mert találkozókról soha nem szoktam késni egy percet sem. Sőt, kifejezetten utálom, ha megváratnak. Nem vagyok egy türelmes típus. Az anyaság sem tett azzá? Sokat javított a helyzeten, mert ahogy elkezdeném felidegesíteni magamat azonnal a pocakomhoz nyúlok, mert ott van egy kisfiú, aki mindent érez. Azt is, ha az anyja ideges, felmegy a vérnyomása. Én pedig nem szeretnék egy ideggyenge emberkét adni a világnak. Sajnos abból van elég. A karaktereid ugyanakkor alapvetően nagyon tipródó jellemek. A kettő azért nem ugyanaz! Olyan nőkről írok, akiket magam körül látok. A női szerepek folyamatosan változnak, és nem csak azért mert öregszünk. Hanem azért is, mert a társadalom folyton mást vár el a nőktől. Most éppen a tradicionális nőszerep van divatban, nincs is ezzel baj, de én még mindig azt mondom, hogy elsősorban önmagunkhoz kell hűnek maradnunk! Ez azért nyomás alatt nem könnyű. Persze, hogy nem az! Senki nem mondta, hogy ma könnyű az élet. Rengeteg impulzus ér mindenkit, próbálnak minket befolyásolni, és nincs idő a gondolkodásra. Sajnos. Én nagyon sokszor azon kapom magam, hogy csak sodródom, és fogalmam sincs, mi van körülöttem. Ilyenkor mit teszel? Próbálok egy kis időt magamban, magammal eltölteni. Megvizsgálni mások nézőpontját is. Nagyon ítélkező világban élünk. És a közösségi oldalak csak rontanak ezen. Ma már mindenki mindenhez ért, és mindenről véleménye van. És az rossz? Nem a véleménnyel van gond, hanem annak kommunikálásával. Visszatérve a tradicionális értékekre, nem baj, ha egy nő nem beszél úgy, mint egy matróz! A Rozéfröccsben ezzel ellentétben elég szabad szájúak a lányok! Igen. Mert ez a valóság. Ezt írtam meg. Nincs ebben egy kettősség? Nincs. Aki horror könyveket ír az szerinted az erőszakot népszerűsíti? A dokumentum filmek sokszor durvábbak, mint bármilyen fikció… Ez akkor egy dokumentum regény? Azt szoktam mondani, hogy ez egy lenyomat. A korról, a nőkről, a férfiakról, a médiáról, a szerelemről és a barátságról. Remélem minél többen meg fogják érteni a humorát, az érzékenységét. Én alig bírtam letenni! Sokat nevettem, és sírtam is rajta. Ne hozz zavarba… Ez az igazság. Ez esetben köszönöm az őszinteségedet! Forrás:
