Hurrá, nyaralunk! – anyuék nélkül 2010-06-24 Iskolatáska Megosztás: Tweet Az első önálló nyaralás/telelés nagyon nagy lépés egy kisgyerek és a szülei életében. Általában a gyerekek jól mulatnak, a szülők nehezebben viselik. Az elszakadás fontos fázisa, amikor elengedjük önállóan táborozni gyermekünket. Minden gyerek máskor válik ehhez elég éretté, de a szülők számára ez a nap bármikor is jön el, túl korainak tűnik. Manapság sok óvoda is szervez különböző táborokat a piciknek, bár általában ezek még nem ott alvós jellegűek. Általános iskolás kortól viszont a legtöbb gyerek számára már nagyon kellemes és sok szempontból hasznos program a táborozás. Az iskolák és egyéb szervezetek rendszerint tematikusan szervezik meg az utazást. Léteznek különböző sporttáborok, művészeti táborok, idegen nyelv oktatásra specializálódott táborok az átlagos adottságokkal rendelkező gyerekek számára. Szerveznek manapság fogyókúrás tábort, korrepetációs tábort és egyéb segítő programokat olyan gyerkőcöknek, akiknek bizonyos szempontból korrekcióra van szükségük. Azonban bármi is legyen a témája az utazásnak a főcél a kikapcsolódás, a szórakozás. A táborok legnagyszerűbb tulajdonsága, hogy kimozdít otthonról, a gyermekeket önállóságra szoktatja. Hiszen senki nem készíti elő reggel a ruháját és nem is mossa ki, ha összekoszolta a kedvenc felsőjét. Lehetőleg úgy csomagoljuk össze szemünk fénye táskáját, hogy bőven legyen benne minden amire csak szüksége lehet, de semmiből se legyen túl sok. Pénz nélkül nem szabad elengedni csemeténket, de mikor odaadjuk neki, figyelmeztessük, hogy nem muszáj minden nap mindenkit meghívnia fagyizni. Ne hagyja, hogy kihasználják a többiek, de ha valakinek szüksége van valamire, akkor segítsen. Gyógyszereket is küldjünk gyermekünkkel, de hívjuk fel rá a figyelmét, hogy csak akkor nyúljon hozzá, ha fáj valamije és ilyenkor azonnal szóljon valamelyik tanárnak. Ha kigördült a busz a pályaudvarról és biztos, hogy nem lát minket szemünk fénye, akkor már elmorzsolhatunk egy könnycseppet, de addig semmi esetre sem. Ha minket szomorúnak lát csemeténk, akkor könnyen támad honvágya. Mivel ma már a gyerekeknek is van mobilja, így bármikor megkérdezhetjük tőlük, hogy jól mulatnak-e, de lehetőleg minél ritkábban zavarjuk őket. A gyerek szabadságra ment, fogadjuk el, ha bármi baja lesz biztos, hogy azonnal csörögni fog, de ha nagyon aggódunk, a nevelőtanárokat is felhívhatjuk. Ők pedig biztos szívesen beszámolnak arról, hogyan tölti napjait szemünk fénye. vid4u.init(480,360,’Yxu0FQQ9yi’,null,3); Forrás: