Van kiút az alvásproblémákból 1.

Egy bárány, két bárány, három bárány, négy bárány.. négyszázkét bárány. Feladom, nem tudok elaludni!

Biztos mindenkivel előfordult már, hogy ? bár nagyon akarta ? egy éjszaka egyszerűen nem jött álom a szemére, s hosszan vergődve, a sok forgolódástól már szinte a nyaka köré tekerve a lepedőt, egy utolsó reményben bízva, a bárányokra gondolt: pszeudó álomképbe ringatózva, zöld mezőkön számolgatjuk a gyapjas állatokat, de néha bizony a bárányok megmakacsolják magukat…

Megeshet, hogy már a sokadik éjszakánkat töltjük álmatlanul, mégis bízunk benne, hogy majd elmúlik, túl leszünk rajta. Elbagatellizáljuk. Pedig ha belegondolunk, hogy életünk egyharmadát alvással töltjük, rájövünk, egyáltalán nem apró-cseprő problémáról van szó. Ha nem tudjuk megfelelően álomra hajtani fejünket vagy kialudni magunkat, annak bizony az egész másnapi teljesítményünk issza meg a levét, nem is beszélve az egészségünkről.

Ha mégis úgy gondoljuk, hogy szakemberhez fordulnánk, keressünk fel egy alvásvizsgáló központot. Ilyen például a budapesti SomnoCenter Alvásdiagnosztikai és Terápiás Központ. Az itt praktizáló Dr. Vida Zsuzsanna alvásszakértővel beszélgettünk a különböző alvászavarokról, azok okairól és orvosi kezeléséről.

Hogyan definiálhatjuk a klasszikus alvászavart?

Az alvászavar tulajdonképpen egy tünet. Azt jelzi, hogy az alvás, vagy mennyiségében, vagy minőségében, nem megfelelő. Emiatt aztán az egyén nappal nem tud kielégítően ? elsősorban szellemileg ? teljesíteni, figyelmi funkciói károsodnak. Ezt nevezzük inszomniának.

Mennyi embert érinthet ez a probléma ma Magyarországon?

Szinte mindenki megél egy olyan hosszabb vagy rövidebb időszakot, amikor alvászavarban szenved. Az időskorúaknál viszont az általános rossz alvás majd minden második embert érint: ők már rendszeresen szednek altatókat, illetve nyugtatókat. Más esetben az alvászavar azonban gyakran csak átmeneti.

Milyen típusai vannak?

Ha nagyon leegyszerűsítjük, azt mondhatjuk, hogy van átmeneti, és krónikus inszomnia. Az egyik egy meghatározott időszakban jelentkezik, a másik pedig egy hosszú távú, folyamatos alvászavar. Ha azonban ezt elkezdjük boncolgatni, szinte végeláthatatlan a sor. Mert vannak elalvási zavarok, amikor nehezére esik valakinek elaludni, de van olyan is, akinek az éjszaka átalvásával vannak problémái. Sőt, el is tolódhat az alvásfázis: ez a bagoly és a pacsirta esete. Az egyik későn kel és későn fekszik, a másik meg korán kel és korán fekszik. Előfordulhat továbbá, hogy a munka miatt szenved valaki alvászavarban, mert, mondjuk, több műszakban dolgozik: ebben az esetben teljesen felborul az egyén 24 órás bioritmusa, és általában a több évvel a kimerítő munkarend megszűnte után sem áll helyre. Ezek az egyének rendszertelen módon jelentkező több alvásperiódusban alszanak. De a kötetlen munkaidő is veszélyes lehet. Például a diákok vizsgaidőszakban előszeretettel tanulnak éjszaka, aztán hajnalban fekszenek le, ám amikor vissza kellene állni a normális kerékvágásba, az már elég nehezen megy. Ehhez hasonló a ?jet lag? szindróma is, amikor több időzónát repülünk át (ekkor biológiai óránk szerint mondjuk még nappal lenne, ott pedig éjszaka van), s ez gyakran megismétlődik. Manapság ez is nagyon gyakori, hiszen sokan végeznek ilyen, sok utazást igénylő munkát. Felborul a normális napi bioritmus, ami nemcsak az alvás-ébrenlét, hanem szervezetünk számos más funkciójának (pl. testhőmérséklet, hormonszintek) ritmusos változását biztosítja.

Az inszomnia gyakran jár együtt valamilyen (más) betegséggel.

A szorongásnak és a depressziónak nagyon gyakran az alvászavar az első tünete. Az alvászavarnak azonban számos belgyógyászati betegség is kísérője lehet: klasszikusan a pajzsmirigy túlműködésére utalhat. Okozhatják emellett gyógyszerek is, különösen a hormontartalmúak. Így sokszor a nőknél a fogamzásgátló szedésének elkezdésekor jelentkezik az álmatlanság. De hogy még bővítsük a kört, az alvászavarok mögött megbújnak bizonyos alvásbetegségek is: az alvásfüggő légzés- és mozgászavarok. Az alvásfüggő légzészavar jele a mindenki által nagyon jól ismert horkolás, amely során alvás alatt a felső légutak ismétlődő szűkülete következik be és oxigénhiányos állapot alakul ki, s a beteg akár fuldoklások sorozatát is megélheti alvás közben. Erre pedig fel is ébredhet, tehát a horkolás bizony komoly alvászavart is eredményezhet. De leginkább talán az alvásfüggő mozgászavarok okoznak inszomniát. Ilyenkor az alvás alatt vagy lefekvés előtt furcsa, gyakran megfogalmazhatatlan, leginkább zsibbadásszerűnek leírt érzések jelentkeznek, amelyek nehezíthetik az elalvást. Nagyon fontos, hogy mindig (ezeket) a kiváltó okokat kell először felderíteni, és ezeket kell kezelni.

Milyen ?külső? jelei, tünetei lehetnek az alvásbetegségek okozta alvászavarnak?
? Ha az alvászavar oka alvásfüggő légzészavar, azaz horkolás, extrém esetben drasztikus tünet is jelentkezhet: a beteg esetleg arra ébred fel éjszaka, hogy nem kap levegőt, és egy szörnyű, halálközeli élményben van része. Ennél kevésbé ijesztő jel, hogy a horkoló személy fáradtan ébred, napközben álmos, reggel fejfájása van és kiszáradt a szája, 10-12 órás alvás után is álmos még, sűrűn felébred vagy gyakori vizelési ingere van éjszaka. De az alvásfüggő mozgászavar is okozhat hasonló panaszokat. Ezek mind az alvás minőségét rontják: hiába alszik a beteg többet, akkor sem lesz megfelelő az alvás minősége, és így tulajdonképpen fölöslegesen tölti alvással az idejét.

Az emberek szeretik nem keresni a mögöttes okokat. A legkönnyebb megoldást választják: altatót szednek be.

Igen, ez így van. A legkönnyebb módszer, igaz, átmenetileg jó megoldás is lehet. Horkolós betegnek azonban kifejezetten ártunk, ha altatót vagy nyugtatót adunk. A legfontosabb tehát az, hogy kiderítsük, mi áll az alvászavar mögött. Nem áll-e mögötte egy olyan szervi betegség, amely ha kezeletlenül marad, a későbbiekben komoly bajokat okozhat. A magas vérnyomásról vagy a cukorbetegségről tudják az emberek, hogy kezelni, gyógyítani kell, de például a horkolást elbagatellizálják: nagyon viccesnek (sőt, akár férfiasnak) tartják. Pedig ez egy nagyon súlyos egészségkárosító tényező.

Forrás: