Biztosan veszélyes a mentális problémával élő beteg?

Miközben mindnyájan Jack Nicholsonnak és az Indiánnak drukkoltunk a „Száll a kakukk fészkére” c. filmben, és csodáltuk Russel Crowe szerepformálásában a szkizofréniával megküzdő John Nash történetét, – a mentális problémákkal így, vagy úgy kapcsolatba hozott kriminális események kapcsán mégis sokan kiáltanak fogvatartás, megtorlás és a meghurcolható felelősök után.

Mindez azelőtt történik meg, hogy megszületnének az igazságügyi szakértői és egyéb vizsgálatok, amelyek egyedül adhatnak választ arra a kérdésre, hogy az elkövető felelős volt-e, és mulasztottak-e vajon az őt kezelő szakemberek.

„A konkrét ügyekben a vizsgálatok időbe telnek, de mindeközben az eset nyomán felébredő stigma már szedi áldozatait – egyik, senkinek sem ártó betegünket most tanácsolták el a negyedik gimnáziumból, és ezzel párhuzamosan megindul a betegek érthető menekülése az olyan ellátás elől, ahol a közhiedelem szerint gyilkossággal összefüggésbe hozható diagnózisok miatt ajánlanak kezelést. A megbélyegzés tehát rontja a gyógyulás esélyeit” – mondja Harangozó Judit a Semmelweis Egyetem Közösségi Pszichiátriai Centrum vezetője az Antistigma Kezdeményezés képviseletében.

Molnár Károly, a Magyar Pszichiátriai Társaság elnöke szerint arról azonban már most is elgondolkodhatunk, vajon Magyarország biztosítja-e a gazdasági helyzete alapján elvárható pszichiátriai ellátást a lakosság számára? Ez annál is inkább időszerű kérdés, mert az Állami Számvevőszék után a közelmúltban a kormány meghívására az Egészségügyi Világszervezet is átvilágította a magyarországi pszichiátria ellátórendszert, majd pontos javaslatokat is tett annak érdekében, hogy a szolgáltatások színvonala elérje az ország fejlettsége alapján elvárhatót.

Szakemberek egy csoportja kér most figyelmet és vállal nyílt, akár folyamatos párbeszédet a legkényesebb kérdésekről is. Szeretnének változtatni azon a „hasadt tudatállapoton”, amely a mentális problémákkal élők esetében egyszerre készteti együttérzésre és részvétre, de kirekesztésre és megtorlásra is a társadalmat. Ehhez pedig többet kell ismerni, tanulni, érteni. Szeretnénók, ha a beszélgetés után az emberek többet tudnának a pszichiátriai problémákról és kezelésükről, – ha legalább annyit tudnának a depresszióról, a szkizofréniáról, mint a gyomorsavról és a korpásodás kezeléséről.

Forrás: