Meghökkentő: függőség miatt kockáztatnak a napimádók? 2014-07-22 Kívül-belül Megosztás: Tweet Amikor gyönyörűen süt a nap, sokan közülünk nehezen állják meg, hogy ne sétáljanak le a vízpartra, feküdjenek ki a napra. Annak ellenére is, hogy óva intenek minket a napsugárzástól. Csakhogy ennek megvan a tudományos oka. Akik szeretik a napot, örömmel „szívják fel” a kellemes napsugarakat egy vízparton vagy akár a kertben fekve. Nem képesek lemondani a napozásról akkor sem, ha tudományos kutatások sokasága igazolta, hogy a napsugarak kárt tesznek bennünk – és nemcsak a bőrrákkal. Lehet, hogy kevesebbet, lehet, hogy nem a legforróbb napszakban, de kifekszenek a napra. Kutatók most magyarázatot találtak a miértre: a napsugárból származó ultraibolya sugárzás ugyanis endorfinokat szabadít fel, azokat a bizonyos „jó közérzet-hormonokat”, melyek valóságos kábítószerként működnek és függővé tesznek minket a naptól. A kutatócsoport, melynek tagja David Fisher vezető szerző is, a Massachusettes-i általános kórház és a Boston-i Harvard egészségügyi iskola munkatársa, a közelmúltban tette közzé felfedezését a Cell szaklapban. A bőrrák az Egyesült Államokban a leggyakoribb rák típus. A helyi Bőrrák Alapítvány szerint több mint 3,5 millió bőrrákot diagnosztizálnak több mint 2 millió embernél évente. A nem melanoma típusú rákok 90 százalékát, a melanoma típusúaknak pedig 86 százalékát – mely a leghalálosabb fajta -, az ultraibolya (UV) sugárzás okozza, köszönhetően a napsugárnak és a szoláriumoknak. A bőrrák kockázatának csökkentése érdekében az egészségügyi szakemberek azt javasolják, maradjon mindenki árnyékban, amikor a nap a legerősebb (vagyis általában a nap közepén). Viseljünk a lábakat és a karokat letakaró, szellős öltözetet, karimás kalapot és napszemüveget, használjunk fényvédő krémet és naptejet – minimum 15-ös faktorszámút – és kerüljük a szoláriumozást. Úgy tűnik azonban, sokan ignorálják a figyelmeztetéseket, mivel érezni szeretnék a nap sugarait a bőrükön… Fisher és kollégái szerint korábbi tanulmányok is kimutatták, hogy azokra az emberekre, akik „nap-függő” viselkedést tanúsítanak, ráillik a függőség klinikai meghatározása. Ugyanakkor az UV-függőség háttere kevésbé volt tisztázott. Az UV-sugárzás mindenesetre függőség-szerű viselkedést és fizikai függőséget is okozott a tesztelt egereken – tette hozzá a szakember. Ahhoz, hogy kiderüljön a függőség mögötti folyamat, a kutatócsoport elvégzett egy tanulmányt, melynek során leborotvált egereket tettek ki UV-sugárzásnak 6 héten át, a hét 5 napján. Ez a sugárzás megegyezett azzal a mennyiséggel, mely egy meztelen emberi testet ér napozáskor, 20-30 percen át, Floridában, abban a napszakban, amikor a nap legerősebben süt. A kutatók már egy hét után azt tapasztalták, hogy megnőtt az egerek véráramában az endorfin szintje. Az endorfin hormon a fájdalmat is képes csökkenteni, aktiválva az ún. opioid receptorokat, valahogy úgy, mint a vényre kapható gyógyszerek, vagy éppen a heroin és a morfium. Az UV-sugárzás 6 hete után az egerek egy részének opioid-blokkoló gyógyszert adtak. Hatására az egereknél elvonási tünetek jelentkeztek, így például remegés, fogvacogás, reszketés. Kerülték azokat a helyeket a dobozukban, ahol a gyógyszert kapták, mely kimutatta, hogy a túlzott UV-sugárzás valóban függőség-szerű állapotot okoz. David Fisher szerint az információ igen értékes nekünk, embereknek, felhívva a figyelmet arra, hogy valóban kerülnünk kell az erős napot. A bőrrák kockázata az ismételt napozás legsúlyosabb következménye, de gyorsítja a bőr öregedését is. Sokkal tudatosabb erőfeszítéseket igényel, hogy mind magunkat, mind pedig gyermekeinket megvédjük a napsugárzástól. Mindenesetre nagyon meglepő, hogy genetikailag programozva vagyunk olyasmire, ami ennyire veszélyes, mint az UV-sugárzás. Oka valószínűleg az lehet, hogy az emberi szervezetnek szüksége van a D-vitaminra, melynek fő forrása a nap. Csakhogy manapság már nem olyan veszélytelen a napon tartózkodás, mint valaha. Anélkül, hogy veszélynek tennénk ki magunkat, a D-vitamint egyéb forrásokból – így élelmiszerekből – is beszerezhetjük. Szerző: Adrina – napidoktor.hu Forrás:
