"Én úgy szeretek részeg lenni –

– mert akkor nekem nem fáj semmi ” – hirdeti egy régi kuplé.

Hogyan hat az alkohol? Milyen élettani, szociális és pszichés következményei vannak a rendszeres alkoholfogyasztásnak? Mennyi a sok? Kit tekintünk alkoholbetegnek?

Magyarországon -abszolút alkoholban számolva- az egy főre jutó alkoholfogyasztás évi 12 liter/fő. Jelentős mennyiség ez, figyelembe véve, hogy 1 liter bor, 3 üveg (1,5 liter) sör illetve 2-3 dl  rövidital felel meg 100 g tiszta szesznek (valamint, hogy a számolás során figyelembe vették a gyerekeket és az absztinenseket is). Becslések szerint az alkoholproblémával küzdők aránya 8-10% lehet (míg az absztinensek aránya 10-15%-ra tehető). 1985 óta a nemzeti alkoholfogyasztás ? kismértékben – csökkenő tendenciát mutat.

Bár az alkohol az egyik legrégebbi élvezeti szer, pontos hatásmechanizmusa csak részben ismert: rövid távon fokozza  a sejtmembrán átjárhatóságát, míg hosszabb távon a sejtmembrán rigiditásához vezet. Így az alkohol hatása valamennyi szövetféleségben változást okoz. Gátolja a központi idegrendszer működését (hasonlóan az altatókhoz), megkönnyíti az elalvást, de az alvás felületessé válik. A központi idegrendszeri gátlás következtében alkoholfogyasztás hatására felszabadulnak a gátlások.
A rendszeres alkoholfogyasztás elváltozásokat okoz a bőrben (póklábszerű értágulatok, a tenyerek vöröses elszíneződése, az orcák ?piros pozsgája?), az emésztőrendszerben (krónikus gyomornyálkahártya-gyulladás, hiánybetegségek, vénatágulatok a nyelőcsőben, hasnyálmirigy-gyulladás), a szív,- és érrendszerben (szívizom-elfajulás, magas vérnyomás), az idegrendszerben (idegkárosodás, kézremegés, szellemi leépülés),  a hormonális rendszerben (impotencia,  a férfi emlő megnagyobbodása, nőknél a menzesz elmaradása).

Az alkohol felszívódása jelentősen függ a gyomor telítettségétől és az elfogyasztott táplálék minőségétől. Zsíros étel egyidejű fogyasztása gátolja, míg a szénsav serkenti az alkohol felszívódását. Az alkohol lebontásában részt vevő két enzim közül az első lépést katalizáló alkohol-dehidrogenáz enzim működése indukálható.

Ez azt jelenti, hogy ?természetesen bizonyos határokon belül- ismételt alkoholbevitel estén, az enzim gyorsabban bontja le az alkoholt. Érdemes megjegyezni, hogy a második lépést katalizáló aldehid-dehidrogenáz nem indukálható, lebontási kapacitása közel állandó. A két enzim eltérő lebontási kapacitása következtében felszaporodó acetaldehid (lebontási köztitermék) felelős ?másnaposságért?.

Az alkohol hatására bekövetkező magatartásváltozás és a véralkoholszint között csak laza összefüggés van. Egy adag ital (fél dl rövidital, 2 dl bor, 1 korsó sör) egy átlagos testsúlyú embernél (kb. 70 kg) 0,2 ezrelékes véralkoholszint-emelkedést okoz. Ez a mennyiség kb. egy óra alatt bomlik le.

Véralkoholszint-emelkedés és következményei:

A rendszeres alkoholfogyasztás pszichés tüneteket is okoz: az egyén fokozatosan eltávolodik a megszokott örömforrásoktól, a jövő kevésbé foglalkoztatja, érzelmi kapcsolatait a közöny vagy az agresszió jellemzi. Gondolkodását sokszor merev sablonok uralják, jellemző a durva általánosítás, indulatok, a szellemtelen viccelődés.

Az alkoholbetegre jellemzőek -a mind gyakoribbá váló- mulasztások, pontatlanságok, amely gyakran a munkahely elvesztéséhez, alacsonyabb szociális státuszhoz vezet. Késői következmény az elhanyagolt küllem, ruházat, hajléktalanság.

Az alkoholbetegség jelentős biológiai függőséggel jár: az elvonási tünetek az utolsó ivást követő 7-10 órával kezdődnek, feszültséggel, kipirulással, szapora szívveréssel, reszketéssel, hányingerrel, hányással jár. A szociális kapcsolatok újraépítésében kiemelkedő szerepe van az önsegélyező csoportoknak és a családnak.

Forrás: