Infekciók és a terhesség – 5.rész 2010-03-12 Kórkép Megosztás: Tweet Gardó Professzor Úr kifejti a Hepatitis B- és a Parvovírus fertőzés terhességre vonatkozó veszélyeit. HEPATITIS B VÍRUSFERTŐZÉS A hepatitis B vírus (HBV) a vér, a nyál, az anyatej, a hüvelyváladék és az ondóváladék útján terjed. Ez utóbbiak alapján a szexuális úton terjedő betegségek közé is sorolható. A betegség lefolyása terhességben hasonló, mint nem terhes állapotban. A III. trimeszterben történő akut fertőzés esetén gyakoribb a koraszülés, az alacsony születési súly és az intrauterin elhalás. Magyarországon az anyák 0,5-1%-a HBB-hordozó. A tünetmentes hordozó anyák között nem gyakoribb a szülés körüli szövődmények aránya, ugyanakkor a HBsAg-pozitív anyák újszülötteinek mintegy 15%-ában heveny infekció fejlődhet ki a szülés után. Abban az esetben, ha az anya nemcsak HBsAg, hanem HBeAg-pozitív is, az újszülöttek kockázata 70-90%, az infekció pedig gyakran fulmináns lefolyású és letális kimenetelű. A túlélő újszülöttek 85-90%-a idült vírushordozó lesz, 25%-ában pedig májcirrózis és/vagy hepatocellularis karcinóma fejlődik ki. HBsAg-specifikus ELISA-módszerrel a HBV-hordozó terhesek kiszűrhetők. Az öszszes terhesre kiterjedő szűrést a 16. terhességi héten az AFP-szűréssel együtt időszerű. HBsAG-pozitivitás esetén a májfunkciós teszteket és a komplett hepatitis panelt el kell végezni. A családtagokat és a szexuális partnert ugyancsak meg kell vizsgálni, és szükség esetén vakcinációban részesíteni.Az újszülöttekben a szülést követő 12 órán belül hepatitis B immunglobulin profilaxist, valamint aktív védőoltást kell alkalmazni. A rekombináns HBsAg-vakcinát egy és hat hónap múlva meg kell ismételni. A HBV-hordozó asszonyokat a szülés után hepatológiai gondozóba kell irányítani a késői következmények (cirrózis, karcinóma) megelőzése vagy késleltetése céljából. A hepatitis A vírus (infekciós hepatitis), a hepatitis C vírus (transzfúziós hepatitis), valamint a delta (HDV) hepatitis jelentősége a terhességben kisebb, a vírus vertikális transzmissziójának nem nagy az esélye. PARVOVÍRUS B19 FERTŐZÉS A vírus elsősorban cseppfertőzés útján terjed, de átvihető parenterálisan, vérkészítmé- nyek adása révén és átterjedhet az anyáról a magzatra is. A transzplacentáris transzmiszszió a fertőzött anyák egyharmadában fordul elő. A 15 éves gyermekek mintegy 50%-ában mutathatók ki specifikus IgG-antitestek, a felnőttek 50-80%-a szeropozitív. A szülőképes női populáció éves szerokonverziós aránya 1,5%. A B19-infekció incidenciáját terhesség alatt 3%-ra becsülik, leggyakoribb a gyermeknevelő intézetekben dolgozó nők között. Az infekció leggyakrabban télen és tavasszal fordul elő. A parvovírus B19fertőzések jelentős része tünetmentesen zajlik le. Gyermekekben a leggyakoribb megjelenési formája az erythema infectiosum (?ötödik betegség?), amely leginkább a 4-10 év közötti korosztályt érinti. Jellemzője a tűzvörös ?pofonvágott? arc, a szájkörüli sápadtság, majd az azt követő csipkeszerű maculopapulosus exanthema a végtagokon és a törzsön, a rossz közérzet, fejfájás, viszketés alacsony láztól kísérve. Mind gyermekekben, mind felnőttekben a fertőzés arthropathiát (arthralgia, arthritis) okozhat, amely gyakran perzisztáló is lehet.A vírus emberben nagy valószínűsséggel nem teratogén, ennek ellenére spontán vetélést és magzati hydropsot okozhat az intrauterin infekció. A terhesség 20. hete előtt mintegy 20%-ban okoz spontán vetélést, az arány magasabb az első trimeszterben. A gesztáció 21. hete után már csak 1% a magzat elhalásának az esélye. A harmadik trimeszterbeli intrauterin elhalások hátterében mindössze 0,3%ban lehetett kimutatni parvovírus B19 fertőzést. A terhesség második felében ? mivel a vírus a magzati erythropoesist is károsítja ? a súlyos anémia következtében ödéma és magzati hydrops alakulhat ki. Szülés után a hydrops mellett súlyos anémia, megnövekedett percvolumen és az extramedulláris vérképzés figyelhető meg. Emellett hepatomegalia és kardiomegalia is előfordulhat. A klinikai kép alapján csak az erythema infectiosumot lehet nagy valószínűséggel diagnosztizálni. A vírustenyésztés nehézkes, így a szerológiai (ELISA, RIA) és a DNS-diagnosztika (PCR) a járható út. Ez utóbbival a B19 DNS kis mennyisége is kimutatható, többek között magzatvízből is, ez lehetőséget nyújt az in utero diagnosztikára. Friss anyai fertőzés esetén (IgM-pozitív) a 20. terhességi hét után hetente végzendő ultrahangvizsgálat (ödéma, ascites, polyhydramnion, kardiomegalia). A vertikális transzmiszszió igazolására az amniocentesis és a magzatvízből végzett vírusantigén kimutatás (PCR) alkalmas. Magzati hydrops esetén megkísérelhető az intrauterin transzfúzió. Aktív immunizációra alkalmas vakcina jelenleg nem áll rendelkezésre. Az intravénás im- munglobulin-kezelés hatékonyságát az eddigi tapasztalatok nem támasztották alá. Erythema infectiosum járvány esetén a terhes gyermekgondozónőknek, pedagógusoknak célszerű távol maradni a munkahelyüktől. Forrás:
