A Mikulás tényleg nem létezik? 2010-12-15 Iskolatáska Megosztás: Tweet Tényleg trauma a gyerekeknek, ha kiderül az igazság? Ki mondja el és mikor, hogy a Jézuska nem valódi? Anya, hogy kerülnek az ajándékok a fa alá? Honnan tudja a Jézuska, hogy jó vagy rossz gyerek voltam? Minden családnak megvannak a maga válaszai, hogy csemetéjének meghagyja a meglepetés örömét, és minél inkább megőrizze a gyermekkor varázsát. Viszont egy bizonyos kor felett már egyre kevésbé hihető a mese a Mikulásról és a Jézuskáról. Vajon a szülők feladata, hogy elmondják az igazat, vagy meg kell várni, amíg magától jön rá, hogy hogyan működik ez valójában? Óvodai katasztrófák Minden szülő máshogy neveli a gyerekeit, és ebből olykor kemény nézeteltérések alakulhatnak ki az óvodában. Míg az egyik családnál még mindig a Jézuska hozza az ajándékot, addig a másik gyerkőc már pontosan tudja, hogy valójában apa és anya indul karácsonyi bevásárlótúrára, így az ő fülüket kell rágni, hogy milyen ajándékot szeretnének. Ezzel nem is lenne semmi gond egészen addig, amíg az új információt birtokló kiskölök nem dönt úgy, hogy felvilágosítja a többi tudatlan óvodást. Ezek után megindul a kérdésáradat és néhány esetben a könnyzápor is. Szájról szájra terjed Lehetetlen megállítani a lavinát. Ha az egyik kisgyerek megtudja az igazat, menten el is kezdi terjeszteni. A legtöbb esetben a véletlen műve vagy a gondatlanságé, esetleg a nagyobb testvér oka, hogy rájön a turpisságra. A legritkább esetek közé tartozik, hogy a szülő avatja be a nagy titokba a kicsit. Valóban trauma? Sérülhet-e a gyermek lelke ettől a hírtől? Erre többnyire igazán kicsi az esély. A felnőtté válás folyamatába tartozik, hogy évről évre egyre több mindennel kell szembesülnie a gyereknek. Ezzel együtt az ő világnézete és gondolkodásmódja is fejlődik. Folyamatosan új dolgok iránt kezd érdeklődni, és egyre több kérdéssel fogja bombázni a szüleit. Ki mondja el? Természetesen az is számít, hogy hogyan tudja meg az igazságot. Más viselkedést eredményez, ha pontról pontra saját maga rakja össze az apró jeleket, vagy ha az óvodában kürtöli szét az egyik gyerkőc. Ilyenkor legtöbbször nem akarja elfogadni, hogy ez az igazság, és bízik abban, hogy a szülei majd megerősítik ebben. Még ha a család úgy is dönt, hogy megpróbálja fenntartani a látszatot, igazából csak késleltetni tudják a dolgot. A legtöbb esetben tehát nem fog maradandó sérülést jelenteni egy egészséges lelkivilággal rendelkező gyermek számára, ha szembesül a tényekkel, miszerint a fehér szakállas, nagy pocakos öregúr nem az Északi sarkról, hanem a szomszédból jött át. Még ha egy rövid ideig csalódottnak is tűnnek, akkor sem kell aggódni, mivel közel sem élik meg olyan drámaian, ahogy a legtöbb film ábrázolja. Forrás:
