A Hunky Blues nyitotta a meg a washingtoni magyar filmvetítés-sorozatot

Az Amerikai Álom című alkotásának vetítésével kezdődött meg a hétvégén Washingtonban a Magyarország, hősök és mítoszok: a bevándorlók élményei és a művész szeme című vetítéssorozat.

A filmbemutatók a Smithsonian Folklife Festivalhoz kapcsolódva mutatnak be válogatást világhírű magyar filmesek munkáiból.
“A magyarok bevándorlókat hunky, a cseheket bohunky néven gúnyolták Amerikában, főleg Pennsylvaniában a 20. század elején” – mondta Forgács Péter rendező.
Emlékeztetett rá, hogy az előző századelőn magyarok százezrei hagyták el hazájukat, akiknek az Amerikában való beilleszkedése nem volt olyan sikertörténet, minta a háború vagy 1956 után érkezett bevándorlóké. A rendező szerint az új hazát kereső magyarok beolvadtak az amerikai olvasztótégelybe, nem úgy, mint az olaszok, a mexikóiak, vagy a lengyelek, de a statisztikákból tudjuk, hogy mintegy másfél millió amerikai vallja magát magyar származásúnak.
“Az idelátogató amerikaiak számára talán újdonság ez a fesztivál, mert mindenütt a nagy bevándorló népek emlékei vannak kiállítva. A New York-i Ellis Islanden például az írek, a németek, a lengyelek meg az orosz zsidók történetét mutatják be” – mondta Forgács Péter.

Elmondta: téved, aki József Attila költeményéből kiindulva úgy véli, hogy másfél millió magyar “tántorgott ki Amerikába”, mert a Monarchiából útra keltek közül “csak” 700 ezer volt magyar anyanyelvű. Az arányokat tekintve több szlovák vándorolt ki, mert a kiegyezéskori Magyarországon nagyon erős volt a nemzeti kisebbségek elnyomása, “amit csőstül kaptunk vissza” Ceausescutól és Meciartól.
“A magyarság megtartóereje derül ki azokból a fantasztikus interjúkból, amelyeket Bakó Elemér nyelvész, a washingtoni kongresszusi könyvtár finn és magyar szakértője a hatvanas években gyűjtött be” – mondta a rendező a filmjéhez felhasznált eredeti hangfelvételekről.

“Nyelvészként látogatott meg elsőgenerációs bevándorlókat, magnószalaggal. Amit felvett, az tulajdonképpen sokkal jobb, mint a történészek és a szociológusok interjúi, mert beszéltette az embereket, nem vágott és nem kérdezett bele, és emiatt az egész történetnek olyan fénye lett, hogy öröm és dicsőség volt dolgozni vele” – mondta.
Forgács Péter hangsúlyozta, hogy a film készítésekor olyan nagy kutatók eredményeire támaszkodott, mint Puskás Júlia, Tegzes Albert, Bakó Elemér, és jelentős segítséget kapott a New Brunswick-i Magyar Múzeumtól is.
“A magyaroknak büszkeséget jelenthet, hogy kemény, emberpróbáló körülmények között megállták a helyüket. Az +amerikás magyar+ még ma is fogalom” – mondta a rendező.

“A filmből kiderül, hogy miért kellett kivándorolni. Erre Ady Endre Ülj törvényt, Werbőczy című versében is rámutatott: a mérhetetlen nyomorúság és a szenvedés miatt. Azt mondják egyesek, hogy ha nem tör ki az első világháború és nem szakad meg a kapcsolat a Monarchia és Amerika között, akkor fél Magyarország kivándorolt volna. Nevezhetjük ezt +szerencsének+ is, de a kivándorlók számára csapás volt, mert éveken át nem tudtak kapcsolatba lépni az övéikkel” – fogalmazott Forgács Péter.

Forrás: