Mindennapi fóbiák 2011-03-18 Kórkép Megosztás: Tweet A mindennapok, a körülöttünk zajló események, a pörgő életritmus, munkahelyi, családi, érzelmi konfliktusok bőven szolgáltatnak okot és lehetőséget erre. Szorongunk, félünk, rettegünk – okkal és ok nélkül is. Gyakran megfogalmazzuk, mondogatjuk: fóbiám van ettől, attól, amattól. – Gyakran helytelenül – mondja Simon Lajos, az Országos Pszichiátriai- és Neurológiai Klinika docense, aki naponta foglalkozik fóbiás páciensekkel. A görög szóból átörökített, mára népszerűvé vált kifejezés ugyanis nem a köznapi, "szimpla" szorongásokra vonatkozik. Az igaz, hogy alapja a szorongás, hiszen ez a már Hippokratész által is ismert leggyakoribb pszichiátriai betegség. A fóbia olyan szorongásos kór, amely mindig párosul úgynevezett elkerülő magatartással, ami azt jelenti, hogy a számunkra félelmet keltő tárgyat, fóbiánk okozóját tudatosan elkerüljük – magyarázza. Az még nem nagy baj, ha például valakinek az óriáskígyótól van fóbiája, mert legfeljebb elkerüli akár állatkerti látogatása során is. De ha egy tanyasi embernek fóbiája alakul ki a lovak vagy a malacok iránt, az már közvetlen életviteli akadályt jelent. De ugyanígy akadályoz egy politikust, ha repülési fóbiája van, hiszen munkája, feladatai miatt nem tudja élete során mindig elkerülni a repülést. Sokféle fóbiáról hallani. Van-e valamiféle top listája a fóbiáknak? A leggyakoribb, klasszikus fóbia a magasságtól, bezártságtól való félelem, de van szociális fóbia, mikor valaki fél nagyobb társaságba menni, nem mer megszólalni értekezleten, nem képes előadást tartani, felelni az iskolai órákon. De az is rendkívül gyakori, hogy valaki nem mer járműre felszállni, mozgólépcsőt használni, színházban, moziban csak a sor szélére vált jegyet. Az agórafóbia pedig éppen a tág tértől történő irtózást jelenti. De vannak speciális fóbiák, mint a tollas állatoktól, a szőrtől, a póktól, kutyától való kóros félelem. A fóbiákat genetikai, biológiai, pszichológiai és környezeti tényezők okozzák, mindig van előzményük – ez legfőképpen a feldolgozatlan stressz. Egy rossz beidegződés, egy hibás tanulási folyamat vezethet leginkább kialakulásukhoz. Ha valaki például egyszer nagy tömegben, sorban állás közben rosszul lesz, legközelebb nem mer zsúfolt üzletbe bemenni, mert a sorban állást, a tömeget azonosítja, hibáztatja rosszulléte miatt, és retteg attól, hogy ez újra előfordul, és a félelem állandósul benne. A fóbia akkor válik veszélyessé, ha generalizálódik, és életviteli, életminőségbeli gondokat okoz, mivel nehezíti a szociális alkalmazkodást, károsan befolyásolja a munkahelyi teljesítményt. Az oktalan, irracionális félelem állandósul, és a beteg élettere ezáltal nagymértékben beszűkül. A fóbiák háromszor, négyszer gyakoribbak a nőknél, az európai emberek körében 60 százalékra tehető előfordulásuk. A klasszikus fóbiák mellett ma már modern fóbiák is vannak, mint például félelem a számítógéptől, a mobiltelefontól, az ufóktól, de olyan is van, aki betegesen fél bizonyos számoktól, köztük a 4-es, a 13-as számtól. A fóbiák köre egyre bővül, ma 500 félét tart számon a szakma. Milyen eséllyel kezelhetők, gyógyíthatók a kórosan fóbiások? Azt mondhatom, hogy igen jó eséllyel. A fóbiásnak tisztában kell lennie állapotával, minél előbb meg kell kezdeni a kezelést, amely minden esetben pszichoterápiai módszerekkel történik. A háziorvosoknak nagy szerepük van abban, hogy a "masszív" fóbiás beteget szakemberhez irányítsák időben. Általában 10-20 kezelés, 3-4 hónap elegendő a gyógyuláshoz, az indokolatlan félelem megszüntetéséhez. A szakemberek többféle módszert alkalmaznak, van, aki a "kutyaharapást szőrével" elvet vallja, ami azt jelenti a gyakorlatban, hogy a pácienst szembesíti félelme tárgyával, vagyis a kígyótól rettegőt a kígyóval. Mi itt a klinikán – az országban egyedülállóan – a virtuális valóság módszerét alkalmazzuk, azaz számítógép segítségével olyan szituációkat teremtünk, amelyek alkalmasak a fóbiás személy hibás tanulási folyamatának kijavítására. Például a repülési fóbiásnak repülést szimulálunk, így "szoktatjuk le" félelmeiről. Egyébként van olyan ország, ahol a gyógyult repülési fóbiást a társadalombiztosítás fizeti be egy sétarepülésre… Na, azért mi itt még nem tartunk. Forrás:
