Alkossunk testképet!

Hosszas gondolkodás után arra jutottam, hogy a világ amelyben élünk lehetővé teszi, hogy ne egy konkrét jelenséget, irányt emeljek ki a (külső) testreprezentációk bemutatása során, amelyet valamennyien követünk, vagy követni szeretnénk, hanem magát az általános trendet.

Hiszen ma annyira erős a külsőségek által meghatározott, rossz irányba formálódó énképek sorozata, hogy érdemes róla beszélni.

Szeretünk enni, inni, éjszakai életet élni és pihenni, de ezek mind olyan tevékenységek, amelyek során nem leszünk vékonyabbak, szálkásabbak, és nem érjük el a régen vágyott, mindenki által irigyelt alakot. Ha eszünk, hízunk, hiszen oly kevés eset van, amikor csupán annyi energiát veszünk magunkhoz, amennyire valóban szükségünk van. Ha iszunk, hízunk, hiszen az alkohol hizlal, a száraz bor pedig egy pohárka után savasít, így garantált a kalóriatöbblet. Nem is beszélve az esetleges mértéktelen fogyasztást követő másnapos étvágyról.

Az éjjeli mozgolódás, „pörgés” ismét kivesz belőlünk rendesen, felborítja az oly nehezen beállított ritmust, és mindenképpen energiát von el, amelyet másnap biztos, ami biztos alapon többszörösen pótolunk (:

A minőségi pihenés nagyon fontos, hiszen ekkor regenerálódik a test, és nem mellékes, hogy amíg alszunk valószínűleg nem eszünk, nem veszünk magunkhoz felesleges tápanyagot, viszont nem is égetjük a felesleget. A probléma ténylegesen az, hogy nagyon kevés idő marad ma a hatékony pihenésre.

Az vagy, amit megeszel! Mahátma Gandhi, az indiai bölcs születésnapján, október 2-án ünnepeljük a háztájéki állatok világnapját. Elsőre mókásnak tűnhet disznókat és tyúkokat ünnepelni, de ez valójában sokkal inkább rólunk szól. Hiszen egyáltalán nem mindegy, hogy milyen minőségű tápanyaggal látjuk el a gépezetet, és milyen rendszerességgel tesszük ezt.

A tág értelemben vett reklámok (plakátok, divatbemutatók stb.) folyamatosan azt sugallják, hogy milyennek kellene lenni, milyen az ideális test, narancsbőr és mindenféle elváltozás nélkül. Ugyanakkor rohanó, túlélő napjaink kulcsproblémája, hogy a szellemi, fizikai munka lefáraszt, és elveszi minden időnket a sportolás, aktív pihenés rovására.

Mindezekből az következik, hogy a testünkkel való kibékülés a befelé irányuló figyelemnél kezdődik, tehát először el kell fogadnunk, hogy adottságink miatt milyen határokon belül mozoghatunk. Majd a testre úgy kell tekintenünk, mint az elmét, a szellemet szolgáló fizikai valóra, amit ápolni kell, karban kell tartani, és semmiképpen sem szabad sanyargatni. A cél az, hogy a test egészséges és erős legyen, amihez oda kell figyelni a bevitt tápanyag minőségére, mennyiségére, a testmozgás rendszerességére és a pihenésre.

Forrás: https://napidoktor.hu/index