Mennyi az elég különórákból? 2013-04-09 Iskolatáska Megosztás: Tweet Köztudott, hogy gyermekeinknek ingerekre és minél többféle ingerre van szükségük ahhoz, hogy fejlődjenek, mert ettől okosodnak, erősödnek. Kérdéses azonban, hogy hol van a határa az ingereknek, lehet túl sok is belőle? Az első óvodai szülői értekezlet nagy lépés minden szülő életében. Nem jó ilyenkor belegondolni, hogy 15 évig kell majd órákat tölteni hasonló programokon, mégis edzésnek hasznos az iskolai maratoni hosszúságú értekezletek előtt. Az értelemszerű programpontok (házirend, tisztasági csomag, ágynemű, tervezett közös programok, alapítványi és egyéb díjak beszedése) után következik az értekezlet hosszabbik része, amikor az óvónénik ismertetik, hogy milyen különórákra írathatjuk be szemünk fényét. Első hallásra követni is nehéz mennyi fajta sport, zenei és idegen nyelvű játékos foglalkozás létezik, melyek mellett természetesen megjelenik a különböző felekezetek hittanórája is. Nem könnyű ellenállni, hiszen csekély díjazás ellenében mindegyik azt ígéri, hogy egész életre szóló élménnyel és hasznos ismeretekkel, képességekkel, valamint készségekkel fogja felvértezni az élet viharaival szemben gyermekünket. Különösen azok a szülők szoktak ennek örülni, akik előre tudják, hogy későn ér csak véget a munkaidejük és félnek, hogy szemük fénye addig unatkozni fog. A ráérősebb szülők pedig körülnéznek a környéken, hogy hova vihetnék különórára gyermeküket óvoda után. Mind a két megoldás odavezet, hogy a gyerek halálosan fáradt lesz, egyik órán sem képes megfelelően odafigyelni, és egyre jobban fogja utálni az ovin kívüli foglalkozásokat, hiszen ebben a korban semmi másra nem vágynak a picik, mint arra, hogy a játszótéren szaladgálhassanak, ami egyébként úgy van kiépítve, hogy a korosztálynak megfelelő módon fejlessze az ovisokat és a kisebbeket. A különórák természetesen nagyon hasznosak, de minél kevesebbet válasszunk ki a dömpingből és olyat, amihez gyermekünknek is kedve van! Mindenképpen vegyünk részt csemeténkkel egy próbaórán, hogy lássuk mi történik ott, és minden óra után kérjük meg szemünk fényét, hogy számoljon be arról, mit játszottak aznap! Az óvodások elbeszéléseiből már következtetni lehet arra, hogy jól érzik-e magukat, vagy ha esetleg rosszul, akkor annak mi az oka. Forrás:
