A hidrogénkilégzési teszt 2011-11-28 Kórkép Megosztás: Tweet Az orvostudományi diagnosztika egyik állandó törekvése, a betegnek kis megterhelést jelentő, ugyanakkor megfelelően informatív új módszer kidolgozása. Ez a non invazív szemlélet, különösen jól érvényesül a gyerekgyógyászatban. Napjaink egyik ilyen világszerte elterjedő új módszere a kilégzési H2-vizsgálat, amely az elmúlt években egyre több bélbetegség diagnosztikus eszközévé vált. Lényegének megértéséhez két fiziológiai tény ismerete szükséges. Az egyik az, hogy az emberi szervezet anyagcseréje során H2 gáz nem képződik, csak akkor mutatható ki, ha valahol baktériumok szénhidrátokat fermentálnak. A másik fontos tény az, hogy – normális körülmények között – egészséges embereknél, a vékonybélben relatíve kevés a kórokozó baktérium. Ezekből adódik, hogy a vizsgálattal a vékonybél kóros baktériumflórája, és bizonyos szénhidrátok felszívódási zavara egyaránt diagnosztizálható. A módszert először felnőttek laktózintoleranciájának kimutatására használták, de több más diszacharid- felszívódási zavar diagnosztizálására is alkalmasnak bizonyult. A vizsgálat kis változtatással gyermekeknél, sőt csecsemőknél is könnyen elvégezhető! A vizsgálat kivitelezése A vizsgálatot rendszerint reggel, éhgyomorra végezzük. Az éhezés idejét az életkor befolyásolja. Kétéves kor alatt minimum 4 óra, kettő-öt éves kor között 6 óra, ötéves kor fölött 8 óra. Az úgynevezett 0-ás érték meghatározása után, a vizsgált személy 10- 20 százalékos oldatban issza meg a tesztanyagot. Ez – a vizsgálat céljának megfelelően – laktózt tartalmaz. A levegővétel módjai Alapvető elvárás, hogy a minta a tüdőhólyagocskákba jutott gázokból származzon. A beteg korától, illetve reakciókészségétől függően, a mintavételnél maszkot, a szájba helyezett toldalékot, száj- vagy orrszondát kötünk össze egy szeleppel vagy fecskendővel. A mintákat csappal lezárt gumidugattyús fecskendőben, 4C°-on tartjuk a kiértékelő műszeres mérésig. A kilégzési H2-teszt eredményének értékelése A gép az eredményeket parts per million (ppm) értékben adja meg. 1 ppm 1/1 H2 koncentrációnak felel meg. Felnőtteknél és nagyobb gyermekeknél, a nemzetközileg elfogadott kóros érték 20 ppm felett van. Kisebb gyermekeknél a 10 ppm-es határ megvonása célszerű. A vizsgálat elvégzésének feltételei Vastagbél baktériumflórájának épsége. Pl. tartós antibiotikum-kezelés esetén, álnegatív eredmény lehet! A vizsgálatot megelőzően a vizsgálandó egyén 4-8 órán át ne egyen, legfeljebb csak vizet igyon! Akut hasmenés vagy láz esetén a vizsgálat nem végezhető el! A vizsgálat előtti napon lehetőleg kerülni kell a hüvelyesek, magvak, stb. fogyasztását! Megfelelő mintavétel. Megfelelő érzékenységű mérőműszer. A kilégzett levegő H2-tartalma a nap folyamán változhat. Függ az egyén étrendjétől is, ezért fontos a vizsgálat feltételeinek pontos betartása! Forrás:
