Delíriumot okozhat az elkülönítés 2011-12-21 Kívül-belül Megosztás: Tweet A legújabb kutatások szerint a betegek kórházi elkülönítése kétszeresére növelheti a delírium, egy potenciálisan veszélyes, legtöbbször átmeneti kognitív zavar kialakulásának esélyét. A már a kórházi tartózkodás elején elkülönített betegek esetében a delírium kialakulásának esélye nem nőtt. Az Infection Control and Hospital Epidemiology című szaklapban megjelent kutatás elkészítése során a tudósok a delírium kialakulása és a nehezen kezelhető fertőzések, például az MRSA megelőzésére bevezetett izolációs protokoll közötti kapcsolatot vizsgálták meg. Az előírások szerint a beteget el kell különíteni a kórteremben, ahol az egészségügyi dolgozóknak mindig maszkot, kötényt és más védőfelszerelést kell viselniük. Egyes szakértők szerint a túlzott elővigyázatosság megzavarhatja a betegeket, ami fokozza a delírium kialakulásának esélyét. Bár a delírium általában csak átmeneti állapot, a betegápolás során komoly problémákat okozhat. Leggyakoribb tünetei a zavarodottság, a figyelemhiány és az éberség hiánya. Dr. Hannah Day (Maryland Orvosi Egyetem) és kollegái két éven át gyűjtöttek adatokat az egyetem 662 fős befogadóképességű egészségügyi központjából. Vizsgálataik szerint a kezelés közben elkülönített betegek esetében 1,75-szörös volt a delírium kialakulásának esélye. Mivel a már felvételkor elkülönített betegek esetében nem nőtt a delírium előfordulásának esélye, így valószínű, hogy nem maga az elkülönítés okozza a problémát. "A később elkülönített páciensek általában betegebbek voltak, mint a felvételkor elkülönítettek, így lehetséges, hogy az alapbetegség miatt nőtt a delírium előfordulási esélye" – nyilatkozta Dr. Day. "Mindenesetre reméljük, hogy a kezelőorvosok mérlegelik majd a delírium kialakulásának esélyét elkülönítéskor, és megteszik az esetlegesen szükséges óvintézkedéseket." Dr. Day szerint az elkülönített betegeket minden esetben informálni kell a különleges bánásmód okairól és céljairól, mert ez csökkentheti a zavarodottságot. Fontos továbbá, hogy az orvosok órákkal, naptárakkal és más időmérő eszközökkel biztosítsák a szenzoros ingereket a betegeknek és lehetőleg ne zavarják meg a páciensek alvásciklusát. Forrás:
