Konfliktuskezelés akaratos gyerek esetében 2013-04-05 Gyermekbetegségek Megosztás: Tweet Minden generáció ismeri a gyermeki irigység fogalmát. A célja az olyan jogok és tárgyak megszerzése, amilyenekkel ő maga nem rendelkezik. Ezek az első próbálkozások az akaratérvényesítés rögös útján. Iskolai terror Megfelelő szocializálódási háttér híján gyermekek között igencsak elharapózhatnak az indulatok. Ez teljesen normális, hiszen éppen azért gyerekek még, mert csak most tanulják a világ szabályait, nem látnak bele annak működésébe, a saját orruk után mennek, ha magukra maradnak. Így egyes jellemvonások sokkal erősebben jelentkezhetnek. Ilyen például az irigység mások dolgai után; a csordaszellem, hogy egy nagy egységbe tömörüljenek, hiszen az ember társas lény. Ezek után nincs megállás, és megszületik a kiközösítés fogalma, azok számára, akik nem rendelkeznek a csorda által favorizált tárgyakkal, vagy jellemzőkkel. Itt lép újra képbe az irigység: a gyermek jelzi a szüleinek, ha kell hisztizik és harcol érte, hogy neki is meglegyen. Ki ne akarna egy csoporthoz tartozni? A szülő választás előtt Élhet bennünk a vágy, hogy mindent megadjunk a gyermekünknek, amit csak tudunk. Hiszen tudjuk, milyen fájdalmas a nélkülözés, és szeretnénk ettől megóvni a gyermekünket. Sajnos nem minden út járható, még akkor sem, ha a cél nemes. Keressük az arany középutat. A gyermek még túl fiatal és éretlen ahhoz, hogy átlássa a saját helyzetét, csak a szükségletet érzi, hogy neki kell az a bizonyos valami, amit a szülő nem hajlandó megvenni neki. A szülő gonosz! Észérvek hiányában egyetlen fegyvere célja elérése érdekében a hiszti, a sírás, a csapkodás, a kiabálás. Ami persze feltűnést kelt, és mint ilyen, feszélyezi a szülőt. A megoldás nyilvánvalónak tetszik: a gyermek kapja meg, amit akar. Ebben az esetben a gyermek nyer, a pénztárca pedig soványodik. Nem feltétlenül jó megoldás ez. A pénz nem ölel hűvös éjszakákon A gyermek felnőttkori önmagához képest hihetetlen sebességgel tanul. Szüksége is van rá, hiszen a világ hatalmas, és neki hihetetlen mennyiségű információt kell befogadnia és feldolgoznia. Ehhez viszont hozzátartozik az is, hogy ismétlést igényel. Ha tudatosítani szeretnénk benne, hogy a pénz nem minden, újra és újra el kell mondanunk neki. Ne csak ismételgessük magunkat, mint valami megakadt lemezlejátszó, gondoljuk végig mi magunk is, hogy pontosan miért nem adhatunk meg neki mindig mindent. Ez fontos, ugyanis a gyermek sokkal érzékenyebb, és hamar leszűrhet olyan tanulságokat, amiktől a hajunk égnek áll: ha gazdag leszek, és sok pénzem lesz, mindenki őszintén szeretni fog, hiszen a világ így működik. Nem igaz! Az, hogy sok mindent megvásárolunk a gyermeknek, nem azt jelenti, hogy mindent meg is adunk neki, amire szüksége lenne. Fontos, hogy érezze a határokat. Állandóan feszegetni fogja őket, hiszen ez is a feladata egy kamasznak, de egyben meg is nyugtatja, biztos pontokat ad az életének. Sokkal rémisztőbb lenne egy olyan világ, amiben mindent megkap, és sehol nem talál korlátokat, avagy biztos pontokat magának. Problémásabbá válhat egy ilyen fiatal, mint azok, akiknek megszabták és elmagyarázták, hogy mi fér bele a keretbe, és mi nem. Forrás:
