Bakteriális bőrfertőzések! 2012-04-25 Kórkép Megosztás: Tweet A bőr szervezetünk külső védelmi vonala. Hatékonyan látja el feladatát: megakadályozza, hogy a külvilágból kórokozók hatoljanak a szervezetbe. A bakteriális eredetű megbetegedések leggyakoribb kórokozói a Staphylococcus és a Streptococcus baktériumok. A fertőzés kiindulhat bőrfelszíni képletekből (pl. szőrtüszők), de a kórokozóknak már az igen csekély, szabad szemmel szinte nem is látható hámsérülés is elegendő, hogy megtámadják a szervezetet. Sok esetben a behatolás helye szembetűnő: vágás, harapás csípés, műtéti heg, erős vakarás, égés vagy egyéb bőrbetegség miatt sérült bőrfelület enged utat a baktériumoknak. A diagnózis általában a tünetek alapján felállítható. Néha a gyógyszer megválasztásához szükséges a baktériumok kitenyésztése, esetleg további laboratóriumi vizsgálatok, képalkotó eljárások. A kezeléshez fontos tudni, hogy a fertőzés csak meghatározott területet érint (lokális), vagy a szervezet más részére is eljutottak a kórokozók (szisztémás). A helyileg alkalmazható antibiotikumok krémek, kenőcsök, ecsetelők formájában rendkívül hatásosak a lokális fertőzések kezelésére. Ha a fertőzés egyre nagyobb területet érint, lázzal, hidegrázással, vérnyomáseséssel jár, a kórokozók gyorsan szétterjednek a szervezetben, szepszis (vérmérgezés) alakulhat ki. Ekkor szájon át szedhető, még súlyosabb esetben intravénás antibiotikumokkal kell folytatni a kezelést. (Ezt a terápiát már kórházban, szakorvosi felügyelet mellett.) Súlyos lágyrész fertőzés és szövetelhalással járó (nekrotizáló) fertőzés esetén szükséges lehet műtéti beavatkozás is. Ilyen lehet a bőr alatti bevérzés, a bőr érzéketlenné válása, gáz jelenléte a szövetekben és a fertőzés gyors terjedése. Bakteriális bőrfertőzések Cellulitisz (nem összetévesztendő a köznyelvben szintén cellulitisznek nevezett narancsbőrrel, amely csak esztétikai probléma, nem fertőzés!) A bőrt és a közvetlen alatta lévő szöveteket érintő akut fertőzés, helyi és az egész szervezetet érintő tünetekkel jár. Leggyakrabban a végtagokon, az arcon és a gáttájékon jelentkezik. Az érintett bőrterület piros, duzzadt, fényes, meleg, narancshéjra hasonlító, a bőrön tályogok jelenhetnek meg, hidegrázás és láz is kísérheti. Legtöbbször enyhe lefolyású, de elérheti a közeli nyirokcsomókat, sőt a baktériumok a véráramba is bejuthatnak (szepszis). Jól kezelhető antibiotikumokkal, enyhébb esetben szájon át, míg súlyosabb, vagy gyorsan terjedő formáknál intravénásan adagolva. Érdekes megjegyezni, hogy az antibiotikumos kezelés először a tünetek rosszabbodását okozza, a baktériumok pusztulása és szövetkárosító anyagok felszabadulása miatt, a javulás csak ezután kezdődik meg. A cellulitisz egy formája a bőr felszínét érintő orbánc, amely (főként az arcon) kidudorodó pirosas elváltozásokat okoz. A kisgyermekek és az idősek különösen veszélyeztetettek, de gyakorlatilag bármely életkorban előfordulhat. A fertőzés gyakran makacs, visszatérő, általában A-csoportú Streptococcus okozza. Szövetelhalással (nekrózissal) járó fertőzések Az előbbinél súlyosabb, a fertőzött részek; a bőr, az alatta lévő szövetek (nekrotizáló cellulitisz), az izompólya (nekrotizáló faszciitisz) és gyakran maga az izom pusztulásával jár. A szöveti elhalás oka, hogy a fertőzés az érintett terület hajszálereinek elzáródását okozza, így a baktériumok ellen küzdő fehérvérsejtek és ellenanyagok sem jutnak el oda. A cellulitiszhez hasonló tünetekkel kezdődik, majd a bőrfelület lilás lesz, nagy, barnás folyadékkal teli hólyagok jelennek meg rajta. Az elhalt (gangrénás) részek feketék. Egyes fertőzéseknél (Clostridium okozta, vegyes bakteriális) gáz is képződhet. A Streptococcus által okozott, igen gyorsan terjedő szövetelhalásos fertőzéseket tartják számon "húsevő baktérium" néven. A helyi tünetek mellett az egész szervezetre kiterjedő szisztémás tünetek is megjelennek: láz, gyors szívverés, rossz közérzet, szeptikus sokk léphet fel. Kezelése antibiotikumokkal történik, az elhalt szövetrész; a bőr, az izompólya és az izomzat, esetleg a végtag sebészi eltávolítására is sor kerülhet. Ótvar (impetigo) A bőr felső rétegeit érintő fertőzés, amely varasodott, sárgás pörkökkel borított fekélyek, vagy apró, borsónyi folyadékkal teli hólyagok formájában jelentkezik. Gyakori, főleg a gyermekeket érintő betegség, igen fertőzőképes, közösségekben gyorsan terjed. Erősen viszket, enyhén fájdalmas, a vakarás pedig a fertőzés terjedésének kedvez a test egyik részéről a másikra. Kezelése helyileg alkalmazható antibakteriális krémekkel, súlyosabb esetben szájon át szedhető gyógyszerekkel hatásos. Egy formája az eritrazma, a bőr felső rétegeit érintő Corynebacterium minutissimum által okozott fertőzés. Leforrázott bőr szindróma Ebben a betegségben az égési sérüléshez hasonló módon a bőr felső rétege lehámlik. Ez igen veszélyes is lehet, mert megnöveli a felülfertőződés és a kiszáradás kockázatát. A kórokozó általában Staphylococcus, a fertőzés elsősorban a gyermekeket és legyengült immunrendszerű egyéneket érinti. A diagnózis a jellemző tünetek figyelembevételével egyértelműen felállítható, azonban szükséges a kórokozó kitenyésztése, és a mielőbbi antibiotikumos kezelés megkezdése. Bőrtályogok Elzáródott szőrtüsző és faggyúmirigy bakteriális fertőzése, mely gennyel telt tasakos elváltozások formájában jelentkezik. A kórokozó általában Staphylococcus aureus, ritkább esetben Pseudomonas aeruginosa, és a Candida-fajok. Gyakran érintett területek a nyak hátsó része, a hónalj, a far – az érintkező, súrlódó felületek. Általában nem megfelelő higiéniás körülmények között, vagy más krónikus bőrbetegség megléte mellett alakulnak ki. Egyeseknél visszatérő bőrfertőzések lehetnek. Kezelése számos tényező függvénye; a betegség súlyossága, egyéb betegségek megléte, a tályogok helye (az arcon jelentkező tályogokat nem nyitják fel), a fertőzés esetleges terjedése a környező szövetekben, vagy a baktérium bekerülése a véráramba. vid4u.init(480,360,’Yxu0FQQ9yi’,null,3); Forrás: