Tüdőszűrés: mikor kötelező, mikor ajánlott?

A korai, tünetmentes szakban kiemelt nagyszámú, köztük több mint félezer fertőző beteg időben elkezdett kezelése miatt még mindig jelentős népegészségügyi tényező a tüdőszűrő

A tüdőszűrést a XX. század elején még Európa szerte népbetegségként pusztító tuberkulózis (tbc, tüdőgümőkor) korai felfedezésére vezették be.

Akkor gyakran családokat és közösségeket megtizedelő fertőző betegség egyik jellegzetessége, hogy sokáig tünetmentesen zajlik, de ha véletlenül készült egy mellkasfelvétel, amire akkor már lehetőség adódott, akkor gyakran egészségesnek tűnő egyénnél is felfedezték a tüdőbetegség korai jeleit.

1970-1980 között az egyre csökkenő számú, nyilvántartásba vett tbc-s betegek 60-70 százaléknál szűrővizsgálattal fedezték fel. Ezekben az években már egyre jobban körvonalazódott egy másik, jelentős tüdőbetegség, a tüdőrák folyamatos emelkedése, amely megbetegedések eleinte a tbc szűrések során váltak nyilvánvalóvá. A növekvő számú tüdőrákosok 45-50 százalékát is szűréssel fedezték fel eleinte. Ez akkori számokat idézve 10 év alatt, csaknem 60 000 tbc-s és daganatos beteg felfedezését jelentette.

Először Németországban
Az 1930-as években először Németországban, majd a skandináv és kelet-európai országokba is bevezették az ernyőfénykép-technikát, ami azt jelentette, hogy a röntgen átvilágító készülék ernyőjéről egy kisméretű fénykép készült, amit aztán két vagy több orvos is átvizsgált és leletezett, majd ezeket archiválták. Az elmúlt húsz évben Magyarországon jelentősen javult a tbc járványtani helyzete, s bár a 90-es évek elején egy átmeneti hullámvölgy következett be, jelenleg sikerült az új megbetegedések számát országszerte átlagosan 0,025%  alá leszorítani.  (Hogy milyen volt korábban a helyzet, csak annyival szeretném érzékeltetni, hogy 1960-as években történő kiterjesztése és kötelezővé tétele idején, évente közel 10 000 új beteget fedeztek fel.)

2001-ben a több mint 4 000 000 ernyőképszűrő vizsgálat során 1 267 új tbc-s beteget fedeztek fel. A tbc-vel kapcsolatban a hatásosság az incidencia csökkenésével párhozamosan mérséklődött  „ha kevesebb a szűrendő, akkor kevesebb marad a szűrőkanálban is”.

Mikor kötelező a szűrés?

Időközben a tbc elleni küzdelem nemzetközi stratégiája lényegesen megváltozott a WHO (Egészségügyi Világszervezet) új hozzáállása miatt. Többen összehasonlító vizsgálatokkal cáfolták a tömeges radiológiai szűrővizsgálatok tbc-vel kapcsolatos hatékonyságát és szükségességét, természetesen fenntartva a radiológiai vizsgálatok helyét a diagnosztikában.

Ennek hatására 1996-ban elfogadott Nemzeti Tuberkulózis Programban kidolgozott módszertani ajánlások új alapokra helyezték a szűrési rendszert, amit az 1998.évi egészségügyi törvény – a járványügyi okokból elrendelt kötelezettséggel – lényegében megerősített.

Ennek alapján 30 éves életkor felett teljes körű lakosságszűrés végzendő ott, ahol a megyei, illetve városi összesített tbc incidencia 0,025% feletti, vagy a Koch-pozitív tüdőbetegek száma eléri a 0,015%-ot (azaz 25, ill. 15 új tbc-s megbetegedés évente 100 000 lakoshoz viszonyítva; Koch-pozitív az a fertőző beteg akinek köpetéből közvetlen mikroszkópos vizsgálattal ki lehet mutatni a kórokozót). A kötelezettséget a tiszti főorvos rendeli el az aktuális epidemiológiai helyzet alapján.

Az incidenciától (új tbc-s betegek száma adott évben 100 000 lakosra) függetlenül évente kell szűrni a veszélyeztetettek csoportjait (gyógyult tbc-és betegek, góchordozók, hajléktalanszálláson lakók, menekültek, börtönlakók, elmeszociális otthonban élők, alkohol- és drogfüggők stb). A mellkasi szűrővizsgálatok tehát általánosságban önkéntessé, és – részben az életkor, részben pedig a rizikótényezők alapján – célzottá váltak.

A munkáltatók is megkövetelik

Nemcsak a mezőgazdaságban, élelmiszeriparban és kereskedelemben, de a legtöbb munkahelyen az igényes munkáltatók megkövetelik az „érvényes” tüdőszűrési eredményt modernizálást elvégezni.

Elgondolkodtató, hogy a nemzeti egészségmegőrző programban a legnagyobb hagyományokkal rendelkező, és a legtöbb eredményt elért tüdőszűrés és a tüdőgyógyász hálózat nem szerepel. Ezzel szemben a szűrésre önként járó, egészségével törődő lakosság igényli és elvárja tőlünk, hogy kényelmes, barátságos, korszerű tüdőszűrésben részesülhessen évente.

A társszakmáknak és főleg a felsőbb vezetésnek (fenntartóknak, koordinálóknak, finanszírozóknak egyaránt) pedig fel kell ismerniük ezt a jogos igényt és azt a tényt, hogy ez az egyik legjobban megtérülő szolgáltatás.

Forrás: