Antik doppingügyek – Az edző is? 2012-08-07 Kórkép Megosztás: Tweet Már az ókori emberek is ismertek és használtak olyan szubsztanciákat, amelyek segítségével fokozott fizikai és szellemi tevékenységre tehettek szert, vagyis doppingoltak Az edző is doppingszerként hatott A történethez tartozik, hogy a fiatal atlétákat hivatásos trénerek készítették fel a versenyekre. Megszabták a sportolók életmódját, edzéstervét és étkezésük mennyiségét, minőségét. Edzői módszereiket mai szemmel drasztikusnak tartanánk, miután szinte terrorizálták a gondjaikra bízott fiatalokat. A korabeli szóbeszéd szerint a sportolók élete rosszabb volt, mint a rabszolgasors, és az is előfordult, hogy a versenyben vesztes tanítványt a mester dühében agyoncsapta. Nem véletlen, hogy az akkori edzők görög neve, a „paidotribes”, szószerinti és durva fordításban „legénynyúzó”-nak magyarosítható. Az ókori olimpiák fenegyereke és egyben leghírhedtebb doppingolója, a birkózás hatszoros olimpiai bajnoka, a krotoni származású Milon volt, aki fehérjeigényét nagy mennyiségű borjúhús elfogyasztásával biztosította. A mendemondák szerint saját borjútenyészete volt, és naponta 9-15 kg borjúhúst volt képes megenni. Bemelegítésként, az 548 méter hosszú olimpiai stadionban egy négyéves üszőt vállon vitt végig, majd győzelme után a saját életnagyságú bronzszobrát hordozta körbe a stadionban, hogy a győzteseknek kijelölt diadaltéren elhelyezze. Milon a kakasok zúzájában található babszemnyi kristályt, az u.n. Alectoriát is beiktatta étrendjébe, és ezzel kívánta magyarázni legyőzhetetlenségét. Teóriája persze képtelenség, mert ez az ásvány nem oldódik a gyomorban, és ily módon biológiai effektussal sem rendelkezik. A hiedelem alapja az lehetett, hogy a legerősebb, legharciasabb baromfi, a kakas görög neve alektor, és a benne található alektorköveknek, a babona olyan erőt tulajdonított, hogy megvéd minden kudarctól, veszélytől, továbbá szerencsét hoz. A neves birkózó végzetét a mértéktelen kalóriaéhsége, pontosabban az ókorban (is) nagyra tartott étrend-kiegészítő, a méz okozta. Egy alkalommal a bajnok az erdőben sétált, relaxált, midőn egyszer csak megpillantott egy öles facsonkot, amelyben vadméhek tanyáztak. A lépes méz csábításának engedve, megemelte a fatörzset, hogy hozzáférhessen a nyalánksághoz. Azonban a roppant erejű ölelése alatt a rönk darabokra hullott, és a kirajzó vadméhek halára csipdesték a balszerencsés olimpikont. A borúlátók szerint a dopping története összefonódik az olimpiák történetével; – mindkettő volt, van és lesz. Mi viszont higgyünk abban, hogy egyre jobban tért hódít az a szemlélet, amelyet Kr.e. 338-ban az éliszi Arisztodémosz képviselt. A birkózó büszkén, öntudatosan hirdette, hogy olimpiai győzelmét nem az extrém testsúlynak és különféle ajzószereknek, hanem kitartásának, sportszeretetének és technikai fölényének köszönheti. Dr. Nagy László, infektológus vid4u.init(480,360,’Yxu0FQQ9yi’,null,3); Forrás:
