Hitek és tévhitet a hormonpótló terápiákról

Számos hit és tévhit kering a köztudatban a menopauza során alkalmazott hormonpótlásról, hormonpótló terápiákról.

Dr. Hubina Erika, az Oxygen Medical endokrinológusa az aktuális nemzetközi állásfoglalásokról és a terápiák hatásairól beszélt.

A hormonpótlások típusai

A hormonpótló terápia (HPT) nem más, mint progeszteron- és ösztrogénpótlás azoknak a nőknek, akiknél ezen hormonok szintje jelentősen csökkent, jellemzően a menopauza miatt. Mivel számos félreértés és félelem kapcsolódik a kezeléshez, nemrégiben a British Menopause Society és a Women’s Health Concern közleményt adtak ki a témában, amelyet a Menopause International című szaklapban is közöltek.

A nőknél három fő típusa van a HPT-nek:

Csak ösztrogénpótlás: azoknak a nőknek írják elő, akik hysterectomián estek át, vagyis eltávolították a méhüket és petefészküket.
Ciklikus (eseti) HPT: főként azoknál a nőknél alkalmazzák, akik menopauza-szerű tüneteket produkálnak, bár még menstruálnak. Az ösztrogén- és progeszteronpótlás 2-13 hétig tarthat.

Folyamatos HPT: a menopauzát átélt nőknél lehet szükséges mindkét hormon pótlása.

A HPT valóban a „fiatalság elixírje”?

Több, mint egy évtizeddel ezelőtt a HPT a fiatalság elixírjének tekintették, amíg ez a vélekedés 180 fokos fordulatot nem vett, a lehetséges mellékhatások észlelése miatt. Ezek közé tartozik a megnövekedett mell- és petefészekrák kockázat, amelyek miatt a HPT-t csak bizonyos körülmények közt, szigorú ellenőrzés mellett tanácsolták. Amióta ezekről a mellékhatásokról beszámoltak a Women’s Health Initiative című tanulmányban 2002-ben, számos vita övezi a hormonpótlást, és hajlamosak vagyunk elfelejteni az előnyeit.

A kutatás szerint 5 év ösztrogén és progeszteronpótlás után kismértékben növekedett a mellrák kockázata – a növekedés azt jelentette, hogy 1000 nőből egyel többen lettek betegek, mint HPT nélkül. Ugyanakkor a tanulmány szerint a csupán ösztrogénre irányuló pótlás kismértékben csökkentette a mellrák rizikóját. A Million Women Study című tanulmány szintén a hosszú távú HPT és az emlődaganat összefüggéseire hívta fel a figyelmet.

Nemrégiben azonban mindkét tanulmánnyal kapcsolatban aggályok merültek fel, miszerint nem voltak elég megalapozottak azok a kutatási módszerek, amelyek kapcsolatba hozták a HPT a mellrákkal. Egy endokrinológusokból, nőgyógyászokból és más egészségügyi szakemberekből álló csapat újra számba vette és felülvizsgálta a tanulmányok állításait, hogy új, megbízhatóbb irányelveket hozzon létre az orvosok és az érintett nők számára is.

A HPT-ről való döntés minden esetben egyéni mérlegelés kérdése. Minden nőnek meg kell kapnia a szükséges információkat a saját egészségi állapotáról, amelyek tudatában felelősen dönthet.A legújabb ajánlások
Mind a HPT dózisa, mind a kezelés módja és időtartama csakis egyéni elbírálás alapján dőlhet el.
A HPT alatt álló nőknél évente újra kellene értékelni az előnyöket és a kockázatokat.
A korai petefészek elégtelenségben szenvedő nőknél a HPT-nek legalább a menopauza általános kezdőpontjáig kellene tartania.
A 60 év alattiaknál elrendelt HPT esetében érdemes figyelembe venni a kedvező haszon/kockázat profilt, 60 év felett pedig alacsonyabb dózissal ajánlott kezdeni, fokozott kontroll mellett.
A hormonpótlásnak minden esetben az előnyök maximalizálására, és a kockázatok minimalizálására kell törekednie, és a kezeléseknek hosszú távon javítania kell az életminőséget – hangsúlyozza dr. Hubina Erika, az Oxygen Medical endokrinológusa. – Ezek a célok azonban csakis gondos előzetes kivizsgálásokkal, személyre szabott terápiával és rendszeres ellenőrzésekkel érhetők el.