Mit kell tudni a játékterápiáról? 2013-03-06 Iskolatáska Megosztás: Tweet Bizonyára sokaknak rejtélyesnek tűnhet, hogyan képes felvenni a kapcsolatot a gyermekpszichológus egy 5-6 vagy akár 10 éves gyermekkel, milyen eszközökkel tudja kideríteni, mi lehet a gyermek problémájának gyökere, illetve milyen módon tudja orvosolni ezeket a nehézségeket. Fejlődés-lélektani tény, hogy a gyermekek kognitív éretlensége miatt kevésbé képesek érzelmeik, gondolataik megfogalmazására, az úgynevezett introspekciós készségük még gyenge, tehát saját gondolataikat, érzéseiket még képtelenek átlátni és megfogalmazni, így azok a fajta pszichoterápiás megközelítések, amelyeket felnőtteknél sikeresen alkalmazhatók, a gyerekek esetében kudarcot vallanának. Nem véletlen, hogy a pszichológusok képzése során is elkülönül a gyermek, illetve a felnőtt klinikai terület. A gyermek nyelve a játék, a rajz, a különböző mozgásos tevékenységek, az egészséges fejlődése része az elmélyült játékra való képesség. Ki kell emelnünk, hogy itt olyan játékokra gondolunk, amelyek képzelőerőt, kreativitást igényelnek, tehát IGAZI játékokra. A készen kapott, saját fantáziaműködést gátló játékok, például bizonyos videojátékok inkább ellenkező hatást válthatnak ki. Bármilyen lelki probléma felbukkanásánál a gyermekpszichológusok mind a diagnosztikai folyamat során – tehát amikor a problémák hátterére, esetleges kiváltó okaira szeretnénk fényt deríteni – mind a terápia során, amikor ezeket szeretnénk megoldani, megszüntetni, a játék eszközeit alkalmazzák. Hangsúlyoznunk kell, gyermekek esetében különösen igaz, hogy a pszichoterápia során a diagnosztikai és terápiás folyamatok nem különíthetők el élesen, a diagnosztika során is elindul a gyógyító/gyógyuló folyamat, amelynek egyik oka a közös eszköztár: a játék. A játékterápia során a gyermek belső problémája, mely lehet tudatos vagy tudattalan, szimbolikus formában megjelenik, és a terapeuta ezen a szimbolikus síkon kapcsolódni tud a gyermekhez. Kettejük között kialakulhat egy szimbolikus nyelvrendszer, amelyet a terapeutának ugyan le kell fordítania a valóság nyelvére, de ezt a gyermekkel nem szükséges, sőt sok esetben kifejezetten káros közölnie. Ugyanis pontosan a játék teszi lehetővé azt, hogy a gyermek kevésbé félelmetes formában tudjon gondolkodni és beszélni a problémáiról. A szimbólumrendszert a valóság nyelvére a terápiás munka során inkább csak a szülők és a környezet számára szükséges lefordítanunk. A játékterápiának több fajtája ismert: elkülöníthetünk csoportos foglalkozásokra alkalmas játékokat, például gyermekpszichodráma, élmény- és kalandterápia, illetve egyéni terápiában alkalmazott eszközöket: ilyenek a bábjáték, világjáték, rajzolás, festés, illetve bármilyen kreatív tevékenység, saját társasjáték elkészítése. Nincsen éles határ abban a tekintetben, hogy a játékterápiás eszközök milyen életkorig alkalmazhatók, hiszen egy igazán nyitott és szabad felnőtt is élvezettel játszik. Természetesen vannak bizonyos szakaszok, amikor a gyermekeknek/fiataloknak ellenérzéseik lehetnek az ilyen eszközökkel szemben, például a kamaszkor elején, ezért fontos mindig az egyedi esetre érzékenyen, és rugalmasan alkalmazni a játékterápiát. Forrás:
