A vetélés egyik oka: antifoszfolipid szindróma

A vetélések bizonyos százalékában a pontos okra soha nem derül fény- ilyenkor a legtöbb esetben valószínűleg olyan mértékű genetikai károsodás állt fenn, mellyel nem volt képes a magzat további fejlődésre.

Természetesen kivizsgálásra minden vetélés után szükség van, hiszen, ha kiderül, hogy mi is állt a háttérben, akkor azt általában kezelni is lehet, így a vetélés a következő alkalommal megelőzhető. Dr. Ercsei Ibolya, a Trombózis-és Hematológiai Központ hematológusa felhívja a figyelmet egy viszonylag gyakori okra, ami a magzat elvesztését (is) okozhatja- ez az antifoszfolipid szindróma.

Az antifoszfolipid szindróma egy olyan hematológiai/immunológiai betegség, mely véralvadási zavarokat okoz. A szindróma oka egy kóros autoimmun folyamat, amikor a szervezet saját magát támadja és antitesteket termel.

“Az immunrendszer tévesen nagy mennyiségű antifoszfolipid antitesteket (APL) termel, amely a vér fokozott alvadását okozza mind a vénákban, mind az artériákban- így ugyanúgy veszélyezteti a betegeket mélyvénás trombózis vagy tüdőembólia, mint stroke vagy szívinfarktus. Az állapotnak létezik elsődleges és másodlagos formája is, attól függően, hogy fennáll-e valami, ami generálja a problémát (másodlagos típus esetén gyakori, amikor lupus okozza)”- magyarázza a hematológus-

Miért okozhat vetélést az antifoszfolipid szindróma?

Terhesség alatt az antitestek nagy száma vetélést, terhességi toxémiát, korszülést és halvaszületést is okozhat. Sajnos nem ritka, hogy ezek a tragédiák vezetnek az antifoszfolipid szindróma (APS) diagnózisához. Statisztikák szerint a többszöri vetélések legalább 15%-a a szindróma miatt következik be. Az APS-ben szenvedő nőknél a vetélések leggyakrabban terhesség korai szakaszában fordulnak elő, mivel nem tud végbemenni tökéletesen a beágyazódás, ráadásul az antitestek gátolják a korai magzati sejtek növekedését. Az antifoszfolipid szindróma a várandósság későbbi szakaszában a vérrögök miatt okozhat vetélést, mivel a thrombusok a placenta vénáiban is kialakulhatnak, így a méhlepény nem képes tápanyagokkal és oxigénnel ellátni a babát.

Kutatások kimutatták, hogy igen gyakori, amikor az APS-ben szenvedő kismamánál terhességi toxémia lép fel. A jelenlegi állás szerint ennek oka az, hogy a toxémiát a placentába szállított vér hiánya (is) okozza. Mivel az antifoszfolipid antitestek károsíthatják a placentát azáltal, hogy vérrögöket okoznak az erekben, nagyon valószínű, hogy ezért olyan gyakori az állapot az APS-ben szenvedő nők körében.

Az antifoszfolipid szindróma jelei

A szindróma jelei igen változatosak, főleg az határozza meg, hol alakul ki vérrög. Ám az általános tünetei a következők:

Visszatérő fejfájás/migrén
Ideiglenes látászavarok
Szédülés
Végtagok zsibbadása
Habituális vetélés
Stroke, szívinfarktus, TIA
Mélyvénás trombózis, tüdőembólia

Mikor érdemes elvégeztetni antifoszfolipid szindróma vizsgálatot?

Az antifoszfolipid szindróma egyszerű vérvétellel megállapítható, melynek során megnézik bizonyos alvadási paraméterek és az antitestek szintjét (leggyakrabban az ACL, LA, és az Anti-B2GP1 értékét nézik).

Mivel a vizsgálat nem okoz különösebb nehézségeket, nem invazív, nem káros, ezért érdemes lehet már a teherbeesés előtt kivizsgáltatnia magát a szindrómára, hogy idejében megkezdhesse a terápiát (ez leggyakrabban azoknak ajánlott, akiknek volt már trombózisuk, ha a családjukban előfordult hasonló eset, illetve akkor, is, ha teherbeesési nehézségekkel küzdenek). Vetélés után mindenképp ajánlott- javasolja dr. Ercsei Ibolya, a Trombózis-és Hematológiai Központ hematológusa.

Kezeléssel egészséges babát hozhat a világra

Az antifoszfolipid szindróma szerencsére megfelelő terápiával igen eredményesen kezelhető, így egy újabb vetélés esélye emiatt csupán minimális. Ilyenkor véralvadásgátlóra van szükség, mely a vérrögök kialakulását hivatott meggátolni. Nagyon fontos, hogy ilyenkor LMWH (alacsony molekulatömegű heparin) injekciót szükséges alkalmazni, mivel az orális készítmények komoly magzati károsodásokat okozhatnak!