Így készítsünk parfümöt virágszirmokból a francia parfümházak technikájával

Az alábbi leírás alapján mi magunk készíthetünk virágokból parfümöt egy francia technikával, amihez friss virág, alkohol és zsír szükséges. Ez az úgynevezett enfleurage.

Foto:123rf.com

Van egy technika, amellyel végtelen sokféle egzotikus, édes illatú parfümöt készíthetünk, és nem kell hozzá más, mint [1] friss virág a kertből, [2] tiszta alkohol és [3] zsír. A technikát – amelyet a francia parfümházak már évszázadok óta ismernek – enfleurage-nak hívják.

Bizonyára Ön is észrevette már, hogy az állati zsírok (vaj, zsír, szalonna stb.) hajlamosak magukba szívni a szagokat minden közeli, erős szagú anyagból. Nos, éppen ez a tulajdonság teszi lehetővé az enfleurage-t … és ezt a tulajdonságot használják ki a parfümházak az édes illatú termékeik gyártásakor.

Így történik az enfleurage a dél-franciaországi mezőkön: A frissen szedett virágszirmokat nagyméretű, zsírral bevont üvegtáblákra rétegezik, majd a lapokat fakeretekbe, úgynevezett alvázakba rakják. A zsírral, üveggel és virágszirmokkal teli alvázakat ezután több napig légmentesen lefedik, és ezalatt a zsír “magába szívja” az erősen illatosított virágok illatanyagát. Ezután a régi szirmokat kiveszik az alvázból, és friss virágokkal helyettesítik, a kereteket újra lezárják. Ezt az eljárást újra és újra megismétlik, míg végül a zsírok magukba szívják az összes illatot, amit csak képesek magukba szívni.

Ekkor az aromás zsírt – amelyet “pomádénak” neveznek – lekaparják az üvegről, összegyűjtik, és különböző oldószeres extrakciós lépéseknek vetik alá, amelyek célja az illatanyag eltávolítása és palackozása. A szagtalanított zsírokat ezután újrahasznosítják és újra felhasználják az enfleurage-eljárásban.

Parfüm készítés házilag
Az imént leírt technikát a saját konyhánkban is meg tudjuk csinálni… persze kisebb léptékűen. A kertből származó virágok, a konyhából származó szalonna és a gyógyszeres szekrényből származó alkohol felhasználásával olyan parfümöket hozhatunk létre, amelyek valóban egyediek … szó szerint saját illataink. Ráadásul a legdrágább konyhai főzet elkészítése – zsebből – csak 20-30 forintba fog kerülni unciánként, szemben az áruházi megfelelőért fizetett több ezer forintos árral.

Nincs szükségünk különleges képességekre és sok felszerelésre ahhoz, hogy belevágjunk az enfleurage-ba. Itt vannak a parfümkészítés összetevői, valamint a folyamathoz szükséges összes kellék:

• Marhafaggyú, szennyeződésektől mentes. (A piacon vásárolt liliomfehér disznózsír is megteszi… de hol van a kalandvágy?) A zsír mennyisége attól függően változik, hogy mennyi parfümöt szándékozunk készíteni.
• Egy nagy fazék a zsír tisztításához
• Üveg – nem műanyag – tányérok, tányérok vagy levesestálak, egyforma párban
• Ragasztószalag
• Egy mérőpohár
• Finom szitaszűrő
• Üveg – nem műanyag – palackok szorosan illeszkedő kupakkal vagy dugóval
• Egy üvegrúd vagy egy fogas darab, amivel a pomádé darabkákat lehet az üvegekbe tömni (nem kötelező)
• Egy kis, nem műanyag tölcsér
• Egy tiszta pipetta
• Több üveg 70 százalékos izopropil (dörzsölő) alkohol vagy 90 százalékos etil-alkohol.
• Cédrusolaj vagy szantálfaolaj. (A gyógyszertárban beszerezhető).

A fenti tárgyakon kívül természetesen friss virágokra is szükség lesz.  Ne feledjük, hogy ahhoz, hogy alkalmasak legyenek enfleurage-nak, a virágoknak illatosnak kell lenniük … és ahhoz, hogy illatosak legyenek, frissnek kell lenniük. Szóval még ne szaladjunk a kertbe … majd ha eljön az ideje.

Először tisztítsuk meg a zsírt
Az enfleurage első és legfontosabb lépése a zsír szagtalanítása/tisztítása. Ha boltban vásárolt zsiradékot tervezünk használni – ami a mi célunkhoz már elég tiszta -, egyszerűen tegyük a zsiradékdarabot egy serpenyőbe, olvasszuk meg alacsony hőfokon, és folytassuk a következő lépéssel. Ha azonban Ön is azok közé a szívós lelkek közé tartozik, akik a semmiből való alkotásban lelik örömüket, akkor természetesen egy nagy fazékban lévő marhaszalonnával akar majd kezdeni. Öntsön hozzá annyi vizet, hogy a zsírhalmot ellepje, és oldjon fel benne egy teáskanálnyi timföldet. Ezután 45 percig óvatosan forralja, szükség szerint forró vizet adva hozzá, hogy a fazék ne száradjon ki. (Ne hagyja, hogy szárazra főjön, különben a zsír megperzselődhet … ebben az esetben ki kell dobnia a szalonnát, és elölről kell kezdenie, mivel az égett szagot nem lehet eltávolítani a zsírból.)

A 45 perces forralás után vegyük ki a szalonna darabkát, és hagyjuk a maradék keveréket kissé kihűlni, hogy a zsír feljusson a tetejére, és kissé megdermedjen. Amikor a zsír felszállt, fölözzük le, és tegyük egy tálba vagy más edénybe, majd [1] tisztítsuk ki az edényt, [2] tegyük vissza a részben megtisztított (megalvadt) szalonnát, és [3] kezdjük újra a tisztítási eljárást ugyanannyi vízzel és savanyítóval. Forraljuk még egyszer 45 percig, hagyjuk kihűlni, és távolítsuk el a zsírt.

Ismételjük meg a fenti ciklust annyiszor, ahányszor szükséges, hogy teljesen szagtalan zsírt kapjunk, és eközben – a folyamat során – szürjük ki a szaftban esetleg észrevett szennyeződéseket. Mielőtt a következő lépésre lépnénk, a megtisztított zsírnak a lehető legkevesebb szagot kell tartalmaznia.

Hogyan készítsünk virágos pomádét
Az utolsó forralás után vegyük ki az alaposan megtisztított zsírt a vízből, és hagyjuk kihűlni, hogy hűtött melasz állagú legyen.

Ezután válasszunk ki néhány egymáshoz illő tányér-, tál- vagy levesestál-párt, amelyek egymással szembeállítva meglehetősen szorosan illeszkednek egymáshoz. Ne legyenek nagy, légies rések az edények peremén, amelyekből az illatok kiszivároghatnak.

Most öntsük a viszkózus, még hűlő zsiradékot az edényekbe, amíg mindegyik fél hüvelyk mélységig (levesestálak esetében valamivel több) meg nem telik, ahogy az 1. ábrán látható. Hagyjuk, hogy a zsír megszilárduljon – ha szükséges, a tárolóedényeket behűthetjük -, de mielőtt a zsír túlságosan megkeményedne, késsel a 2. ábrán látható kereszt alakban karcoljuk be a felületét. (Ennek az a célja, hogy növeljük a zsír szabad felületét, így gyorsabban és teljesebben szívja magába az aromákat.

Miután minden egyes kiöntött zsír felületét megkarcoltuk, sétáljunk ki a kertbe, és szedjük össze a virágokat. A legjobb eredmény érdekében ügyeljünk arra, hogy olyan virágokat válasszunk, amelyek erősen illatosak … és csak akkor szedjük le őket, amikor az illatuk a csúcson van. Vagyis az éjszaka virágzó fajtákat csak sötétedés után, a nappal virágzó virágokat pedig kora reggel szedjük le, mielőtt a harmat párologni kezd róluk.

Lehet, hogy egyetlen illatú parfümöt szeretnénk létrehozni (például csak rózsát vagy csak liliomot) … de az is lehet, hogy inkább több virág illatát szeretnénk kombinálni, hogy egy csokorszerű illatot kapjunk. És nem kell csak a virágokra szorítkoznunk! Talán egy csipetnyi őrölt vagy egész fahéj, szegfűszeg, muskátli, szerecsendió vagy vanília – a kiválasztott virágillattal együtt – pontosan azt az érdekes fűszerességet kölcsönözheti parfümünknek, amire vágyunk. Aztán megint máskor, egy kis citrom- vagy lime-héj a virágok közé keverve talán a legjobban kifejezheti egyéniségünket. Mindenesetre kísérletezzünk … legyünk kreatívak. Engedjük szabadjára a fantáziánkat!

Miután összegyűjtöttük a virágokat, fűszereket és/vagy más illatforrásokat, terítsünk egy darab viaszpapírt vagy műanyag fóliát a munkaterületre, és szedjük rá a szirmokat. Vigyázzunk, hogy a virág zöld részei (szár, szár, szár, levelek, kehely) ne keveredjenek a virágok közé. A virágos növény ezen részei gyakran olyan gombáknak adnak otthont, amelyek az enfleurage során rothadást okozhatnak a szirmokon keresztül (ami teljesen tönkreteheti a parfümkészítést).

virág

Foto:pixabay.com

Amikor az összes szirmot leválasztottuk a viaszpapírra, szórjunk körülbelül két centiméternyi virágot az egyik, korábban előkészített, zsírral bevont tálra. A tányérra tehetünk egy csipetnyi fűszert vagy citrusfélék héját, ha úgy döntünk (3. ábra). Ezután helyezzük a hozzáillő zsírosított tányért vagy tálat az első fölé, és ragasztószalaggal zárjuk össze a kettőt (4. ábra). Ismételjük meg a folyamatot minden egyes zsíros tányérpárral. Ezután tegyük a szirmokkal teli, összetapasztott edényeket egy biztonságos helyre (ahol nem lesz kísértés, hogy belekukucskáljunk), és hagyjuk őket egy-két napig állni.

Huszonnégy-negyvennyolc órával később a zsírok már magukba szívták a virágszirmok elérhető illatanyagának nagy részét. Ami azt jelenti, hogy ideje leszedni a friss virágokat, leszedni a szirmaikat, kinyitni a lezárt edényeket, és kicserélni a régi virágokat az újakra. Ezután zárjuk vissza az edényeket, és tegyük őket ismét félre. A következő körülbelül egy hét során ismételjük meg ezt a lépést, – az illatukban megfogyatkozott szirmok pótlását még többször – amíg a zsírok teljesen telítődnek virágillattal. Ezen a ponton gratuláljunk magunknak: Sikeresen elkészítettük a pomádét.

Az alkohol belép a képbe

Eddig minden rendben. Azonban nem lehet (vagy valószínűleg nem is akarunk majd) pomádét viselni. Ehelyett szükségünk van egy olyan módszerre, amellyel kivonhatjuk a zsírból a kellemes aromát, hogy csak az illatot palackozzuk, és parfümként használhassuk. És itt lép be a képbe az alkohol.

Mindenekelőtt apró darabokra kell aprítani a pomádét, és egy ruhafogas, üvegpálca vagy más eszköz segítségével a kis darabokat üvegekbe kell tölteni, úgy, hogy mindegyik körülbelül félig tele legyen az illatos zsírral. Ezután töltsük meg az üvegeket csordultig alkohollal, és amint megtöltöttük, zárjuk le szorosan az üvegeket (5. ábra), hogy megakadályozzuk a folyadék elpárolgását.

Ezután következik a legnehezebb rész: Tegyük a szorosan lezárt edényeket három hónapra – igen, három hónapra – sötét helyre, és időről időre rázzuk fel az üvegeket, hogy a tartalom megfelelően összekeveredjen. A tárolási időszak végén készen áll a parfümünk,az elkészítésének utolsó lépésére.

Parfümkészítés házilag

A parfüm fixálása
Gyűjtsük össze az összes alkoholos-parfümös üveget, és tegyük le őket a munkaasztalra. Ezután egy finom szita segítségével szűrjük át az aromás alkoholt tiszta üvegekbe – ismét szorosan záródó kupakkal -, és zárjuk le sorban mindegyiket, hogy megakadályozzuk a felesleges párolgást (6. ábra).

Az alkohol illékony természete miatt az illatosított folyadékhoz ezután egy fixálóanyagnak nevezett anyagot kell hozzáadni, hogy késleltesse a párolgást. Erre a célra általában két fixálószert használnak: a cédrusolajat és a szantálfaolajat.

Az, hogy cédrusolajat vagy szantálfaolajat választunk fixálóanyagként, pusztán személyes preferencia kérdése. Meg kell jegyezni, hogy bár a parfümünk illata elsősorban a kezdetben kiválasztott virágokat és/vagy fűszereket fogja tükrözni, a fixálószer nem tehet mást, mint hogy saját illatot ad az Eau de Roses-unknak, vagy bármi másnak. Így bármelyik olajat is választjuk – vagy akár a kettőt együtt használjuk -, kénytelenek leszünk kompromisszumot kötni egyrészt az alkohol illékonyságának ellensúlyozása, másrészt pedig az, hogy minél többet meg tudjunk tartani az elsődleges illatunkból.

Foto:123rf.com

Számos változót kell figyelembe venni, amikor megpróbáljuk meghatározni a megfelelő mennyiségű fixálószert, amelyet minden egyes üveg alkoholhoz hozzá kell adni. Olyan változókat, mint például: mennyi illatot bocsátottak ki a leszedett szirmok, mennyi illatot szívtak magukba a zsírok, és milyen gyakran és milyen alaposan ráztuk fel az egyes üvegeket a három hónapos sötét tárolás alatt.

Egy jó általános ökölszabály szerint minden fél csésze parfümhöz három-négy csepp fixálószert kell adni. Próbáljuk ki ezt egyetlen üveg illatosított alkohollal, majd használjuk az így kapott parfümöt néhány napig. Túl gyorsan elpárolgott? Ha igen, próbáljunk ki egy kicsit több fixálószert.  A virágok illatát tompítja vagy elnyomja a fixálószer illata? Ebben az esetben adjunk több illatosított alkoholt a parfümhöz, hogy hígítsuk a fixálószert (és legközelebb kevesebb fixálószert használjunk).

Kipróbálás és tévedés a legjobb – ha nem az egyetlen – módja annak, hogy megtanuljuk a megfelelő fixálószer/parfüm arányt.

Íme: Tényleg készítettünk egy francia parfümöt a saját konyhánkban, a saját kertünkből származó virágokkal! És néhány abszurdan drága, cibetből, pézsmából és ámbrából nyert esszenciától eltekintve (amelyeket a végső illat nagyobb terjeszthetőségének biztosítására használnak), a házi Chanel összetételében alig különbözik a legjobb francia parfümházak bonyolult csomagolású kínálatától.

Van egy dolog, amit a saját parfüm megadhat nekünk, amit egyetlen áruházi termék sem: nevezetesen az elégedettség, ami abból a tudatból fakad, hogy az egyedi illatunk a konyhánkból, szerencsés esetben a kertünkből és – ami talán a legfontosabb – a fantáziánkból származik … 

Az enfleurage – a parfümkészítés évszázados módszere – távolról sem egy titkos művészet, hanem olyasmi, amit szinte bárki meg tud csinálni otthon, most azonnal! Egyszerű, olcsó, és (ahogy azok tudják, akik már kipróbálták) “egyszerűen csak jó móka”!

A leírás eredetileg “Let’s Enfleurage!” címmel jelent meg a MOTHER EARTH NEWS 1976. július-augusztusi számában.

Forrás: Napidoktor.hu