Befagyott váll szindróma – Veszélyben a nők és a cukorbetegek

Olykor hetekig-hónapokig tartó táppénzre kényszerül a 40-60 éves korosztályból a nők 10, illetve a férfiak 8%-a a befagyott váll szindróma miatt.

A vállízület fokozódó fájdalommal és mozgásbeszűküléssel járó panaszai mögött gyakran az ízületi tok és a szalagrendszer krónikus gyulladásával, heges megvastagodásával járó kórkép áll. Különösen veszélyeztetettek a cukorbetegek, közel harmaduknál alakul ki a befagyott váll szindróma. Aki ilyen tüneteket észlel, azonnal forduljon ortopéd szakorvoshoz, mert az elhanyagolt betegség akár visszafordíthatatlan funkcióvesztéssel járhat. Az érintett betegeknek készített otthon is végezhető gyakorlatsort a Semmelweis Egyetem.

“A vállízület a legnagyobb mozgásterjedelmű ízületünk, amely a mindennapi életünkben összetett funkciót lát el. A befagyott váll, az ízület fokozatos elmerevedésével, éjszakai nyugalmat is zavaró, erős fájdalommal járó betegség, melynek hátterében az ízületi tok és szalagrendszer kezdetben akut, majd később hegesedéssel járó krónikus gyulladása áll. Az eleinte mérsékelt, akár jelentéktelennek tűnő panaszok fokozatosan erősödnek, egy idő után a mindennapi életben is jelentős nehézséget, munkaképtelenséget okozva” – mondja dr. Antal Imre egyetemi adjunktus, a Semmelweis Egyetem Ortopédiai Klinika Váll- és Könyöksebészeti részlegének vezetője.

“A betegség észrevétlen kialakulásához az is hozzájárul, hogy a beteg kezdetben a vállízület lassan fokozódó merevségét a lapocka mozgásainak segítségével még kompenzálni tudja, de később már ez a lehetőség is kimerül. A páciensek részben az erős fájdalom miatt fordulnak orvoshoz, részben akkor keresik fel a szakembert, amikor a mozgás elvesztése miatt már nem tudnak rendesen dolgozni, autót vezetni, öltözködni, tisztálkodni vagy fogat mosni, fésülködni sem, és egyáltalán nem, vagy csak korlátozottan tudják mozgatni a karjukat” – teszi hozzá dr. Antal Imre.

Bizonyos esetekben egy korábbi baleset vagy műtét állhat a betegség hátterében, kialakulásának oka azonban az esetek 60-70 százalékában ismeretlen eredetű és semmilyen konkrét kiváltó tényezőre nem vezethető vissza. A befagyott váll diagnózisának megállapításában a vállfunkció vizsgálatán kívül képalkotó eljárások (röntgen, ultrahang, MRI) is szerepet kapnak.

“A betegség kezelésének három alappillére az együttműködő, gyógyulni akaró páciens, az orvos és a gyógytornász” – magyarázza dr. Antal Imre, hangsúlyozva, hogy a gyógyulás több hónapot is igénybe vevő lassú folyamat, ami mindegyik résztvevőtől türelmet igényel. A szakember kiemelte, a befagyott váll kezelése a gyakorlatban alapvetően nem műtéti – úgynevezett konzervatív – eljárással történik. Szájon át szedhető, illetve erősebb fájdalomnál az ízületbe adott gyulladáscsökkentő injekcióval történik, így mérséklik a panaszokat, hogy a párhuzamosan elkezdett és nélkülözhetetlen gyógytorna segítségével visszahozhassák az elveszett vállmozgásokat. Fontos, hogy a megtanult tornát a beteg otthonában is rendszeresen végezze!

Azoknál, akiknél a konzervatív kezelési módszerrel nem érik el a várt eredményt, – ez az arány kb. 5-10 % – műtéti eljáráshoz folyamodnak. Az ízületi tok plasztikáját, az ízület mozgásainak felszabadítását a klinikán ízületi tükrözéses, úgynevezett arthroszkópos módszerrel végzik. A műtéteket követően – amelyből évente 25-35-öt történik a klinikán – is szükséges a gyógytornakezelés. Cukorbetegek befagyott válla esetén diabetológus szakember közreműködését is igénybe veszik. A befagyott váll szindrómás betegeknél az aktív kezelésre kell törekedni, mert bár ismert, hogy a folyamat akár magától is gyógyulhat, de ez éveken át is elhúzódhat és visszafordíthatatlan funkcióvesztéssel is járhat.