Plazmaterápia – Valóban hatásos a Covid ellen?

A COVID-járvány 2020 elején felkészületlenül érte a világot, és mivel az addig ismeretlen betegség ellen nem volt, nem is lehetett még bizonyítottan hatékony terápia, az orvosok és a kutatók először a már létező gyógyszerekkel és kezelésekkel kezdtek el kísérletezni.

Volt, ami bevált, és máig eredményesen alkalmazzák a Covid–19 elleni terápiában, másokról viszonylag gyorsan egyértelművé vált, hogy nem érdemes tovább próbálkozni velük. És vannak olyan kezelések, amelyek megítélése a mai napig ellentmondásos, mert a kezdeti remények után elmaradtak a hatásosságukat egyértelműen igazoló eredmények.

Ezzel azonban önmagában nincs semmi gond, a tudomány egészséges működésének sajátossága, hogy az adatok halmozódásával folyamatosan tisztul a kép, és az újabb vizsgálatok más megvilágításba helyezhetnek egy-egy lehetséges gyógymódot, akár teljesen felülírva a korábbi gyakorlatot. Gond inkább abból lehet, ha elmarad a finomhangolás, mert ezt a természetes önvizsgálatot kiiktatják a rendszerből – vagy egyenesen szankcionálni próbálják, mint ahogy azt Magyarországon a favipiravir esetében láthattuk – számol be a Telex.

Az ellentmondásos kezelések közé tartozik a plazmaterápia is, amelyet már csak azért is érdemes alaposabban körüljárni, mert miközben nemzetközileg jelentősen kedvezőtlenebb a megítélése, mint a járvány elején, Magyarországon ez a hangsúlyeltolódás kevesebb figyelmet kap, és a kezelést a mai napig alkalmazzák a Covid–19 elleni terápiában, bár itthon is jóval szűkebb körben, mint kezdetben.

Magyar vérbe magyar plazmát

Maga a plazma a vérből a vérsejtek eltávolítása után maradó, sárgás folyadék, amely a teljes vérmennyiség bő felét teszi ki. A Covid–19 elleni kezelésben úgynevezett rekonvaleszcens plazmát használnak, ez magyarul annyit jelent, hogy a betegségből felgyógyultak véréből nyerik ki. (Gyakran találkozni a kifejezés rövidített formájával: konvaleszcens plazma, de jelentésében ugyanarról van szó.) Az elképzelés szerint, ha a gyógyultak szervezete kellő mennyiségű antitestet termelt a vírus ellen, akkor ez az ellenanyag a plazmájukkal átadható az aktív betegeknek, és segíthet nekik a vírus legyűrésében. Míg az oltást szokás aktív immunizációnak hívni, mert magát az immunrendszert bírja rá az ellenanyag-termelésre, a plazmaterápia passzív immunizáció, mert csak a készterméket adja át felhasználásra.

A rekonvaleszcens plazma alkalmazása több mint egy évszázados múltra tekint vissza, használták például már a spanyolnátha ellen is. A harmincas-negyvenes években azonban, az antibiotikumok széles körű elérhetővé válásával a bakteriális fertőzések elleni bevetése okafogyottá vált, a védőoltásoknak köszönhetően pedig egy sor vírusos megbetegedésnél már az előfordulást is sikerült megelőzni. Így a plazmaterápiával lényegében felhagytak, csak esetileg, jellemzően vírus okozta járványok kitörésénél vették elő. Az utóbbi évtizedben azonban az ilyen kísérletek megszaporodtak: próbálkoztak vele a SARS- és a MERS-vírussal, illetve az előző világjárványért felelős H1N1 influenzavírussal szemben is. Mindez joggal adott reményt arra, hogy beválhat a Covid–19 kezelésében. A járvány első évében nagy várakozások is övezték, bár már akkoriban is érkeztek róla kevésbé kedvező eredmények. A hatásosságára mindjárt visszatérünk, de azt ki lehet jelenteni, hogy biztonságosnak tekinthető. A kockázatai ugyanazok, mint bármilyen vérátömlesztéssel járó kezelésnek, és a kutatások alapján a plazmát kapott covidosoknál nem is jelentkeztek gyakrabban súlyos mellékhatások.

Magyarországon már 2020 tavaszán megkezdődött a rekonvaleszcens plazma alkalmazása. A terápia fejlesztésében és beindításában a Testnevelési Egyetem (TE), a Pécsi Tudományegyetem (PTE), a Semmelweis Egyetem (SE) és az OrthoSera Kft. vett rész, utóbbi már a járvány előtt is foglalkozott plazmaszérum előállításával.

A kezelések ma is kizárólag klinikai vizsgálat keretében folynak. Bár az Országos Gyógyszerészeti és Élelmezés-egészségügyi Intézet (OGYÉI) honlapjáról letölthető a Magyarországon engedélyezett klinikai vizsgálatok listája, ezen 2020-nál és 2021-nél sem szerepel plazmaterápiás vizsgálat. Ennek az okát Lacza Zsombor, az OrthoSera vezetője és a Testnevelési Egyetem tudományos és innovációs rektorhelyettese sem tudta, de a Telexnek azt mondta, hogy három ilyen vizsgálat kapott engedélyt. Az elsőt az OrthoSera kérvényezte még a járvány elején, és bármilyen Covid–19 elleni terápiát tekintve ez volt az első klinikai vizsgálat Magyarországon. A másodikat a Nemzeti Népegészségügyi Központ és a Dél-pesti Centrumkórház indította. Egy harmadik vizsgálatra pedig egy több egyetemet is magában foglaló konzorcium nevében az Országos Vérellátó Szolgálat (OVSZ) adta be a kérelmet tavaly ősszel.

A plazmaterápia beindítását a kormány anyagilag is támogatta: az Innovációs és Technológiai Minisztérium és a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal (NKFIH) 113 millió forintot adott rá. Lacza Zsombor korábban azt mondta, a terápia betegenként 200 ezer forintból jön ki, és a kezdeti támogatás 2020 novemberére elfogyott. Tavaly márciusban az OVSZ által vezetett konzorciumnak (további tagjai a Semmelweis Egyetem, a Testnevelési Egyetem és az ELTE) 400 millió forintos pályázati támogatást ítélt meg az NKFIH a „koronavírus fertőzéssel szemben természetes védettséget adó faktorok vizsgálata és alkalmazása plazmaterápiában” című projektre.

Arról csak szórványosan hangzanak el számok, hogy Magyarországon hány beteg kapott már Covid–19 elleni plazmakezelést. Legutóbb az OVSZ egy tavaly június végi közleménye szólt erről, ebben azt írták, hogy „több mint 60 kórházban, több mint 4000 alkalommal alkalmazták”. A vérellátónál rákérdeztünk a pontos számokra, de a válaszuk szerint a plazmát „az egészségügyi intézmények igényei alapján adjuk ki, felhasználásukkal kapcsolatos nyilvántartást az OVSZ nem vezet”. Annyit azonban elárultak, hogy plazmaadásra közel 5500 fő jelentkezett, akik közül 1500 bizonyult alkalmas donornak, és mivel egy ember többször is adhat, összesen 1800 alkalommal adtak plazmát.

A magyar Covid-kezelési kézikönyvnek a hivatalos járványügyi tájékoztató oldalon ma is fent lévő változatában egyáltalán nincs benne a plazmaterápia, de ez nem is csoda, hiszen ezt 2020 júniusa óta nem frissítették, és még szerepel benne például az ajánlott szerek között a hosszú ideje világszerte mindenhol ellenjavallt klorokin és hidroxiklorokin is. Egy jóval eldugottabb helyről, az Egészségügyi Szakmai Kollégium honlapjáról letölthető a kézikönyv 2020. decemberi változata, abban a klorokin és hidroxiklorokin már ellenjavallt, a plazmaterápia pedig már kap említést, de csak mint kísérleti lehetőség, a terápiás protokollban továbbra sem szerepel. Elérhető viszont külön is a kézikönyv legfontosabb fejezete, az igazolt fertőzöttek kezelésére vonatkozó protokoll. Ennek a 2020. decemberi változatában még szintén nincs benne, feltehetően a 2021. márciusi verziójába került be először. Azaz úgy tűnik, hogy bár a gyakorlatban már 2020 tavaszától elkezdték alkalmazni a plazmaterápiát, a hivatalos protokollban csak egy évvel később jelent meg.

A legfrissebb, tavaly novemberi kiadásban a következő ajánlás található:

enyhe betegeknek semmilyen esetben nem javasolják;
középsúlyos állapotban korai időszakban, kórházi körülmények között, rizikófaktorral rendelkező betegeknek „javasolható”;
súlyos állapotban immunszuprimált (azaz valamilyen betegség vagy kezelés miatt csökkent immunitású) vagy elhúzódó viraemiával járó betegeknek „javasolható” (a viraemia azt jelenti, hogy a vírus jelen van a véráramban);
kritikus állapotban szintén immunszuprimáltaknak és viraemiásoknak „megfontolható”.

Gyakorlatilag tehát csak kórházban lehet alkalmazni a terápiát, a középsúlyos vagy súlyosabb esetek egy részében. Érdemes lesz ezt később összevetni a világ más országainak ajánlásaival.

Egy bizonyítatlan sikersztori

Ahhoz, hogy felmérjük, hogyan viszonyul jelenleg a tudomány a plazmaterápiához, először a frissebb metaanalíziseket érdemes átnézni. Ezek a korábban megjelent klinikai vizsgálatok eredményeit összesítik és elemzik egységes szempontrendszer szerint, hogy közös nevezőre hozzák a sokféle eredményt, és ezzel átfogóbb képet adjanak, megmutatva a bizonyítékok összességét, és így lehetőleg a teljes tudásunkat a témáról. Ahogy újabb és újabb kutatási eredmények érkeznek, új metaanalízisek is rendszeresen születnek. Nézzük azokat, amelyek a tavalyi év második felében vagy azóta jelentek meg.

Rögtön egy kakukktojással kezdünk, mert bár tavaly májusban frissült utoljára, a tekintélye miatt érdemes megemlíteni a Cochrane kollaboráció metaanalízisét. Eszerint nagy bizonyossággal megállapítható, hogy a középsúlyos és súlyos betegeknél nem csökkenti a halálozást a plazmaterápia, és szinte semmilyen hatással nincs az állapotuk javulására. Az enyhe betegeknél nem látták egyértelműen megítélhetőnek a helyzetet, mert az ilyen betegek körében nem készült elég vizsgálat.

A folytatásért KATTINTS IDE!