Vérkörte, vérbelű körte: kis termésű, nyáron érő, elég kövecses fajta, ezért felhasználása korlátozott: pálinkának, ecetnek, kompótnak kiváló.
Vérbelű körte (vérkörte, piros bélű körte)
A vérbelű körte első magyar nyelvű írásos említése a XIII századból való, A Kárpát-medencébe a velencei Szent Antal szerzetesek által kerülhetett, s mivel jól érezte magát, rendkívül nagy alakgazdagságra tett szert. Fája erős növekedési erélyű, sűrűn elágazódó gömb, idős korban csüngő koronájú. Gyümölcse nyáron, július végén, augusztus elején érik.
yümölcse: kicsi vagy közepes méretű. Héjának alapszíne zöldes, melyet jellegzetes mély, de nem intenzív árnyalatú piros fedőszín borít jelentős részben. A gyümölcshús egységesen vörösen márványozott. Kövecsess, íze fanyar, szotyósodásra nagyon hajlamos, ezért friss fogyasztásra ajánlott.
Termőképesség: korán fordul termőre, jól termékenyül és bőven terem
Ellenállóképesség: edzett
Felhasználása: Friss fogyasztásra alkalmas vagy pálinka főzésre is kiváló, darálni sem kell. Ecetet is készítettek belőle. valamikor komoly árucikk volt a pálinka mellett. Hasonlóan az almaecethez nagyon egészséges és finom is, napi egy evőkanállal ajánlott fogyasztani belőle.


Forrás: edenkert.hu