Decemberi jeles napok – mi vár ránk ebben a hónapban?

December 1. Elza
December 3. Ferenc
December 4. Borbála
December 6. Miklós
December 7. Ambrus
December 12. Gabriella
December 13. Luca
December 17. Lázár
December 21. Tamás
December 24. Ádám, Éva – karácsony, Szent este
December 25. Karácsony
December 26. Karácsony, István
December 27. János
December 28. Aprószentek
December 30. Dávid
December 31. Szilveszter

December a Gergely naptárban az év tizenkettedik napja és 31 napos. Neve a latin decem (tíz) szóból származik, mert eredetileg ez volt a tizedik hónap, mielőtt a január és február hónapokat hozzáadták az évhez. A magyar népi kalendárium karácsony havának nevezi, de télelő és álom havaként is emlegetik.

December 1. Elza napja már a meteorológiai tél kezdetét hirdeti. Régen az asszonyok ekkor fogták hízlalásra a karácsonyi pulykát, a gazdaemberek pedig az időjárást figyelték, mert a gallyakat rázó szeles Elzából szeles decembert jósoltak.

Xavéri Szent Ferenc (december 3.) névünnepét főleg a dél-dunántúli falvakban disznó-ölő Szent Ferenc napjaként is emlegetik, mert ekkorra már bizonyosan kifagyott a levágott jószág szalonnája.

Szent Borbála (december 4.) napján Baranyában a férfiak nem fejthettek bort, az asszonyok nem nyúlhattak a rokkához, ha mégis megtették, megbetegedtek a tehenek. A göcsejiek viszont nem engedtek idegent a házukba, nehogy elvigye a szerencséjüket. Ha pedig az ekkor vízbe tett cseresznye, vagyis Borbála-ág karácsonyra kivirágzik, akkor a gazdák megláthatják a jövő évi termést, a hajadonok pedig reménykedhetnek, hogy megérkezik a jövendőbelijük.

Fotó: 123rf.com

„Jani, Mari, Piroska, tudjátok-e mi van ma? Hoz az öreg minden jót, piros almát, sok diót! Hát még mit, hát még mit? Frissen vágott suhogót! A IV. század első felében élt Szent Miklós püspök emléknapja (december 6.) a gyermekek várva-várt, izgalommal teli örömünnepe, akit többek között a gyermekek védőszentjeként is tisztelnek. Sok helyen még ma is bekopogtat a Mikulás a házakba, cukorkát osztogat és suhogó vesszőkorbáccsal ijesztgeti a gyerekeket, ők meg régi versikékkel pajkoskodnak vele. Az időjósok szerint Miklós megmutatja, hogy milyen lesz a karácsonyi időjárás, ám állítják, hogy néha ő is téved.

December 7-én Ambrusra emlékezünk, aki a méhészek és a mézeskalácsosok védőszentje. Vidéken nevezték őt Ambruzsnak, Szent Amborusnak, akiről megjósolták, hogy „ez gyermek nagyembör leszen a jövendőben”. Ugyanis a gyermek Ambrus nyitott szájjal aludt és álmában a méhek ellepték az arcát, de nem megcsípték a kisfiút, hanem – mint a legenda említi – „zengedeztek az orcáján”. Ennek emlékére Ambrust rajzó méhkaptárral ábrázolják ma is. Állítják, ha napján a fagy elmarad, és enyhül az időjárás, karácsonykor jeges idő lesz.

Decemberben az Úr eljövetelét megelőző négyhetes várakozási időszakban vagyunk.  A megemlékezés első nyoma az V. századból való, amit később, a XI. században VII. Gergely pápa hivatalos ünnepé emelt.

Régen a hajnali misék, a roráték, sajátos hangulatot adtak a Jézus-várásnak, amelybe jól illett Szűz Mária szeplőtelen fogantatásának napja, december 8-a és a tiszteletére hajnalban megtartott mise, a roráté. Sokfelé eketiltó vagy földtiltó Boldogasszony napjaként is emlegették, mert ekkor már nemigen lehetett szántani. Viszont a gazdák változatlanul kémlelték az eget, mert, ha enyhült az időjárás, abból karácsonyra jeges időre következtettek, ha viszont hosszú jégcsapok lógtak az ereszeken, azokból a következő évre szép kender termést jósoltak.

Hajdanán, főleg Szeged környékén, de a Mura vidéken és Göcsejben is „Luca előtti napnak” nevezték Gabriella névünnepét (december 12.). A gazdasszonyok ekkor előbbre hozták a Luca-napi szokások közül a tyúkokkal végzendő varázslásokat. Kora reggel piszkafával megbolygatták az üllőn szunyókáló tyúkokat, hogy jobb tojókká és kotlósokká serkentsék őket. Este pedig a másnapra átnyúló lucázás sejtelmes várakozása, bolondozása tartotta izgalomban, főleg a lányokat. Ekkor készítették a Luca-tököt is, vagyis szem, orr- és szájnyílást faragtak egy hatalmas tökön, belülről gyertyával kivilágították és a szomszéd ablakába tették, hogy a háziakat megijesszék.

„Szent Lucának híres napja, a napot rövidre szabja!” Az ország nyugati részén Luca nap reggelén (december 13. kotyolni jártak a legények. Többnyire szalmát, fadarabot vittek magukkal, ezekre rátérdelve adták elő termékenységvarázsló rigmusukat, többek közt ezt is: „Luca, Luca, kitty-kotty, tojjanak a tiktyok”. Luca napján kell ácsolni a szög nélküli Luca-széket, hogy karácsonyra elkészüljön mert az éjféli misén erről a székről láthatják meg, ki a boszorkány a faluban, ugyanis az illető a fején szarvat hord. Amikor a boszorkány rájön, hogy leleplezték, üldözőbe veszi azt, aki észrevette őt. A menekülőnek mákot kell szétszórnia, mert akkor a boszorkány annak felszedésével lesz elfoglalva, így nem érheti utol a kíváncsiskodót. Ugyancsak karácsonyig kell választ adni a Luca-ágnak. Úgy, mint szintén a szokás szerint Katalin, András vagy Borbála napján gyümölcsgallyat helyeznek a vízbe, és bármelyik karácsonyig kizöldül, biztosra veheti a ház nagy lánya, hogy hamarosan férjhez megy. A Luca-naphoz tartozó szokásoknak se szeri, se száma, viszont az is bizonyos, hogy a Luca-napi időjárás a jövő karácsonyig tartó időjárás megfigyelés is. Ugyanis, amilyen a Luca napja, meg a további 11 nap, olyan lesz majd január és a többi hónap. Legalább is ezt mondják a tapasztalt gazdák.

December 17-e Lázárnak, a bibliai Mária és Márta testvérének névünnepe. Lázár a középkorban a betegek, a bélpoklosok és a sírásók védőszentje volt. Az ő ápolásukra kötelezték el magukat 1142-ben a Szent Lázár Lovagrend tagjai, akik Európában is megtelepedtek. Első házuk Esztergomban épült, budai kolostorukat pedig 1355-ben említik először „Barátok kertje” néven. Emléküket és ősiségüket a járványkórházak lazarett elnevezése őrzi. Hazánkban is újjáalakult a Szent Lázár Lovagrend, mely elsősorban gyógyszerekkel és gyógyászati segédeszközökkel segíti a rászorulókat.

Fotó: 123rf.com

Jeles emlékezésünk a Tamásoké is (december 21.). Ő volt az az apostol, aki csak akkor hitte el Jézus feltámadását, amikor megjelent neki és a saját szemével látta. Innen ered a szólás: „tamáskodik”. Tamás napján rendszerint fagy, ezért megfelelő ez az idő a disznó-vágásra. Azonban a Mura-vidékén régen azt hitték, hogy aki ezen a napon egyszer disznót öl, annak egész esztendőben vágni kell valamit, nehogy „Tamás öljön”, mert akkor elpusztul valamelyik állat. A néphagyomány szerint az ekkor vágott disznó hája a tamásháj, amit gyógyító hatásúnak tartanak ma is. Tamás napja az év legrövidebb napja, ettől kezdve egy tyúklépéssel rövidebbek az éjszakák.

Bálint Sándor néprajztudós szerint a karácsony azon kevés napunk közé tartozik, amely bensőséges, egyszerű hangulatával kiemelkedik a népi ünnepek közül. Nagy múltú ünnep, amit Európában a kereszténység kezdete előtt is megünnepeltek valamilyen formában, mint a téli napfordulót, vagyis a fény győzelmét a sötétség felett. A karácsony mai közismert jelképe a különböző díszekkel ékesített fenyő, a karácsonyfa, az életfa, az évről-évre megújuló természet ősi képe. Hazánkban Brunswick Terézia és József nádor felesége, Mária Dorottya állított elsőként karácsonyfát. A monda szerint Jézust egy fenyőfa rejtette el üldözői elől, ezért azzal jutalmazta meg a fát, hogy télen sem hullajtja leveleit. A feldíszített fa alá helyezett ajándékot, az “angyalfiát” az 1601-ből származó német ábrázolásokon a “Szent Kristóf” vállán ülő kis Jézus hozza. A karácsonyi ajándékozás a szeretet megnyilvánulása, az összetartozás, az egymást féltő, az egymásért aggódó szeretet jelképe.

A karácsonyi ünnepkör legjelesebb ünnepe Ádám és Éva (december 24.), vagyis szenteste napja, amely számos szokást, hiedelmet vont maga köré. A kántálás szokása szinte mindenütt ismert. A déli óráktól kezdve gyerekek, később felnőttek járták énekelgetve a házakat és énekükért alamizsnát kaptak. A legrégebbi kántáló ének a “Csodapásztorok” már egy 1651-es egyházi énekgyűjteményben is megtalálható. A behlehemezés sok előkészületet igényel, mert egész sor drámakölteményt vagy tréfás jelenetet adnak elő még ma is a szereplők. Ezek részben a kereszténység előtti képzetekből fakadtak, és egyik kedves szép történése József, Mária, az angyalok és a pásztorok, vagyis a szent család szálláskeresése köré épül. Szenteste napján a háziasszonyok az előkészületeket a kora délutáni órákra befejezik, faluhelyen még a jószágok óljait is rendbe teszik.

Fotó: 123rf.com

A karácsony első napja (december 25.), vagy ahogyan régen nevezték, a Nagykarácsony már az oldottabb kikapcsolódás, a vendégjárás alkalma.

A második az egyház első vértanújának, Istvánnak az ünnepe (december 26.). István vértanú Európa egyes vidékein, főleg a német területen a lovak védőszentje is volt. Hajdanán egészség- és termésvarázsló napnak is tartották.

János emlékünnepe (december 27.) elsősorban a szőlőtermelő vidékeken jeles nap, amely egyben a borszentelés napja is. A szertartás a 13. századból került hozzánk. E szerint némely vidéken ezen a napon kimennek a hegyre és a hordókba öntenek a borból a következő évi jó termés érdekében ezzel a köszöntéssel: „Szent János áldása maradjon benne a drága borba, hogy meg ne ártson a Jézus dicsérőknek!” Az így megszentelt bort a hordókon kívül kis üvegekben őrizve évközben orvosságként is használják. Ez a rituálé helyenként almaszenteléssel is párosul, hiszen – mint mondják – a borral megszentelt alma a torokfájás orvossága. Több más szokás mellett ugyancsak János nevében kértek áldást a lakodalmi kalácsra is, és az ünnepi köszöntéskor „Szent János áldását” itták a poharakból.

December 28-a aprószentek napja. A bibliai történet szerint Heródes király Krisztus születésekor megölette az összes kisded fiút. Aprószentek napján rájuk emlékezünk. Bár egyházi hagyományai az újkorra megszűntek, a hozzá fűződő szokások annál erőteljesebben maradtak fenn a néphagyományban, mint Erdélyben, ahol az aprószentek napi korbácsolás, vesszőzés, mustármagozás során a gyermekek házról-házra járják a falut, megpaskolják a ház asszonyait, lányait, miközben rigmussal kívánnak jó egészséget és bő termést. Pl. így: „Eljött aprószentek szürke szakállával, fenyegetett engem nyolcágú korbáccsal. Nem kell nekem korbács, csak egy darab kalács…”.

December 30-án a teliholdban Dávid király hegedül, szól a mondás, de a népi hiedelem azt is mondja, hogy „a telihold foltjai Szent Dávid száradó kapcái”, vagy aminek a megvalósulásáról már lemondtak azt „elhegedülte már Szent Dávid”. Akit pedig nagyon elvertek, arra mondták, hogy „elhegedülték rajta Szent Dávid nótáját”.

Fotó: 123rf.com

Szilveszternek (december 31.) eredetileg az erdei, erdő mellett lakó embert nevezték. Az esztendő utolsó napja a néphit szerint mágikus erővel bír. Ekkor se szeri, se száma a sok szokásnak, hiedelemnek, melyek tájegységenként változnak. Sok helyütt a lányok gombócfőzéssel, ólomöntéssel tudakozódnak jövendőbelijük neve iránt, ha pedig sótlan pogácsát sütnek, álmukban biztosan megjelenik az igazi Szilveszter, vagyis a nagy Ő. Fontos szerepe van az éjjeli zajkeltésnek, kongózásnak, pergőzésnek, csergőzésnek is, hogy mindenki felébredjen és az új esztendőben szorgalmasan dolgozzon. Gyakori szokás a szilveszteri kántálás, vagyis az óév búcsúztatása, amit az újév köszöntése követ. Szilveszterig van tehát még idő begyűjteni a különböző versikéket, vagy akár új rímeket is faragni. Régen az év utolsó napján a bakterek az éjfélt szép dallammal kiáltották el, a pásztorok megfújták tülkeiket, pattogtatták ostoraikat, nagy zajt csaptak rontásűző céllal. Egyes vidéken Szilveszter éjszakáján kell a gyümölcsfákat is köszönteni, hogy jó termést hozzanak. Viszont a népi hiedelem jó előre figyelmeztet, hogy újév első napján nehogy asszonyt vagy lányt lássunk meg elsőként, mert az szerencsétlenséget jelent, ajánlatos tehát a férfiaknak korán ébredni január 1-én.

Szerző: Szigethy Emma

Forrás: https://napidoktor.hu/index