Tavaszi és nyári ünnepek Svédországban 2013-03-27 Otthon Megosztás: Tweet Ahhoz, hogy a húsvéttal kapcsolatos svédországi szokásokat megértsük, fontos tudnunk, hogy a valamikor katolikus hiten lévő Svédország 1527-ben protestánssá lett. Még a katolikus időkben szigorúan tartották a határnapot a farsang és a nagyböjt között. Ez nem svéd sajátosság volt, hiszen megegyezett az általános európai szokásokkal. 7 héttel húsvét vasárnap előtt, farsangvasárnapon és a rákövetkező hétfőn, kedden még zajlottak a karneválok és utoljára jókat ettek. A következő napon, azaz hamvazószerdán kezdetét vette a böjti idő: nemhogy húst, de még tojást vagy sajtot sem ettek, sőt még tejet sem ittak. Naponta csak egyszer étkeztek, estefelé. Az új hitre térés ebben a vonatkozásban a böjt megtartásában, azaz meg nem tartásában hozott változást. A protestánsoknak nem kellett böjtölniük, bár lelkileg ők is komolyan készültek a húsvétra. A böjt elhagyása azonban névzavarhoz vezetett. Mint fent említettük, a farsang utolsó napja a húshagyó kedd. Az elnevezés megmaradt, de az ezzel jelölt nap „átcsúszott” a Nagyhét keddjére. Ugyanígy megváltozott a mi farsangi fánkunknak megfelelő svéd sütemény „szezonja” is. Valamikor csak húshagyó kedden sütötték és ették ezt a fánkot. Manapság januártól egészen húsvétig sütik és fogyasztják. NÉPI HIEDELMEK ÉS SZOKÁSOK Szórakozások böjtidőben Dél-Svédországban régen, faluhelyen igencsak durva módon szórakoztak nagyböjt idején. Már a játék neve is sokat elárul: „Üsd ki a macskát a hordóból”. Fogtak egy macskát, bezárták egy hordóba, amit magasra felfüggesztettek. A falubeli fiatal legények lóhátra ülve elnyargaltak a hordó mellett és a kezükben lévő fadoronggal hatalmas ütést mértek rá. Ha az ütés elég erős volt, a hordó széttört, a szerencsétlen állat pedig lezuhant a földre. A győztes lett a „Macskák királya”. A későbbiekben macska helyett üveget „használtak”. Észak- és kelet-Svédországban, ahol a tél hosszabb, más, szelídebb játékot űztek. Több szánkót egymás mögé kötöttek és ahányan csak ráfértek, felültek erre a közös szánkóra, majd lecsúsztak vele a domboldalon. Attól függően, hogy milyen messzire sikerült lejutni, olyan répa- és len termés volt várható. Ezért hívták ezt a szánkózást „Nagy répa és hosszú lenszár” utazásnak. Böjti nyírfavessző Már jóval a kereszténység felvétele előtt is megünnepelték Svédországban a tavasz eljöttét. Egy levágott nyírfavesszőt bevittek a házba. Ahogy a „halott” vessző kezdett leveleket hajtani, úgy éledt fel odakint a természet. Nem tudjuk, milyen régről ered ez a szokás, de azt igen, hogy a középkorban a nyírfavessző összekapcsolódott a Húsvéttal. Egymást megvesszőzték, így emlékezve Jézus szenvedésére. Később a házba vitt nyírfavesszőt színes tollakkal és más díszekkel díszítették fel. A szép magyar virágvasárnap elnevezésnek a svédben (és az angolban is) pálma-vasárnap felel meg. Jézus Jeruzsálembe vonulásakor valóban pálmaágakat fektettek a lába elé, hiszen ott ez rendelkezésre állt. Más európai országokban viszont ennek az emlékére fűzfavesszőt visznek a templomokba, hogy ott azokat a pap megáldja. Svédországban is ez volt a szokás 1527-ig, de a reformáció bevezetése után ezt a szertartást is megtiltották. Ma a luteránus svédeknél újból kezd a szokás felelevenedni. Nagycsütörtök – A boszorkányok napja A pogány hiedelem szerint nagy ünnepek idején sok bűbájosság és varázslat történik. Különösen így gondolták ezt húsvét hetében. Ez az időszak a gonosz és a jó küzdelmének ideje volt. Nagycsütörtökön a boszorkányok ültek ünnepet. A boszorkányokat tekintve tehát Nagycsütörtök volt a legveszélyesebb nap. A gazdák ügyeltek arra, hogy se seprű, se gereblye kint ne maradjon az udvaron, nehogy a boszorkányoknak alkalmuk legyen azokon lovagolniuk. Manapság már csak egy ártatlan szokás emlékeztet ezekre az időkre. Nagycsütörtökön a kislányok „böjti boszorkányoknak” öltöznek. Kifestik az arcukat, kendőt kötnek a fejükre és körbejárják a szomszéd házakat. Maguk festette-rajzolta húsvéti képeslapokat osztogatnak és cserébe finomságokat kapnak. A felnőttek is ezen a napon kezdik a Húsvét megünneplését, mégpedig azzal, hogy délben otthagyják a munkát… A Nagypéntek a csöndes emlékezésé. Szombat az előkészületeké, a vasárnap s a hétfő kulináris és társas ünnepléssel, rendszerint a szabadban telik. A HÚSVÉTI TOJÁS A tojás, mint táplálék Európa katolikus országaiban – Svédoszágban értelemszerűen 1527-ig – a nagyböjtön valóban nagyböjtöt értettek, és ezen idő alatt, mint ezt fentebb említettük, semmilyen állati terméket, tehát tojást sem fogyasztottak. Ráadásul télidőben a szárnyasok is kevesebb tojást tojtak. A tavasz beköszöntével a tojáshozam is megemelkedett. A kettős kényszer elmúltával így nagyszombaton ismét tojás kerülhetett az asztalra. A tojás egyúttal a természet megújulását is szimbolizálta. Így került a tojás a húsvéttal is kapcsolatba. Ezen a jelképen túl azonban különböző, tojással kapcsolatos szokások alakultak ki. Tojásfestés A tojásfestés Svédországban is szokásban van, bár korántsem olyan díszesek a mintáik, mint a kelet-európai országokban. Nem is lehetnek, mivel a svédeknél ez is a gyerekek húsvéti szórakozása. A népművészek nem foglalkoznak sem tojásfestéssel, sem tojáspatkolással, mint pl. nálunk Magyarországon. A tojás, mint ajándék A gyerekek csokoládétojás helyett egykor cukorból készült üreges tojásokat kaptak ajándékba. Ezeket „kukucska-tojásnak” nevezték. A belsejükben ugyanis különböző húsvéti jeleneteket ábrázoló kép volt látható. A cukortojások az 1900-as évek elején Németországból kerültek át a svédekhez, csakúgy, mint a papírmasé tojások. Ezeket a szülők mindenféle finomságokkal megtöltötték, majd a kertben vagy a házban eldugták őket. Külön móka volt ezeket a tojásokat megkeresni. A tojáshoz kötődő szokások egy része is a gyerekek játéka volt. Egy ilyen egyszerű játék volt a tojásgurítás, melyet húsvét hétfőn játszottak. Egy lejtősen lefektetett deszkán vagy a füves domb lejtőjén ki-ki legurította a tojását. Akié messzebbre gurult, az nyert. Egy másik játékban az volt a tét, hogy eltalálják a másik gyerek elgurított tojását. Mindkét változatot a szabadban játszották, tehát ez is a vidéki élethez kötődött. De nem kellett vidéken élni a következő játékhoz, ami még most is szokásban van. Ketten egy-egy főtt tojást tartanak a kezükben, majd ezeket egymáshoz ütik. Akinek a tojása mindkét végén eltörik, az a vesztes. Babonák Ha valaki meg akart szabadulni a betegségétől, először szerezni kellett egy nagypénteken főtt tojást. Ezt aztán nagyszombaton el kellett ásni egy hangyabolyba. Addig nem volt szabad a boly közelébe menni, amíg nem lehettek biztosak abban, hogy a hangyák megették a tojást. Amennyiben megették, biztos volt, hogy elmúlik a betegség. Pont ellenkező hatása volt, ha valakinek a főzővíz a tojásról a kezére csepegett. Ebben az esetben számíthatott rá, hogy a csepp helyén bibircsók keletkezik. Jóslások Lyukat fúrtak egy tojásba, majd azon keresztül a fehérjét belecsorgatták egy vízzel telt edénybe. Gondosan megfigyelték, milyen alakban folyik szét a fehérje. Ebből aztán megtudhatták, mit hoz a jövő. A fiatal lányokat különösen érdekelte, mit tartogat számukra a jövendő. Így aztán ők is a tojásjósláshoz folyamodtak megtudakolni, férjhez fognak-e hamarosan menni, és ha igen, kihez. Ha a fehérje gyorsan feljött a víz felszínére, biztosak lehettek benne, hogy kedvesükre lelnek. Ha azonban a fehérje az edény fenekén maradt, akkor még várhattak az esküvőre. Az ünnepi étkezés természetesen Svédországban is nagy jelentőséggel bír. A húsvéti asztalon a következők ételeket találjuk: tojást, többféle pácolt heringet, füstölt lazacot és a „Jansson megkísértése” nevű meleg fogást. Fűszeres snapszot isznak hozzá. Vacsorára báránysültet esznek csőben sült burgonyával, spárgával és más körítésekkel. Jansson megkísértése: Kivajazott edényben több rétegben lerakunk vékony burgonyaszeleteket, vajban megfuttatott hagymakarikákat és szardelladarabokat. A legalsó és legfelső réteg burgonya legyen. Tetejére vajat teszünk, ráöntjük a tejszín felét és a szardella levét, majd 20 percig sütjük. Ráöntjük a maradék tejszínt és még 30 percre visszatesszük a sütőbe. (Lazaccal rakott változata is ismert.) A svéd nyár más, mint a többi. Nagyon intenzív, tele babonákkal, kalandokkal, lusta napokkal (hat hét a szabadság), tele várakozásokkal, találkozásokkal és változásokkal. Hosszabb és melegebb, mint a híre – és ma is meghatározó pontjai a régi pogány ünnepek. Május elsején, Valborg-napján tűzzel űzik el a sötét-hideg évszakot. A nyáridő csúcsa Midsommar (Szent Iván), a termékenység ünnepe, amikor egymásra találnak, akiknek ez a sorsa. A rákünnep pedig a nyár búcsúja… és a legtöbb gyerek is ekkor fogan! Valborg Április-május fordulóján minden évben csoda történik: szinte egyik napról a másikra kitör az igazi tavasz. A hatás káprázatos, és a természettel együtt szemlátomást kivirulnak az emberek is… Mintha valóban Maja suhant volna végig a légben. Az északi mitológiák istennője adta nevét e hónapnak; benne a lényege: zöldet visel. Az idő egymásba illeszkedő szakaszai közötti átmenetek jelölése, az ezekre emlékezés fontos az északiaknak, hiszen a Nap járása már Stockholm magasságában is, de különösen a Északi-sarkkörön túl, markáns és meghatározó változásokat idéz elő. A Valborg a sötét és világos, a hideg és a meleg határát jelenti; e tavaszi pogány ünnepet is átjárják a boszorkánymesék és babonák, s az sem véletlen, hogy az előestjén óriási tüzeket raknak (valborgbrasa, majbrasa) – s régen valóságosan, ma csak gondolatban, szimbolikusan – ráhánynak mindent, ami ósdi, rossz, sötét és piszkos… Stockholmban 1894 óta a Skansen dombján, máshol erdőszélen, vízparton találkozik a környék apraja-nagyja, hogy a pattogó-szikrázó máglyát körbeállva örüljön: túlélte a telet, s újra itt a fény! A kapuk, ajtók, ablakok – a szellem, a szívek és lelkek kitárásának ideje… A fény ünneplése ősi és kiterjedt északi szokás. Kultusza valószínűleg a VIII. századtól, de írott emlékek által bizonyítottan, az 1600-as évektől része a svédek életének is. Ennek megannyi megnyilvánulása van jelen a mindennapokban is: a fény-tisztaság-rend, az egyszerűség, a fehér és a tágasság szeretete, a változatos fényforrások (viharlámpástól a lámpadesignig) elterjedtsége, a szabadtéri sportok és társas összejövetelek kedveltsége. Ezek a svéd kultúrának mind-mind jellemző részei. Midsommar Svédországban karácsony után a legnagyobb ünnep a nyári napforduló, a Midsommar ünnepe (június 21). Ilyenkor van a legrövidebb éjszaka (és a leghosszab nappal). Északon a nap korongja csak félig tűnik el, mikor újra emelkedni kezd. De Dél-Svédországban is este 11-kor még, éjjel 2-kor pedig már világos van. Eredetileg ezen az ünnepen a nyár érkezését ünnepelték a bő termés reményében. Manapság a legtöbb svéd a nyárközép ünnepét azzal kapcsolja össze, hogy ezen a napon virágokkal és lombokkal díszített májusfákat állítanak országszerte, és e körül táncolnak hajnalig. Rákünnep Az augusztusi telihold narancsvörösre fest néhány nyárvégi éjszakát. És az amúgy puritán népség hírében álló svédek ilyenkor kerti mulatságokon, vagy a parkokban tartott lampionos piknikeken búcsúztatják a nyarat. A holdvilágos partikon kilószám esik áldozatul a friss vörös rák, melyet az alapjáraton szelíd és mértéktartó svédek sok-sok pálinkával és sörrel küldenek a másvilágra. Így megy ez immár körülbelül 500 éve… Ráadásul minden pohár előtt valaki más valaki másról vág le egy jól szabott szellemes, pikáns vagy éppen pajzán csasztuskát (jó svéd szokás szerint, előre alaposan megtervezve – ennek a szokásnak már nyomtatott irodalma is van.) A snapsvisor rituáléja nagyon is élő Svédországban, ami azt jelenti, hogy kortyolgatás közben – de gyakran már az ünnepi készülődés alatt – sokan dalolni kezdenek. Mintegy 2000 tradicionális svéd italozási dal ismert, amely generációról generációra öröklődik szájhagyomány útján. A svédek úgy tartják, hogy ezek segítenek megőrizni a jó egészségüket. Nagy társaságok jönnek össze, s mindenki hozza a legjobb formáját: túl a vakáción, kipihenve, lebarnulva, s valami virágosban, viccesben vagy pirosban. Az első kör snapsz után – mely tájanként változóan, enyhén alma-, szeder- bodza- ánizs- ízzel áldott alkohol, (jellege a magyar pálinkára emlékeztet), éss feltétlenül nemes ital… – szóval az első kör után, na, jó, egyeseknél kell hozzá kettő, hogy feje búbjára illessze a kis vicces papírcsákót, s nyaka köré pedig a papírpartedlit. S akkor még nem tértünk ki a rákfogyasztás magával ragadó audiovizuális élményére… ezen az éjszakán ugyanis egész Svédország szörcsög, szörpög, csacsog és csókol. Az asztalt természetesen a szabadban – a kertben vagy a lugasban, verandán, erkélyen – ütik össze, hogy minél többen együtt ülhessenek köré, s együtt múlassák a nyár tán utolsó meleg éjszakáját. A teríték bár egyszerű, mindig friss, és színei a menüt követik: sok vörös, narancs és élénkzöld kerül a hófehér abroszra. A díszvendég a Hold, s hogy végig maradjon, lampion formájában egy faágra teszik. Ezen az estén alaposan elszaladhat a hangulat, ám nem szokta túllépni a kert és a megbánhatóság határát. Inkább egy melankólikus hajnalba fordul – hiszen az imádott nyár, amely a svédeknek maga a szabadság, hamarosan a végéhez ér. Forrás: