Román Sándor, valami régi, és valami új 2013-03-20 Sztárotthon Megosztás: Tweet Román Sándor az Állami Balett Intézet néptánc tagozatán szerzett diplomát, majd a Honvéd Együttes szólistája, később tánckarvezetője lett. Megoszlanak a vélemények arról, hogy előnyösebb-e, ha a lakás frekventált helyen van a belváros szívében, vagy inkább kijjebb, a város zajától távol helyezkedik el. Ön melyiket preferálja jobban? Akkor amikor fiatal voltam, imádtam a belvárosban nyüzsögni, mert minden egyes pillanatban az az érzésem volt, hogy valamiről lemaradok. Most hogy egy feszített tempójú munkakörben élek, ahhoz, hogy önmagammal és a gondolataimmal el tudjak mélyülni, ahhoz kell egy nyugalom, ami miatt előnyösebb, ha az ember távolabb lakik a belváros zajától. És ez valamilyen formában egy kényszernyugalom, hiszen a külvárosban nem pattanhat fel az ember, hogy kettő perc alatt beérjen rögtön a „nyüzsibe”, hanem ehhez kell legalább egy óra. És ez az egy óra, ez valójában két óra oda-vissza, és ezt a két órát azzal tudom tölteni, hogy feltöltöm magam, hogy találkozzak újra a művészettel, mély gondolatokkal. És fontosnak tartom, hogy mindig újraregeneráljuk a lelket és a testet. Meséljen egy kicsit az otthonáról. Miért pont ezt a lakást választotta? Egyébként milyen szempontok dominálnak, amikor lakásvásárlásra kerül a sor? Amikor Budapestre kerültem, akkor kollégista voltam, a nagymamám egy mátyásföldi kúriában lakott. Én a magyar néptánc elkötelezettje vagyok és fontos a tradíció, a tradícióban pedig a múlt. A múlt magában hordozza a kézműves, az ember által alkotott minden nemű kézműipari termék lenyomatát. A régi, ember által alkotta tárgyakon látszik, hogy a nyugodt mindennapi élethez lettek megalkotva. Mi emberek rohanunk, és sokszor nem látjuk meg a szépet a dolgokban. Én etnográfiával is foglalkoztam, a népművészettel, a motívumokkal. És ha az ember motívumokkal foglalkozik, akkor megy a mélység felé. És én a mélység rabja vagyok. Egy épületnek is ezt a mélységét keresem. Bár nagyon szeretem a trendit, minden területen, hiszen a táncban is nagyon újító, reformer, soha nem stagnáló művész ember vagyok. Szeretem mégis az ember által teremtett múltból jövő üzeneteket. És én egy ilyen típusú házat újítok föl évek óta. Ez egy art deco ház. Nagyon furcsa, hogy valamikor a trendiség dominál. A bútoraim olyanok, mint a színházi miliőben megszerzett emlékeim. A klasszikus találkozik a trendi dolgokkal. Ezt azért szeretem, mert benne van a múlt tisztelete, de egy törekvés is van benne, hogy az új dolgok felé is nyissunk. Van kedvenc lakberendezési tárgya, vagy bútora? Igen, van egy barokk ülőgarnitúrám, éppen most váltam meg tőle mert nem illik bele ebbe az új szellemiségbe amit a ház diktált. Ez egy fájó pont, de nem fogom felróni magamnak, mert jó helyre fog kerülni. Ha bárhol máshol élhetne a Földön, akkor hol lakna szívesen, és milyen lenne a tökéletes otthon? Kuba. Ott ahol a latin amerikai ízlés találkozik a pénzzel. Én még soha nem láttam ehhez foghatót. Egyébként is furcsa vagyok mert szeretem az angolszász kultúrát, imádom az olasz, spanyol kultúrát, és hihetetlennek látom, ahogy ez ott, Kubában egymással találkozik. Egyszóval, Havanna. Forrás:
