Emiatt buknak el az újévi fogadalmak

A témában végzett kutatások szerint az újévi fogadalmat tevők csak tíz százaléka képes néhány hónapnál tovább betartani az ígéretet, és valóban életmódot vált.

A lemondásnak azonban megvan az eredménye, elérjük az álomalakot, a megszerzett nyelvvizsgával pedig végre átvehetjük a diplomát – a család úgyis már ezért nyaggatott éveken át.

Milyen a jó cél?

Az újévi fogadalmak legfontosabb fejezete a cél meghatározása. Könyörtelenül végig kell gondolnunk, kinek a célját szeretnénk megvalósítani. A sajátunkét vagy valaki másét? Azért akarunk lefogyni, mert rosszul érezzük magunkat a bőrünkben, vagy azért, mert valaki szerint ma már nem trendi, ha túlsúlyt cipelünk magunkon. Ha nem a miénk a cél, akkor nehéz lesz érte dolgozni, minden reggel korábban felkeni a torna miatt, és minden bizonnyal nyűgnek érezzük majd az egészet.

Horváthné Pellionisz Petra tanácsadó szakpszichológus szerint azt is érdemes megvizsgálnunk magunkban – ehhez azonban már kell némi önismeret is –, eddig miért nem tudtuk teljesíteni? Ha őszinték vagyunk magunkhoz, akkor tudjuk, ezeket az elhatározásokat jó eséllyel már évek óta magunk előtt görgetjük, vagyis gondoljuk végig, eddig vajon miért nem sikerült. Elhittük egyáltalán, hogy amit elhatároztunk, az nekünk is sikerülhet? Nemcsak tudatosan kell akarni a fogyást, nyelvtudást vagy hogy képesek legyünk lemondani a cigarettáról, hinni is kell benne, de őszintén. A szakember szerint ha az egész személyiségünkkel nem hangolódunk rá, nem látjuk önmagunkat a célvonalban, ahogy mondani szokták, ha „fejben nem vagyunk ott”, akkor sajnos könnyen feladjuk.

Haladjunk apró lépésekben, és kérjünk segítséget

Markó Bálint személyi edző saját bevallása szerint többször elbukott, mígnem a hatvankilós túlsúlya miatt már úgy érezte, nem bírja tovább. Azt mondja, a motiváció azért volt olyan erős, mert addigra már annyira rosszul érezte magát a bőrében, hogy felmérte, két út áll előtte: vagy képes változtatni az életén, és lefogy, vagy így marad, de akkor viselnie kell a következményeket is. Azt tanácsolja, hogy az életmódváltást – így az újévi fogadalom betartását is – apró lépésekkel kezdjük, ne akarjunk azonnal 180 fokos változást az életünkben, mert ezzel az irracionális lépéssel óriási negatív stresszt okozunk magunknak, és a legtöbb esetben minden pont fordítva sül el.

Ő kezdetben a hozzáadott cukrot iktatta ki az életéből, és minden nap sétált egy órát. Amikor úgy érezte, testileg és lelkileg is többre képes, intenzívebb edzésre kapcsolt, így a szervezetét sem készítette ki a váltás. És persze türelmes volt magához, ami szintén szükséges ahhoz, hogy sikeres legyen a fogadalmunk. Egy új szakmát sem tudunk néhány hónap alatt elsajátítani, nemhogy egy új nyelvet megtanulni, és a súlyfeleslegünk sem két hónap alatt alakult ki, szóval még egyszer: türelem!

Emellett azt javasolja, hosszú távon gondolkodjunk, és igyekezzünk kiküszöbölni a környezeti hatásokat. Nem könnyű nemet mondani a barátoknak, amikor a tervünktől eltérő – sokszor sokkal csábítóbb – programot javasolnak. De ugyanolyan nehéz a családi ellenállással is megküzdeni, amikor érzelmi zsarolással akarnak rávenni valamire, ami számunkra a választott élethelyzetben nem ideális. Nyugodtan kérjünk segítséget! A családban vagy a baráti körben is lehetnek olyanok, akikkel hasonlók a céljaink, és egymást motiválhatjuk. Az edzés sem olyan unalmas, ha ketten indulunk neki. Egy próbát megér.

Nem mindig jó a túlzott szigor

Abban, hogy mennyire lehetünk magunkkal engedékenyek vagy szigorúak, a szakértők nem feltétlenül értenek egyet, de mindegyik módszer működhet, magunknak kell kitapasztalnunk, nekünk melyik a testhezálló. Minden ember egyedi, mindenkinél más válik be, mint ahogy ugyanazt a diétát sem tudja mindenki egyformán követni – véli Markó Bálint. Szerinte a kezdeti szakaszban semmilyen kilengés nem fér bele, mert a folyamatos kivételek gyengítik az elhatározást, nehéz lesz tartani a fogadalmat. Úgy véli, ha már kialakítottuk és megszilárdítottuk a szokásokat, engedékenyebbek lehetünk.

Horváthné Pellionisz Petra viszont azt mondja, a fogadalomba önjutalmazó faktort is építsünk be, mert ha viselkedésváltozást akarunk elérni, akkor alternatívát kell adnunk magunknak. Ha nem ehetünk süteményt, attól még megjutalmazhatjuk magunkat egy pohár smoothie-val.

Abban azonban mindketten egyetértettek, hogy a botlást és a hibát be kell kalkulálni, és szakaszokban értékelni az eredményeket. Fontos tudatosítani: azért, mert egyszer hibáztunk, az erőfeszítésünk nem értéktelen, csak abban az adott szakaszban nem teljesítettünk az elvárásunknak megfelelően. Próbáljunk meg kevésbé haragudni magunkra, ha valami nem a tervek szerint alakul. Gondoljunk arra, hogy óriási önbizalmat ad, ha látjuk az eredményeket. Ez az a plusz, ami továbbvisz bennünket.

Forrás: Hirado