Festés könnyedén egy csipet ragasztóval 2018-07-22 Blog, Egészséges otthon, Lakberendezés Megosztás: Tweet A legtöbb embernek alapszinten a rajzolás, színezés nem okoz gondot. A festés már nehezebb kérdés. Ha egy kis rafinériával – teszem azt egy adag ragasztóval – megtámogatjuk az alkotás folyamatát, a festés is igazi élvezet lehet. Mindenki számára. Engedd meg, hogy meséljek egy kicsit. Volt nekem egy nagymamám. Na jó, kettő, de most csak az egyikről szeretnék mesélni. A miskolciról. Az elnevezésből nyilván rájöhettél már, hogy Miskolcon lakott. Úgy ám! Na, ennek a nagymamámnak olyan ügyes keze volt, amilyenről én csak álmodozom. Először is gyönyörűen varrt. A második világháború után, az ötvenes-hatvanas években ebből a tevékenységből tartott el a családját, édesanyámat és a három másik gyerekét. De nemcsak varrni tudott, hanem rajzolni is. Nem is akárhogy. De az igazi terepe mégiscsak a festés volt. Híres festők híres képeinek részleteit festette újra vagy egyszerűen csak virágokat, egyszerű életképeket vitt vászonra, de olyan lelkesedéssel és tehetséggel, hogy én kisgyerekként csak ámultam és bámultam, hogy mi mindenre képes az én nagyanyám. Egyszer, amikor nem voltam már se kisgyerek, se nagy még, a fejébe vette, hogy megtanít festeni. Próbálta így, próbálta úgy, de nekem sehogy sem ment. Valahogy nem éreztem a kezemben az ecsetet. Csupa mázolmány került ki a kezeim közül, miközben ő ugyanarról tárgyról, növényről, állatról csodát alkotott. Így festettünk mi ketten, együtt. A festést az iskolai évek alatt sem sikerült megszeretnem, sőt egyre inkább eltávolodtam tőle, mert a sok kudarcélmény még inkább elvette a kedvemet. A színek soha nem volt olyanok, amilyennek szerettem volna, őket, állandóan összefolytak, de soha nem jól, szabálytalanok voltak a körvonalak, szóval kuka volt minden próbálkozásom. Felnőtt fejjel sem változott a helyzet. Vagyis csak annyi, hogy közben édesanya lettem. És hogy nézne már ki, ha azt mondanám a gyerekeimnek, hogy oké, a rajzolás mehet, de festeni, na azt tuti nem fogtok, mert abban én béna vagyok és nem tudok segíteni. Mert persze tudom én, hogy hagyni kell a gyereket szabadon alkotni, hadd jöjjön rá magától hogyan is kell azt csinálni, és a legjobb, ha nincs korlátok közé szorítva, de a gyerekek ezt nem tudják. Vagyis csak részben. Mert ők bizony jönnek és kérnek, hogy csak ezt segítsem megrajzolni, csak mutassam meg pár vonallal, hogyan is néz ki egy ló, csak a körvonalat vázoljam fel, stb. Ez egészen addig rendben is volt, amíg csak rajzolásról volt szó. De a festés! Huh. Mindig leizzadtam, ha már csak a palettát meg az ecseteket megláttam a kezükben. Vagy csak a ráutaló magatartásukat érzékeltem, ahogy közelítettek a festéktároló fiók felé. Szerintem a festéshez kell valamiféle érzék. És ha ez valakiben nincs meg, az ne fessen?! De! Most már én is ezt vallom. Csak adjunk hozzá némi segítséget, hogy meglegyen a sikerélmény. Szerintem mi a legnehezebb a festésben? Hogy összefolynak a színek, nehéz tartani a körvonalakat. A megoldás? Ragasztópisztoly. Hogyan? Íme! Képfestés ragasztópisztoly segítségével Hozzávalók rajzlap ceruza ragasztópisztoly vízfesték, ecset Elkészítés gondoljuk ki, hogy mit szeretnénk festeni halványan rajzoljuk fel a kép körvonalait a papírra melegítsük fel a ragasztópisztolyt és ragasztózzuk végig vékonyan a rajz körvonalait (gyakorlottabbaknak nincs szükségük előrajzolt vonalakra, ők kezdhetik direktbe a ragasztópisztollyal a körvonalazást) hagyjuk megszáradni a ragasztót kedvünk szerint fessük ki a képet (a ragasztó megakadályozza, hogy összekeveredjenek a színekek, segít tartani a körvonalakat) Tapasztalat néhány ragasztópisztolyos kép után jól érzékelhetően fejlődött az ecsetkezelés biztonsága a gyerekeimnél és bátrabban vetették bele magukat a szabad festésbe is Forrás: Mom with Five
