Mit tegyünk, ha szorong a gyerekünk?

A gyerekszoba félelmetes hely tud lenni: sötétben lopakodó vérnyulak, szörnyek a kanapé alatt. Mit tegyünk, ha szorong a gyerekünk?

Óvodáskorú gyerek szüleiként majdnem mindenki találkozhatott már azzal a problémával, hogy fél a gyerek a sötétben, rókát vagy farkast lát a szekrényben és az észérvek csak ideiglenesen hatnak rá vagy még inkább sehogy.

Milyen más módon lehet megnyugtatni egy szorongó gyereket?

Erre ad választ Boros Csilla Andrea gyerekkönyv író.

A gyerekek máshogyan érzékelik a külvilágot, mint mi, felnőttek. Ahhoz, hogy igazán megérthessük őket, képzeljük el, hogy csak pár éve vagyunk a Földön. Bár ugyanaz a világ vesz minket körül, de a „nagyoknak” ott vannak az évek során felgyűlt tapasztalataik, míg a „kicsik” e hiányokat a képzeletük segítségével próbálják kitölteni.

A gyermeki gondolkodásmódnak van néhány jellegzetessége. Ilyen a szubjektivitás, azaz a kisgyermek még nem képes arra, hogy objektívan szemlélje a világot, nem tud magától elvonatkoztatni, az érzésein keresztül kapcsolódik hozzá. Valamint nem tud még különbséget tenni a lehetséges és a lehetetlen között sem, ebben a mágikus világban átjárás van a valóság, az álmok és a fantázia között. Ezek egymással keveredhetnek. Ebben a világban minden lehetséges, elég csak vágynia valamire ahhoz, hogy az megvalósuljon.

Kutatások kimutatták, hogy a gyermeki agyban a bal, a nyelvi félteke csak kevéssé fejlődik a serdülőkor előtt, és a két agyféltekét összekötő idegpályák is csak megközelítőleg tizenkét éves korra érnek meg, ezért a két félteke nem kommunikál jól egymással. Gyerekek esetében nagyrészt a jobb agyfélteke irányítja a viselkedést, miközben a balnak fogalma sincs arról, hogy miért viselkedik úgy a gyerek, vagy mit fog csinálni legközelebb. A kisebb gyerekek még nem tudják szavakba önteni vagy megérteni, hogy mit éreznek, vagy miért viselkednek úgy, ahogy. Ugyanígy a jobb agyfélteke érzékeli a testnyelvet és a hangtónust is például akkor, amikor valaki kedves szavakat mond, de azzal ellentétes érzelmi tartalommal. Ekkor a jobb agyfélteke dekódolja a szavak valódi érzelmi jelentését, és észreveszi a kedves szavak mögött megbújó rosszindulatot vagy bántó élt. Ettől a gyerek ingerült lehet, míg a bal agyféltekének, amely csak a szavak jelentését fogta fel, érzelmi tartalmuk nélkül, fogalma sincs, mi váltotta ki ezt az ingerültséget.

Éppen ezért nem lehetséges egy gyereket megnyugtatni kizárólag észérvekkel. Lehet, hogy elfogadja őket a felnőtt mindenhatósága miatt, és nem fogja többé szóba hozni, de legbelül továbbra is szorong. Ha például attól fél, hogy krokodil van az ágya alatt, hiába mutatjuk meg neki a villanyt felkapcsolva, hogy nincs ott semmi. Elfogadja, valóban, amikor ég a villany és mi ott vagyunk, tényleg nincs semmi, de miután mi elmentünk, a krokodil visszajön!

Mit tehetünk ebben az esetben? Azt tudnunk kell, hogy a félelmek hozzátartoznak a kisgyerekek normális fejlődéséhez, szinte minden gyerek fél a sötétben vagy valamilyen vadállattól. Ahogy növekszenek, rájönnek, hogy a világ milyen hatalmas, és ők milyen aprók, és ez szorongással tölti el őket. Ehhez hozzájárul a képzeletük is, melynek tartalmát – főleg sötétben – a külvilágra vetítik, és megtöltik félelmetes lényekkel.

Hogyan tudunk segíteni nekik abban, hogy leküzdjék félelmeiket? A képzeletbeli ellenségek ellen képzeletben kell felvenni a harcot, azaz olyan megoldás kell, mely az ő mágikus gondolkodásmódjukon alapszik. A legjobb, ha a „varázsfőzetet” úgy állítjuk össze, hogy a gyermek javaslatai is benne legyenek. Még jobb, ha ő maga találja meg a megoldást! Ebben a kérdéseinkkel tudunk neki segíteni. Alaposan faggassuk ki a láthatatlan fenevadról! Milyen ez az állat? Miért bújik az ágya alá? Mi a szándéka? Ilyenkor több minden kiderülhet, az is, amire mi nem is gondoltunk volna, például, hogy a krokodil egyedül van, nincs barátja, de az is lehet, hogy éhes. Kérdezzük meg, mi a kedvenc étele. Ha megkapja (képzeletben), akkor baráttá válik? Találjunk ki együtt egy varázsigét, mellyel icipicivé lehet varázsolni, és utána már ő fog félni tőlünk, nehogy véletlenül rátapossunk!

Sokféleképpen át lehet alakítani a félelmét, hibázni nem lehet, ha az egyik megoldás nem működne, találjunk ki – vele együtt – egy másikat. Lényeg, hogy mindig a gyerekkel együtt, az ő válaszai alapján, hiszen ő ismeri a legjobban a félelmet keltő lényt, az ő képzeletének a terméke.

Boros Csilla Andrea, gyermekkönyv író

Weboldal: Csillamesék

Forrás: Mom with Five