Termesszünk levendulát! 2016-07-01 Blog, Otthon Megosztás: Tweet A levendulaolaj tulajdonképpen az, amit a növény a melegben, hűtés céljából „kiizzad” magából. Az igazán minőségi termék finom illatú, a szúrós szag ugyanis a kevert, nem teljes mértékben francia levendulából származó olaj sajátossága. A látvány magáért beszél, a kabócák koncertjét és a mediterrán hőséget még adjuk hozzá Tihany őslevendulásában francia levendula van, jelenleg 5 hektáron. A Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság szakemberei a következő 5–10 évben akár 20 hektárosra is szeretnék megnövelni a termőterületet. 1996-ban kezdték el a híres őslevendulás megmentését, amelyet az 1920-as évek elején telepítettek, és a kezdeti sikerek után növeltek 100 hektárosra. A mai szőlőültetvények nagy részén is levendulás volt egykor. A tihanyi levendulakultúra a 30-as évek végére, 40-es évek elejére érte el csúcspontját, amikor termesztésének egyöntetű célja a levendulaolaj-gyártás volt. A termesztéstechnológia és a termék is világszínvonalúnak számított, utóbbi minősége a Franciaországból származóéval vetekedett, tőzsdei cikk lett belőle, exportálták Németországba, és Amerikában is jó sajtóvisszhangot kapott. Aki elindította a levendula termesztését: Bittera Gyula, a kor nagy botanikusa, európai hírű gyógyszervegyésze, az első magyar gyógynövényolajgyár megalapítója. Az őslevendulást túraútvonalon érhetjük csak el – körbemegy egy tanösvény, érinti a település legendakörútja és jelzett turistautak sokasága. Ipari hasznosításra nem, de gyönyörködésre alkalmas A II. világháború után államosították a levendulást – a területet ezt megelőzően az egyháztól bérelték –, később pedig különböző állami gazdaságok, gyógynövénykutató intézetek művelték egyre lankadó intenzitással, végül 1962-ben végképp felhagyták. És a természet visszahódította a területet. Húsz évvel ezelőtt egy néhány hektáros magterületről indult az őslevendulás megmentése. „Nem igazán tudjuk, miért hagyták abba annak idején a termesztését, és miért ültettek helyette szőlőt. Valószínűleg a levendulához képest a szőlőműveléshez többen értettek, és inkább beváltabb, megszokottabb módszerre tértek át. Az őslevenduláshoz ilyen szőlőültetvényeken keresztül juthatunk el Franciaországban mindvégig családi kézben maradtak a birtokok, a mai napig is kistermelők termesztik a növényt, és állnak össze a lepárláshoz” – avat be a szakmai háttérbe minket Vers József, a BfNPI természetvédelmi őre. Bizonyíték, hogy az éghajlati övek egyre feljebb húzódnak – itt kétfajta kabóca is zizeg. A képen egy énekes kabóca hagyta levedlett bőrét a levendula szárán „Nem a levendulatermesztés nehéz, hanem az, hogy ma még nincsenek meg a bejáratott értékesítési utak, ki kell építeni a rendszert. Szárított virág, vágott virág, levendulaolaj – pedig még tudna felvenni terményt a piac. Már megjelentek azok, akik látnak benne fantáziát, növekszik a magánkézben lévő ültetvények száma a Balaton-felvidéken, például Dörgicsén, Monoszlón, Vászolyon.” A szakember szerint kettős hasznosításon érdemes gondolkodni: egyrészt magával a termékkel, másrészt a turisztikai résszel, ami legalább egy 2-3 hektáros területet igényel, lehetőleg jó megközelítéssel. A tihanyi ültetvényről régebben 2-3 hét alatt fogyott el a virág, manapság már pár nap alatt „leszüretelik” a látogatók Jó hír: a levendula semmiféle vegyszert – a kaszáláson, levágáson kívül –, többletmunkát nem igényel. Sőt, a környező terület értékéhez is hozzáad. Méhlegelőként szolgál, nemcsak a házi, de a vadméhek számára is. Ha egy klasszikus hasznosítás, például egy kukorica- vagy búzaföld helyett tesznek be egy levendulást, az segít a környező területek élővilágának is. Ráadásul a levendula a talajjal szemben kifejezetten igénytelen növény. A levendula nem túl igényes növény Olyan helyeken, ahol a hagyományos szántóföldi növényekkel a művelés már nem hoz nyereséget, ott jó alternatíva lehet gazdálkodási szempontból. Nyilván méretfüggő, és az is kérdéses, hogy miként vonható be a turisztika. A nemzeti park levendulásain – mind az ősi, mind az új ültetvényen – a természetbarát művelésre helyezik a hangsúlyt. A virágot ne tépjük, egy kisebb metszőolló ideális eszköz a levágásához Megközelítőleg 6-8 éve nő folyamatosan a növény népszerűsége. A leszedett virágot szállítsuk papírszatyorban, majd kis csokronként, szellős és árnyékos helyen, fejjel lefelé fordítva szárítsuk, akkor marad meg a színe. Érdemes alátenni egy papírlapot, rongyot, amellyel összegyűjthetjük az esetlegesen lehullott virágokat (és mehetnek bele a salátába), a lepotyogó fekete magokat pedig elvethetjük. Leszedés után papírzacskóban szállítsuk haza az illatos növényt, és már lógathatjuk is fel száradni Ha nemcsak a kertünket akarjuk díszíteni, hanem gazdálkodni is szeretnénk a levendulával, akkor olyan helyet keressünk az ültetvénynek, ahol az sok meleget és napsütést kaphat. Sekély, köves talajjal is beéri, ami kellőképpen fel tud melegedni. A Levendula Ház Látogatóközpont kínálata: levendulaszörp levendulás keksszel, levendulacsokis kávé és levendulazselés gofri Levendulaolajat még fel tud venni a piac, úgyhogy akár bárki belevághat a termesztésébe. A nemzetipark-igazgatóság munkatársai ebben is segítséget nyújtanak. A képen Vers József Egy helyi pizzéria kínálata: levendulás caprese saláta – csak egy kevés virág kerüljön mindig az ételbe Levendulazsák trendi formában Természetesen a levendulás csokoládé is népszerű termék És az elmaradhatatlan: levendulafagyi és levendulás málnafagyi Tudtad? Tihany hajdanán egy nagyon szegény és belterjes település volt, a levendula sikeressége miatt volt szükség idénymunkásokra, akik Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéből érkezve „vegyültek” az itteniekkel. Az egyház kezdetben nem hitt a levendula piacképességében, ezért kellett Bittera Gyulának mandulafát is ültetnie, pedig azok árnyékot vetettek a napfényigényes, melegkedvelő növényre. Forrás: Turistamagazin
