Kokas Dóra: „Nem tudom, milyen az átlagos 20 éves élete” 2013-07-22 Lázadók Megosztás: Tweet A tinik élete nem könnyű, főként, ha az ember fellépésről próbára megy, onnan pedig ismét a színpadra. Kokas Dóra fiatal csellóművész, aki saját bőrén tapasztalhatja meg azt, mennyi áldozatot követel a művész élete. Kokas Dóra szinte még járni sem tudott, amikor megismerkedett a zenével – nem meglepő, hiszen a családjában mindenki a muzsikának él. A húsz éves csellista a fél világot bejárta koncertjei során, épp a napokban tért haza Lockenhausból, itthon legközelebb a Kaposfesten hallhatja a közönség a fiatal tehetséget. „Zenészcsaládba születtem: édesanyám csellótanár, apukám a Kaposvári Zeneiskola igazgatója, a nővérem pedig hegedűművész. Szinte választásom sem volt, hogy én mivel akarok foglalkozni, hiszen kisgyerekként azt láttam, hogy otthon mindenki játszik hangszeren, kottázik, és én is, mint minden kisgyerek, elkezdtem utánozni a körülöttem élőket. Így aztán hamar megismerkedtem a zenéléssel és mostanra a hobbim, a szenvedélyem és az életem lett. Három évig jártam a Bécsi zeneakadémiára, és most végeztem a második szemesztert a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen. A tanulás, a koncertek és a fellépések között nem sok időm marad más dolgokra, de szerencsére nyáron a fesztiválszezon ellenére is sikerül kipihenni az évet: a családommal imádunk Horvátországban nyaralni, és rengeteg helyen megfordulunk a Kelemen Kvartettel” – mondta Dóra. Bár a fiatal csellista szinte minden idejét a zene tölti ki, egyáltalán nem érzi úgy, hogy kimarad bármi az életéből. „Fogalmam sincs arról, milyen az átlagos 20 éves. Sosem jutott eszembe, hogy az én életem unalmasabb vagy egyhangúbb lenne, mint a velem egykorú fiataloké. Ugyanúgy járok iskolába, vizsgázok, vannak barátaim, eljárok szórakozni, mint a velem egykorúak, csak nálam ezeket kitölti a zene. Nem szeretek bulizni – jobban mondva máshogy bulizok, mint a többi 20 éves: nem diszkóba járok, inkább beülök a koncert után a zenésztársaimmal vacsorázni. Nekem az a kikapcsolódás, ha a 40 zenésszel együtt kajálunk, sztorizgatunk az olykor éjszakába nyúló találkozásokkor” – mesélt lelkesen Dóra. – „A kevés szabadidőmet igyekszem kihasználni: szeretek egyedül lenni, szeretem a csendet, szívesen olvasgatok. Persze én is eljárok moziba és szeretek utazni is, így sosem megterhelő, ha külföldön lépünk fel. A legtöbb barátom is külföldi, akikkel a fesztiválokon és a koncertek alkalmával ismerkedtem meg, sőt, a párom, aki brácsán játszik, szintén külföldi. Emiatt kevés időt tudunk együtt tölteni: van, hogy 4-5 héten keresztül nem látjuk egymást. Szerencsére a Kaposfesten ő is fellép, így egy kis időt ismét együtt tölthetünk.” Forrás:
