Jogos az a pofon? 2011-02-10 Iskolatáska Megosztás: Tweet Hiába van tiltva sok országban, ma is számos szülő veréssel “neveli” a gyermekét A gyermekek igen nagy százaléka még mindig kap pofont, vagy ne adj’ Isten durvább verést, ha a szülő úgy találja, hogy valami rosszat követett el – 1979 óta huszonnégy országban van tiltva a testi fenyítés. Mégis megtörténik. Minden nemzetnél és minden közösségben ma is elterjedt dolog a gyermekek veréssel történő fegyelmezése – Az Észak-Karolinai Egyetem szociálegészségügyi professzora vezetett nemrég egy kutatást, melyben arra akartak fényt deríteni a szakemberek, mennyire gyakori a gyerekek testi fenyítése. Nemcsak Amerikát, Chilét, Brazíliát, a Fülöp-szigeteket, Egyiptomot, Indiát is górcső alá vették a felmérés során, s bizony az eredmény nem lett túl szívderítő: mindenhol nagyobb volt a verések aránya, mint amit a hivatalos adatok tükröztek. Az is kiderült, hogy az iskolázatlanabb szülők élnek gyakrabban ezzel a fenyítési eszközzel. A kis jövedelmű és fejletlenebb országokban gyakoribb a bántalmazás, de a fenyítések száma attól is függ, milyen közösségről beszélünk. Természetesen már jóval kevesebb gyermeket vernek, mint a hetvenes években – 1975 és 2002 között tizennyolc százalékos csökkenés mutatható ki a gyermekverések terén, de az óvodáskorúak hetvenkilenc százalékát még mindig verik a szülei, a nyolc-kilenc éveseknek közel felénél fakanál, pálca és egyéb verésre alkalmas tárgy a fenyítés eszköze. Kultúránként változó, hogy mit használnak erre a célra. Indiában például a bot "népszerű". Az Egyesült Államokban puszta kézzel ütik a gyermekeket. Vajon mi a helyzet nálunk? Sajnos a magyar társadalom állapota sem mutat jó képet ebben a tekintetben, sőt. A jelek szerint legnagyobb veszély nem az utcán, az óvodában-iskolában fenyeget egy kisembert, hanem saját otthonában. Felmérések szerint minden negyedik családban veri a férj a feleséget, és a gyermekeket is. Közel százhúsz ezer olyan gyermek él az országban, akit az apja és az anyja is rendszeresen üt, ver, vagy szexuálisan zaklat. Az orvos, a védőnő vagy a gyermekvédelmi szolgálat dolgozója pedig sok esetben észre sem veszi a tüneteket. Sajnos, ma hazánkban még mindig széles körben elfogadott dolog, hogy a szép szó helyett a szülő veréssel „neveli” a gyermeket. Felmérések szerint azon szülők körében, akik még a nyolc osztályt sem végezték el, kilencven százalékos a gyermekverés. A főiskolára, egyetemre jártak hatvanhét százaléka tartja elfogadottnak, hogy megpofozza a gyermekét. Azok is magas arányban tartják elfogadható eszköznek a verést, mint fegyelmezési eszközt, akik katolikusnak vagy az egyház tanítása szerint vallásosnak mondják magukat. Az ÁNTSZ felmérése szerint a gyermektraumatológiákon szinte havonta jelennek meg gyermekek, akiken bántalmazás nyomai láthatók, háztartási balesetben sérültek meg, vagy elhanyagolták őket, és legtöbbjük még ötéves sincs. Magyarországon évente harminc gyermek hal meg egyértelműen azért, mert bántották, elhanyagolták. Sok szülő azzal sincs tisztában, hogy a háromévesnél fiatalabb kisgyermeknek már a megrázással is lehet súlyos sérülést okozni. Ilyenkor agyvérzés, gerincsérülés is felléphet a babánál. Leginkább a koraszülöttek, a fejlődési rendellenességgel küzdő vagy sérüléssel született gyermekek vannak veszélyben otthon. A gond az, hogy sajnos sok esetben a rendszeresen megvert gyermek felnőttként ugyanazt a mintát viszi tovább, és ő is bántalmazza majd a saját csemetéjét. Igen nagy probléma, hogy a kisebbrendűségi komplexussal, szorongással küzdő szülő – aki a munkahelyén egyébként teljesen normálisan viselkedik – otthon a nála gyengébbeken vezeti le feszültségét. Kérdés, mikor is jogos az a pofon. Ha a gyermek már annyira belelovallta magát a hisztibe – ami véleményünk szerint ok nélküli? Sok szülő véli úgy, hogy a randalírozó, hisztériázó gyermeket például legegyszerűbb pofonnal magához téríteni. Mások a dolgok racionális megmagyarázását, tanulságos történet elmondását, vagy a csemete mások előtti megszégyenülésének lehetőségét hozza fel, hogy adott szituációban leállítsa a gyermeket, vagy tudatosítsa benne, valamit rosszul csinált. Ehhez azonban az értelmi intelligencia is fontos a szülő részéről. A jelenlegi, nem túl rózsás helyzeten változtatni hosszú folyamat. A jobb képzés, a szakemberek és a gyerekek oktatása is része lenne. Hazánkban tizenkét éve létezik olyan speciális iskolai oktatási program, melynek keretében a gyerekeket megtanítják arra, hogy nincs joga a felnőttnek bántani őket, és ennek segítségével tisztában lehetnek azzal is, hová fordulhatnak, ha bántalmazzák őket. Forrás:
