Óceántakarítás? Megvalósítható!

A 19 éves holland Boyan Slat szerint 10 éven belül kitakaríthatjuk a világ óceánjait. A legnagyobb élővizek megtisztítása korábban lehetetlennek tartott ötlet volt. Most, ez a holland fiú mégis azt állítja, hogy nem csupán orvosolható ez a probléma, hanem azt is, hogy mindez 10 éven belül valósággá válhat, és még profitot is fog termelni!

Tavalyi világhírű Tedx előadásában Slat külön kiemelte, óceánjaink óriási nagyságának köszönhetően a legtöbben tisztában sincsenek azzal, valójában milyen nagyon szennyezettek óceánjaink: "Az egyik probléma, hogy nincsenek ábrázolások ezekről a szemétfoltokról, mivel a hulladékhalmaz több millió négyzetkilométeren szóródik szét!"
Slat még az iskolai évek alatt jött elő ötletével, majd papírra is vetette óceántakarító koncepcióját. Amikor koncepciója publikálásra került, azonnal felfigyeltek rá a tengeri szakértők. Számos díjat is elnyert már vele, köztük a hollandiai Delft Műszaki Egyetem 2012 Legjobb Műszaki Tervezése díját is.

Tudósok százai vizsgálták már, hogyan lehetne az óceánokban felhalmozódott 20 milliárd tonnányi műanyag hulladékot eltávolítani, de hiába. A fiatal holland feltaláló azonban nem hagyta ennyiben a dolgot, s egy év kutatás és kísérletezés után, közel 100 szakember bevonásával 2014. június 3-án közreadták tanulmányukat .

"MEGVALÓSÍTHATÓ!" – ezzel a felkiáltással posztolták közel 600 oldalas anyagukat az Ocean Cleanup Facebookoldalára. A megközelítés bölcs, mert nemcsak az élővilágban okozott károkat veszi számításba, hanem a szemét szigetek által okozott gazdasági veszteségekre is komoly figyelmet fordít, továbbá a gazdaságos üzemeltetést is szem előtt tartja! Ezek figyelembevételével már nemcsak a környezetvédők fognak felfigyelni erre a gigantikus műveletre, hanem a legnagyobb cégek és szövetségek is!

A koncepció szerint az Óceántakarító rendszer a víz felszínén úszó üreges Dyneema (magas molekulasűrűségű polietilén) anyagból készült csövekből áll, melyek az áramlatnak köszönhetően begyűjtik és koncentrálják a hulladékokat. A megadott szögben installált boomoknak és az áramlatnak köszönhetően a lebegő hulladék egy 11 méter átmérőjű, 58 méter maga henger alakú begyűjtő toronynál sodródik össze, ahol egy futószalag emeli ki a szennyeződéseket a vízből és egy tárolóba továbbítja. A tároló kapacitása 3000 m3. Napi 65 m3-es kitermelési kapacitással terveznek, ami azt jelenti, hogy 45 naponta kell teherhajóra üríteni a hulladékot.

A begyűjtött hulladék hasznosításával (energetika, olajsajtolás, újrafeldolgozás) pedig fedezni kívánják a kivitelezési költségeket is. Az előzetes kalkulációk szerint 300 millió eurós összköltségvetéssel, 100 km hosszú csápokkal kb. 10 év kell a Csendes-óceáni szemét sziget nagy részének eltüntetéséhez (3-4 év tervezés, kutatás, kivitelezés, 5 év üzemeltetés).

A fókuszterület közel 200 kilométerre található San Francisco partjaitól (északi szélesség 30° és a nyugati hosszúság 138°), ami számításaik szerink 21.000 tonna 2 cm-nél kisebb, és 119.000 tonna 2 cm-nél nagyobb műanyag hulladékot foglal magába. Ennek kb. 50%-át, 70.000 tonnát terveznek kiszedni ezzel a technikával.

A hulladékok függőleges kiterjedésének dimenzióit 2 expedíció során vizsgálták és az eredmények azt mutatják, hogy a legnagyobb koncentráció, ami hatékonyan be is gyűjthető, kb. 2-3 méteres mélységben található, de ezt az időjárási körülmények (szél, hullámok) is befolyásolják.

A begyűjtés hatékonyságát és a hulladékok viselkedését a boom-mal való találkozásnál, illetve az átszivárgó mennyiséget számítógépes áramlás szimulációkkal és több gyakorlati kísérlettel vizsgálták. Az egyes boom-ok maximum 1,4 km-esek lehetnek, ugyanis ennél a méretnél még felveszik a több méteres hullámok alakját és váltakozását, e fölött azonban már fellép a hullámok átbukásának esélye, ami veszteséget eredményezhet.

S mi lesz a begyűjtött halakkal, s élőlényekkel? – hangzik jogosan a kérdés. Az élőlényeket, mint pl. a planktonokat leválasztják egy speciális centrifugális technikával, és csak az újrafelhasználásra kerülő műanyag anyagokat tartják meg. Mivel hálót nem használnak a tisztítás során, ez a passzív módszer lehet a legkíméletesebb a tengeri ökoszisztémákkal és a hálós módszerrel begyűjthető hulladékoknál akár jóval kisebb méretű hulladékokat is be tudnak gyűjteni.

Óceántakarító projekt jövője

Az elkövetkező 3-4 évben sor kerül a felmerült kérdések, részletek tisztázására, majd az élőben tesztelésre, melyet kis (1:1000), majd nagy méretben (1:10) kívánnak bevetni kint az óceánon.

Ez idő alatt a technológia is tovább fejlődik, illetve lesz idő kitalálni, piackutatást végezni, hogy a kitermelt 70.000 tonna műanyag hulladék hogyan és mire hasznosítható a legjobban.

Ezután kezdődhet meg a maga a takarítási munka, ami előreláthatólag 5 évig tart majd. 2024-re ennek köszönhetően a hulladékok fele kerülhet ki a legnagyobb élővizekből, ami továbbra is nagyon komoly felelősséget ruház a gyártókra és a lakosságra, mert a jövőbeni esetleges szennyezések beláthatatlan károkat okozhatnak a tengeri ökoszisztémában, az élelmiszerláncban és szén-dioxidot elnyelő korallzátonyokban.

Forrás: