Tele van a teánk rovar DNS -el?

Egy új kutatás szerint több száz rovarfaj DNS-e található a csészénkben lévő szárított tealevelekben. Ami számunkra kicsit visszataszító tény lehet, de a kutatók nagyonis hálásak – több szempontból is – ezért a felfedezését.

A Biology Letters című szaklapban nemrég megjelent tanulmány szerint a DNS apró nyomai segíthetnek a kutatóknak nyomon követni az időbeli tendenciákat, például a populációk csökkenését és a növényekkel a szedés és csomagolás előtt kapcsolatba került rovarok típusait.

Ezek közé tartozhatnak a növényeket beporzó méhek, a rajtuk gubót építő hernyók és a pókok, amelyek hálót szőttek köréjük.

“Nagyon-nagyon specifikus kölcsönhatásokról és nagyon rejtélyes kölcsönhatásokról van szó, amelyekről nagyon keveset tudunk, mert alapvetően senki sem fáradozott korábban ennek tanulmányozásával” – mondta a Smithsonian magazinnak Henrik Krehenwinkel, a tanulmány vezető szerzője, a németországi Trier Egyetem ökológiai genetikusa.

Krehenwinkel és munkatársai megállapították, hogy a szárított növényi anyag ígéretes forrás a környezeti DNS-elemzéshez, amely az utóbbi években népszerű kutatási módszerré vált a biomonitoring területén. A kutatók vízből, talajból és növényi felületekről vettek mintát. Ehhez a tanulmányhoz azért választották a teákat és gyógynövényeket, mert a leveleket jellemzően összetörik és megszárítják, ami lehetővé teszi a DNS-nyomok megtalálását.

Foto:123rf.com

A kutatócsoport a helyi élelmiszerboltokban vásárolt teákat és gyógynövényeket, amelyek négy kontinensről származnak. Ugyanannak a terméknek több változatát vásárolták meg különböző márkáktól, hogy a különböző eredetű teákat tesztelhessék.

Ezután a csapat kifejlesztett egy módszert az ízeltlábúak DNS-ének kivonására és felerősítésére a növényi anyagokból. A tealevelekben lévő DNS nagy része a teanövényből származik, de egy kis része rovarokra vezethető vissza.

Fotó: 123rf.com

“Valószínűleg az általunk kivont DNS 99,999, vagy valami ilyesmi, százaléka növényi DNS, és csak egy apró töredék, ami megmarad, az a rovarok DNS-e” – mondta Krehenwinkel. “Ami persze jó a teázóknak, mert ők a teát akarják inni, és nem a rovarokat.”

A kutatócsoport különböző kereskedelmi forgalomban kapható teákat és gyógynövényeket, például kamillát, mentát és petrezselymet elemzett. A minták a rovarközösségek széles skálájára, összesen több mint 1200 különböző fajra, több mint 20 rendben található DNS-nyomokat tartalmaztak.

Átlagosan minden egyes teamintában több mint 200 különböző ízeltlábú fajt találtak.

A fajok általában megfeleltek a növények és az ízeltlábúak ismert elterjedésének. A mentatea például a csendes-óceáni északnyugati borsmenta termőterületén található rovarok DNS-ét tartalmazta, a zöld tea pedig a Kelet-Ázsiában honos rovarok DNS-ét.

A vizsgálati módszer bármilyen szárított növényre alkalmazható, írták a kutatók, ami értékes eszközzé teheti a veszélyeztetett rovarfajok megfigyelésében és a terménykártevők nyomon követésében.

Krehenwinkelt az is érdekli, hogy évtizedekkel ezelőtt gyűjtött és múzeumi gyűjteményekben tárolt szárított növényekből rovar-DNS-t nyerjenek, amelyet össze lehetne hasonlítani a modern növényekkel, hogy nyomon követhessék, hogyan változtak a fajok – írta a lap. Ez a vizsgálat potenciálisan segíthetne a rovarok védelmére irányuló erőfeszítésekben is.