Mandula: védelmez vagy veszélyeztet? 2015-06-08 Blog, Természetesen Megosztás: Tweet A szájpadi mandulákat elterjedtebb (de valójában helytelen) néven garatmanduláknak is hívjuk. De mire is való ez a szervünk és milyen betegségei lehetnek? A szájpadi mandulák ovális alakú, lapos vagy gombócszerű (általában egyenetlen felszínű) nyirokszövetből álló szervek, a torok két oldalán. Ezeket két árkádhoz hasonló ív – az elülső és hátulsó garatív – öleli körül. A szájpadi mandulák a szervezet immunrendszerének részei, elsődleges szerepük a fertőzések megakadályozása. A szájüregbe, az orrüregbe és az orrmelléküregekbe kerülő baktériumok és vírusok ellen két fő módon nyújtanak védelmet. Egyrészt úgy működnek, mint a szűrők, másrészt az immunrendszer sejtjeit védő fehérjék (antitestek) termelésére ösztönzik. Ha fáj a torok A fertőzések elleni harcban a mandulák maguk is fertőződhetnek. Begyulladhatnak, megduzzadhatnak: ez a mandulagyulladás, amelyet orvosi néven tonzillitisznek nevezünk. A mandulagyulladás bármely életkorban előfordulhat, leginkább azonban öt- és tízéves kor között jellemző. A baktériumok és vírusok okozta fertőzés egyik első tünete lehet az enyhe vagy erős torokfájás. Később láz, fáradtság, izomfájdalom, kifejezett nyelési fájdalom jelentkezhet, fájdalmasan megnagyobbodott nyaki nyirokcsomók tapinthatók. A vizsgálatkor a mandulák általában duzzadtak, vörösek, de előfordulhat, hogy apró, sárgásfehér pontoknak látszó tüszőkkel vagy vékony lepedékréteggel vannak fedve. A tünetek 4-6 napig állnak fenn. Diagnózis A mandulagyulladás diagnózisát a háziorvos vagy a fül-orr-gégész állítja fel a fej és a nyak együttes vizsgálatát magában foglaló szakvizsgálat során. Az orvos ilyenkor gyulladás jeleit keresve megvizsgálja a szemet, a hallójáratot és a dobhártyát, áttekinti az orrjáratokat, a torok képleteit és a nyaki nyirokcsomókat is. A torok vizsgálatának nagy a jelentősége egyéb betegségek, például a diftéria kizárásában. Egyes esetekben szükség lehet mintavételre torokváladék-tenyésztés céljából: ilyenkor egy steril vattában végződő pálcával a mandulák és a hátulsó garatfal felületéről vesznek mintát. A szájpadi mandula gyulladását baktériumok, ezek közül leggyakrabban a Streptococcus pyogenes nevű baktérium okozza. Egyes esetekben a mandula makacs gyulladásához és a nyaki nyirokcsomók megnagyobbodásához egyidejű máj- és lépmegnagyobbodás is társul – ilyenkor a betegség hátterében az Epstein-Barr vírus (EBV) okozta mononukleózis áll. Kezelés A mandulagyulladás kezelése során központi szerep jut a pihenésnek – az ágynyugalom, a bő folyadékfogyasztás, a meleg sós vízzel való öblögetés, a megfelelő fájdalomcsillapítás gyorsíthatja a gyógyulást. Streptococcus pyogenes vagy egyéb bakteriális fertőzés gyanúja esetén antibiotikumos kezelés javasolt (elsősorban penicillinszármazékok formájában). Évente többször visszatérő gyulladás, a légzést vagy a nyelést akadályozó mértékű duzzanat esetén vagy szövődményes esetekben (mandulakörüli tályog, véráramfertőzés vagy reumás láz kialakulásakor), illetve bizonyos szemészeti, bőrgyógyászati vagy autoimmun betegségek meglétekor a kezelőorvos a mandula eltávolítását (tonzillektómia) javasolhatja. Kivenni vagy nem kivenni? Gyermekeknél a fertőzések elleni védelemben még nagyon nagy szerepe van a manduláknak, mert azok sok limfocitát – a fertőző organizmusokat azonosító és azonnal hatástalanító fehérvérsejtet – tartalmaznak. A pubertás után azonban ez a szövet összezsugorodik, védőszerepe csökken, gyakoribbá válhatnak a fertőzések. A kiskamaszok vérében már jelen van annyi antitest, amennyi megfelelő védelmet nyújthat a fertőzésekkel szemben. A mandula eltávolítása ezért ebben a korban már nincs igazán hatással a szervezet immunrendszerére. A tonzillektómia felső “korhatára” általában 50 év, e kor fölött csak nagyon ritkán végzik el a műtétet. Általános tévhit, hogy felnőttkorban veszélyesebb vagy fájdalmasabb a “mandulaműtét”. Ez nem igaz. Ugyanannyira veszélyes (vagy veszélytelen). A gyermekek talán könnyebben viselik a műtétet, mert nem “készülnek” a fájdalomra. Kevesen tudják, hogy az elsősorban gyermekkorban végzett orrmandulaműtét lényegesen kevesebb fájdalommal jár, mint a szájpadi mandulák eltávolítása – ezért is tűnhet úgy, hogy a gyerekek számára a mandulaműtét semmiség. De nem ugyanarról a műtétről van szó! Forrás:
