A nagylevelű csalán

Csóré csiga csalán csúcsán cselleng, csalán csúcsát csipegetve fent leng, de a csalán nem tűri, csóré csiga csupasz csápját megcsípi. A csalán nem csak csíp – bizám, csuda jó dolgokat csinál.

Túrázásaink alkalmával sokszor lábszáron csípett, megijesztett, fájdalmat okozott. Tehát igyekeztünk elkerülni a lehető legnagyobb ívben, azonban amikor évek múltán elkezdtek szaporodni az ízületi fájdalmaink, és ezért elkezdtünk foglalkozni az egészségünk megőrzésével, más megvilágításból is napirendre került.

Nem gyomnövény, hanem gyógynövény. Méghozzá nagyon értékes, tisztítókúra nem is képzelhető el nélküle: levelének forrázata kellemes ízű gyógytea, ami segít tisztára pucolni az emésztőszerveket, átmossa a vesét, eltávolítja a homokot. Érdemes azonban szem előtt tartani: mindenféle vízhajtásra igaz, hogy a nagy mennyiségű vizelet kiválasztása sok mindent kiürít a szervezetből. A legnagyobb veszély talán a káliumvesztés. Minden esetben gondoskodjunk megfelelő utánpótlásról: a káliumhiány akár szívritmuszavart, szívelégtelenséget is okozhat!

Értékes színanyagokat (klorofill), vitaminokat (B,C, K-vitamin), ásványi anyagokat (vas, kalcium, kálium) tartalmaz, ezért egészségmegőrzésben is hathatós segítséget nyújt a nagylevelű csalán.

Nem is kell meginni ahhoz, hogy eltávolítsuk vele a mérgeket és salakot: az urticatio nevű eljárás is járható út (ilyenkor csalánlevelekkel megcsapkodjuk a bőrfelületet, és az így okozott vérbőség kicsit megdobja a bőr méregtelenítő tevékenységét. Az eljárás nem kellemes, de talán megéri a pici fájdalmat.) A bőrfelület csalánnal történő kezelése egyébként pontosan a vérellátás javítása miatt – mindenfajta vérkeringési problémákból adódó tünet kezelésére alkalmas: ischemiás panaszok, görcsök nagyon jól csillapíthatók vele.

És még mindig nincs vége az előnyöknek: haj- és bőrápolóként is alkalmazható, csak kicsit töményebb forrázatot készítsünk belőle, mintha belső fogyasztásra szánnánk, és szuper hajöblítő szert vagy arctonikot kapunk.

Forrás: