10 szabály a szív-érrendszeri betegek edzéséhez

Ez a 10 legfontosabb szabály

A European Society of Cardiology tette közzé azt az ajánlást, amely a kardiológiai páciensek fizikai aktivitására vonatkozik és amelyet elsősorban a sportkardiológusoknak, kardiológusoknak érdemes ismerni és ennek alapján kezelni a pácienseket.

Fogunk-e valaha szívinfarktust vagy stroke-ot kapni? Az orvosok számos tényezőt figyelembe véve tudják mérlegelni a kockázatokat.

A szív érrendszeri kockázatok ABC-je

Minden kardiológiai betegnek hetente legalább 150 percet kellene, alacsony-közepes intenzitással mozognia 5 napra elosztva, vagy 75 percet intenzívebben, 3 napra elosztva.

1. Azon pácienseknek, akik elhízással, magas vérnyomással vagy 2-es típusú cukorbetegséggel küzdenek, további 3×20 perc rezisztencia-edzés (vagyis izomerő fejlesztés) is ajánlott hetente, hogy csökkenjen a kardiovaszkuláris kockázat.
2. Gyakorlatias előzetes megközelítés szükséges ahhoz, hogy a szakemberek beazonosítsák a koszorúér-elmeszesedés szempontjából magas rizikójú személyeket. Ehhez egy SCORE nevű kockázatbecslő eljárás lépéseit kell ismerni, amely magában foglalja a tünetek és a meglévő rizikófaktorok felmérését.
3. Azoknak a személyeknek, akiknél nagyobb kockázata van a koszorúér-elmeszedés talaján kialakuló szív-érrendszeri eseménynek, nagyon fontos a terheléses EKG és bizonyos képalkotó eljárások elvégzése, ha magasabb intenzitású edzést szeretnének folytatni.
4. Szívelégtelenséggel élőknek csak úgy szabad mozgásprogramot kidolgozni, ha tekintetbe veszik a gyógyszeres terápiát, a teljesítőképességet és a rizikófaktorokat.
5. A rendszeres fizikai aktivitás az átlagnépességben alapköve a pitvarfibrilláció megelőzésének, de a középkorú és idősebb férfiaknál a nagy megterhelés éppen hogy növelheti a kockázatot.  
6. Olyan tünetmentes személyeknél, akiknél ismert egy enyhefokú hipertrófiás kardiomiopátia  és a European Society of Cardiology becslése szerint alacsony a kardiológiai kockázat, lehetséges versenysportolói tevékenység. Ez alól kivételt jelentenek azok, akiknél egy esetleges ájulás végzetes sérülés kockázatát jelentené. (Hipertrófiás kardiomiopátia esetében a megvastagodott bal kamra az esetek negyedében a vér kiáramlási pályáján szűkületet okoz. A kiáramlási akadály nélkül jelentkező hipertrófiás kardiomiopátia a versenysportolók leggyakoribb haláloka.) 
7. Azok a személyek, akik súlyos szívbillentyű problémával, gyenge bal kamrai funkcióval, aritmogén kardiomiopátiával, vagy szívizom-gyulladással küzdenek, nem ajánlott az intenzív edzés. (Fontos megjegyezni, hogy a szívizom-gyulladás a koronavírus egyik, viszonylag gyakori következménye is lehet.)
8. Mindazoknak, akik véralvadásgátló kezelésben részesülnek, vagy beültetett defibrillátorral élnek, kerülni kell az ütközéssel járó sportokat, és minden olyan tevékenységet, amelynek során trauma érheti a testet. 
9. Azok, akik egy potenciálisan súlyos szív-érrendszeri betegséggel élnek, és intenzív edzésben vagy versenysportban szeretnének részt venni, mindenképpen végig kell menniük egy alapos kardiológiai kivizsgáláson, rizikóbecslésen, amely során kiderül, ajánlható-e az adott mozgásforma vagy kerülendő.

A sportkardiológia eszköz a biztonságos sportoláshoz

Foto:123rf.com

–

Egy alapos szűrővizsgálat során az általános kivizsgálás mellett az anatómiai eltérések felderítése szívultrahang vizsgálattal történik. Veleszületett vagy szerzett vezetési zavarok, ritmuszavarok feltérképezése céljából nyugalmi és terheléses EKG készül, szükség esetén elektrofiziológiai vizsgálat elvégzése is indokolt.  A sportolni kívánó szív-érrendszeri betegeknek különösen érdemes komolyan venni a kivizsgálást, hiszen csak ezen vizsgálati eredmények birtokában zárhatunk ki minden olyan szív-érrendszeri elváltozást, amely az életét veszélyeztetné – hangsúlyozza dr. Sztancsik Ilona, a KardioKözpont kardiológusa, sportorvos, aneszteziológus, intenzív terapeuta. – Mindezek természetesen nem csak a komolyan sportolók számára lényeges vizsgálatok, hiszen ismert kardiológiai betegség esetén is fontos, hogy a megfelelő intenzitással, időtartamban, okosan megválasztott mozgásformát végezzen az érintett, amely nem csak biztonságos, de még az alapállapot is képes javítani.